Hajléktalant tanít meg programozni egy férfi
Kevesen hittek Patrick McConlogue azon kezdeményezésében, amiben azt vállalta, hogy négy hét alatt programozót farag egy hajléktalanból.
A 23 éves Patrick McConlogue programozó mindenkit meglepett azzal a blogbejegyzésével, amiben azt írta, hogy keres New Yorkban egy hajléktalant, akinek két lehetőség ajánlj fel. Az első szerint kap száz dollárt. A másik lehetőségként pedig megtanítja az illetőt négy hét alatt programozni.
Ezt úgy képzelte el a fiatalember, hogy a választott hajléktalanak visz három JavaScript tankönyvet, egy olcsó, de működőképes laptopot, és minden nap a saját munkaidejéből egy órát arra áldoz, hogy kódolni tanítja azt, aki ezt a lehetőséget választja.
A szkeptikusok mind csak legyintettek, hogy McConlogue még gyerek, és ezért találta ki ezt a naiv ötletet. Ők mind megdöbbentek, amikor a programozó sikerrel járt.
A fiatalember felhúzta a gyaloglócipőjét, és nekiállt bejárni Manhattan utcáit.
Az egyik ilyen napon találkozott egy értelmesnek látszó, ám elhanyagoltnak kinéző férfival, akiről kiderült, hogy két éve vesztette el a munkáját, most pedig az otthonát is lerombolták, hogy luxuslakást építsenek a helyére, s ezért került az utcára.
McConlogue rögtön felajánlotta a két opciót a Leo nevű hajléktalannak, aki némi gondolkodási idő után úgy döntött, hogy száz dollárból csak pár napig húzná ki, úgyhogy inkább a tanulást választotta, amivel véleménye szerint mégis csak többre mehet, tanulásra meg úgyis van ideje.
A programozó ezután már másnap elvitte a férfinak a tankönyveket, a napelemes töltővel felszerelt Samsung Chromebookot, valamint egy biztonsági táskát, amibe beleteheti a munkaeszközeit, majd kezdődhetett is az első óra, reggel nyolctól. Ezután Leo még 3-4 órát gyakorolta az aktuális leckét, és megtanulta a könyvből a kijelölt fejezeteket.
Négy héttel később, McConlogue felügyelete mellett, Leo már saját alkalmazást ír. Az app pontos működéséről nem árult el sokat, csupán annyit, hogy a globális felmelegedéshez és a klímaváltozáshoz van köze, ugyanis ez a téma nagyon fontos a számára.
McConlogue gyermetegnek induló projektje, tehát sikeresnek tekinthető, és most már a szkeptikusok is elismeréssel adózhatnak a fiatalembernek, aki végig tisztában volt vele, hogy csak akkor lehet sikeres, ha olyan hajléktalant talál, aki hajlandó előremutató gondolkodást mutatni.
Leo kijelentette, hogy ő nem egy hős lovagnak tekinti a programozót, hanem egy olyan embertársának, aki képes volt átlátni a hajléktalanságot övező sztereotípiákon, és abban segített, amiben fáradtság nélkül tudott.
A tanulás azonban még nem ért véget. Az újabb és újabb fejleményekről McConlogue rendszeresen beszámol a blogján.
(Forrás: Technet.hu)

A 23 éves Patrick McConlogue programozó mindenkit meglepett azzal a blogbejegyzésével, amiben azt írta, hogy keres New Yorkban egy hajléktalant, akinek két lehetőség ajánlj fel. Az első szerint kap száz dollárt. A másik lehetőségként pedig megtanítja az illetőt négy hét alatt programozni.
Ezt úgy képzelte el a fiatalember, hogy a választott hajléktalanak visz három JavaScript tankönyvet, egy olcsó, de működőképes laptopot, és minden nap a saját munkaidejéből egy órát arra áldoz, hogy kódolni tanítja azt, aki ezt a lehetőséget választja.
A szkeptikusok mind csak legyintettek, hogy McConlogue még gyerek, és ezért találta ki ezt a naiv ötletet. Ők mind megdöbbentek, amikor a programozó sikerrel járt.
A fiatalember felhúzta a gyaloglócipőjét, és nekiállt bejárni Manhattan utcáit.
Az egyik ilyen napon találkozott egy értelmesnek látszó, ám elhanyagoltnak kinéző férfival, akiről kiderült, hogy két éve vesztette el a munkáját, most pedig az otthonát is lerombolták, hogy luxuslakást építsenek a helyére, s ezért került az utcára.
McConlogue rögtön felajánlotta a két opciót a Leo nevű hajléktalannak, aki némi gondolkodási idő után úgy döntött, hogy száz dollárból csak pár napig húzná ki, úgyhogy inkább a tanulást választotta, amivel véleménye szerint mégis csak többre mehet, tanulásra meg úgyis van ideje.
A programozó ezután már másnap elvitte a férfinak a tankönyveket, a napelemes töltővel felszerelt Samsung Chromebookot, valamint egy biztonsági táskát, amibe beleteheti a munkaeszközeit, majd kezdődhetett is az első óra, reggel nyolctól. Ezután Leo még 3-4 órát gyakorolta az aktuális leckét, és megtanulta a könyvből a kijelölt fejezeteket.

McConlogue gyermetegnek induló projektje, tehát sikeresnek tekinthető, és most már a szkeptikusok is elismeréssel adózhatnak a fiatalembernek, aki végig tisztában volt vele, hogy csak akkor lehet sikeres, ha olyan hajléktalant talál, aki hajlandó előremutató gondolkodást mutatni.
Leo kijelentette, hogy ő nem egy hős lovagnak tekinti a programozót, hanem egy olyan embertársának, aki képes volt átlátni a hajléktalanságot övező sztereotípiákon, és abban segített, amiben fáradtság nélkül tudott.
A tanulás azonban még nem ért véget. Az újabb és újabb fejleményekről McConlogue rendszeresen beszámol a blogján.
(Forrás: Technet.hu)
Hozzászólások