Kitoloncolták a britek a 27 éve ott élő, házas szingapúri nőt
A szingapúri származású nőt januárban egy rutin beszélgetés után vették idegenrendészeti őrizetbe.
Az asszony már 30 éve élt a szigetországban, 27 éve házasodott össze brit férjével és két gyereket neveltek.
Irene Clennell még 1988-ban ment Londonba, ahol megismerte későbbi férjét, Johnt. A pár 1990-ben házasodott össze, majd Anglia észak-nyugati részén lévő Durhamba költöztek. Két gyereket neveltek fel és már egy unokájuk is volt.
Irene az esküvőt követően határozatlan időre érvényes tartózkodási engedélyt kapott. Ennek azonban az egyik kitétele az volt, hogy a házastársak hosszú ideig nem élhetnek külön egymástól. Irene viszont sajnos a megengedettnél hosszabb ideig volt Szingapúrban, amikor haldokló szüleit ápolta. – írja a The Guardian.
Amíg Ázsiában volt, Irene felkereste a brit bevándorlási hivatalt, hogy rendezze az ügyét, de nem sikerült. Miután szülei meghaltak, visszament Angliába, de csak turista vízumot adtak neki, amely tavaly év végén járt le.
Az asszonyt ezek után január közepén a bevándorlási hivatalba hívták rutinbeszélgetésre. Azonban onnan már haza sem mehetett, mert idegenrendészeti őrizetbe vették.
Irene férje és a sógornője mindent megtettek, hogy megakadályozzák a nő kitoloncolását, de nem sikerült. Úgy is deportálták, hogy kiderült a férje súlyos beteg és szüksége lenne rá otthon, hogy ápolhassa.
A hatóságok a nőt végül 12 fonttal – 4 ezer forinttal tették fel vasárnap egy Szingapúrba tartó repülőtérre. Az sem érdekelte őket, hogy a szülei halála után nem tud hova menni az országban. A nővére ugyan még ott él, de ő telefonon azt mondta, hogy sajnos nem tud neki segíteni.
Mikor Irenet őrizetbe vették, a történetét megírták az angol lapok. A családot megkereste egy ismeretlen szingapúri férfi, hogy neki van egy üres lakása, ahol a kitoloncolt nő néhány napig lakhat. Online adománygyűjtés is indult, melynek során 31 ezer fontot, kb. 11 millió forintot gyűjtöttek össze az emberek a nőnek. Azonban Irene erről semmit sem tudott.
Az asszony deportálás után a férje azt mondta, hogy csalódott, mert nem hitte, hogy ezt megtehetik a nejével és „biztosan azért intézték vasárnap, mert akkor nem tud kapcsolatba lépni az ügyvédjével”
John testvére, Angela szerint felháborító, hogy ez megtörténhetett