Hranice na Morave: a legnagyobb morvaországi "magyar" temető
Nagy valószínűség szerint nincs még egy olyan temető a Cseh Köztársaságban, mint az Olmütztől (Olomouc) alig félszáz kilométerre északkeletre fekvő Hranice na Morave városka temetője, ahol az első világháborús (1914-1918) mauzóleumban 230 magyar katona hamvai találhatóak.
A magyar vonatkozásról eddig senki sem tudott, hiszen a mauzóleum betonkoporsóiban fekvő magyar katonákról sem a szakirodalom, sem a csehországi magyar útikönyvek nem írtak és a különféle szakmai publikációkban, folyóiratokban sincs nyoma.
A mauzóleumra azután figyeltek fel, hogy az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmával a cseh védelmi tárca, illetve a hadsereg honlapjára felkerült a cseh- és morvaországi hadisírok jegyzéke, amely több mint 34 ezer nevet és különféle adatokat, háttér-információkat tartalmaz.
A jegyzékből kiderül, hogy számos helyen van egy-két magyar katonasír, de Hranice na Morave város temetőjéhez érve a magyar kutatónak feltétlenül meg kell állnia.
Hranice az első világháború idején a Cseh Királyság városaként a bécsi központú Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott. A városkában már régóta nagy katonai helyőrség és számos katonai iskola, kiképző központ volt. Működött ott egy katonai kórház is, amely több mint négyezer beteg, sérült befogadására, kezelésére volt alkalmas.
Egyebek között ebbe a kórházba szállították az első világháború éveiben a monarchia hadseregének harcokban megsebesült, vagy megbetegedett katonáinak ezreit, köztük a magyarokat is. A sérüléseikbe belehalt katonákat a kórház mellett álló katonai temetőben temették el.
A kórház nagyobbik részét és a katonai temetőt a múlt század húszas éveiben, már a Csehszlovák Köztársaság idején, fertőzésveszély miatt bezárták, majd felszámolták. A megszűnt monarchia helyi temetőben nyugvó egykori katonáinak földi hamvait fokozatosan feltárták, és az ott talált földi maradványokat betonkoporsókban helyezték el. Miután a sírok csak számokkal voltak megjelölve, a koporsók is meg lettek számozva. Összesen 1460 ilyen kisméretű betonkoporsó készült.
Ladislav Procházka, a csehszlovák hadsereg hranicei helyőrsége egyik tisztjének projektje alapján épült fel 1935 és 1937 között a ma is álló mauzóleum. A megszámozott koporsókat ebben helyezték el. A mauzóleum homlokzatán az Obeti svetové války (A világháború áldozatai) cseh nyelvű felirat olvasható.
A mauzóleum tetejét díszítő oroszlánszobrot eredetileg állítólag Olmütznek, más forrás szerint Uherské Hradistenek szánták. A megrendelő azonban nem volt megelégedve a szoborral, ezért azt nem vette át, és így került Hranicébe. Korabeli dokumentumok szerint a 3,5 tonnás kőszobor elhelyezése az emlékmű tetején rendkívül nehéz volt, de a katonáknak végül ezt is sikerült megoldani.
A mauzóleumot 2006 és 2007 folyamán teljes egészében felújították. A felújítást a város állta a cseh védelmi tárca anyagi támogatásával. A felújítás után emléktábla került a mauzóleum mögötti falra, amelyen fel van tüntetve a mauzóleumban nyugvó katonák nemzetisége, illetve az emlékmű legfontosabb adatai.
Mindezt az tette lehetővé, hogy a hivatásos katonatisztből helytörténésszé vált Václav Bednár több éves kutatással kiderítette, kit is takarnak a számok. Bednár a levéltárban az egykori katonai kórház iratait kutatva megtalálta azokat a jegyzékeket, amelyek alapján pontosan azonosítani lehetett, hogy ki is nyugszik egy-egy számozott sírban, illetve koporsóban. Kiderült: az 1460 katona közül 503 lengyel, 371 cseh, 230 magyar, 130 orosz, 123 német, 54 román, 33 olasz, 4 szerb, horvát és szlovén nemzetiségű, míg 12 koporsót nem sikerült eddig azonosítania.
A hranicei temetőben álló mauzóleum bármikor szabadon felkereshető. Az emlékmű belső része nincs állandóan nyitva, viszont minden évben többször megnyitják az érdeklődők előtt.
MTI
A magyar vonatkozásról eddig senki sem tudott, hiszen a mauzóleum betonkoporsóiban fekvő magyar katonákról sem a szakirodalom, sem a csehországi magyar útikönyvek nem írtak és a különféle szakmai publikációkban, folyóiratokban sincs nyoma.A mauzóleumra azután figyeltek fel, hogy az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmával a cseh védelmi tárca, illetve a hadsereg honlapjára felkerült a cseh- és morvaországi hadisírok jegyzéke, amely több mint 34 ezer nevet és különféle adatokat, háttér-információkat tartalmaz.
A jegyzékből kiderül, hogy számos helyen van egy-két magyar katonasír, de Hranice na Morave város temetőjéhez érve a magyar kutatónak feltétlenül meg kell állnia.
A dokumentum ezen részét áttanulmányozva kiderül, hogy a helyi temetőben található első világháborús mauzóleumban 230 magyar katona földi maradványai nyugszanak.
Hranice az első világháború idején a Cseh Királyság városaként a bécsi központú Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott. A városkában már régóta nagy katonai helyőrség és számos katonai iskola, kiképző központ volt. Működött ott egy katonai kórház is, amely több mint négyezer beteg, sérült befogadására, kezelésére volt alkalmas.
Egyebek között ebbe a kórházba szállították az első világháború éveiben a monarchia hadseregének harcokban megsebesült, vagy megbetegedett katonáinak ezreit, köztük a magyarokat is. A sérüléseikbe belehalt katonákat a kórház mellett álló katonai temetőben temették el.
A kórház nagyobbik részét és a katonai temetőt a múlt század húszas éveiben, már a Csehszlovák Köztársaság idején, fertőzésveszély miatt bezárták, majd felszámolták. A megszűnt monarchia helyi temetőben nyugvó egykori katonáinak földi hamvait fokozatosan feltárták, és az ott talált földi maradványokat betonkoporsókban helyezték el. Miután a sírok csak számokkal voltak megjelölve, a koporsók is meg lettek számozva. Összesen 1460 ilyen kisméretű betonkoporsó készült.
Ladislav Procházka, a csehszlovák hadsereg hranicei helyőrsége egyik tisztjének projektje alapján épült fel 1935 és 1937 között a ma is álló mauzóleum. A megszámozott koporsókat ebben helyezték el. A mauzóleum homlokzatán az Obeti svetové války (A világháború áldozatai) cseh nyelvű felirat olvasható.
A mauzóleum tetejét díszítő oroszlánszobrot eredetileg állítólag Olmütznek, más forrás szerint Uherské Hradistenek szánták. A megrendelő azonban nem volt megelégedve a szoborral, ezért azt nem vette át, és így került Hranicébe. Korabeli dokumentumok szerint a 3,5 tonnás kőszobor elhelyezése az emlékmű tetején rendkívül nehéz volt, de a katonáknak végül ezt is sikerült megoldani.
A mauzóleumot 2006 és 2007 folyamán teljes egészében felújították. A felújítást a város állta a cseh védelmi tárca anyagi támogatásával. A felújítás után emléktábla került a mauzóleum mögötti falra, amelyen fel van tüntetve a mauzóleumban nyugvó katonák nemzetisége, illetve az emlékmű legfontosabb adatai.
Mindezt az tette lehetővé, hogy a hivatásos katonatisztből helytörténésszé vált Václav Bednár több éves kutatással kiderítette, kit is takarnak a számok. Bednár a levéltárban az egykori katonai kórház iratait kutatva megtalálta azokat a jegyzékeket, amelyek alapján pontosan azonosítani lehetett, hogy ki is nyugszik egy-egy számozott sírban, illetve koporsóban. Kiderült: az 1460 katona közül 503 lengyel, 371 cseh, 230 magyar, 130 orosz, 123 német, 54 román, 33 olasz, 4 szerb, horvát és szlovén nemzetiségű, míg 12 koporsót nem sikerült eddig azonosítania.
A hranicei temetőben álló mauzóleum bármikor szabadon felkereshető. Az emlékmű belső része nincs állandóan nyitva, viszont minden évben többször megnyitják az érdeklődők előtt.
MTI
Hozzászólások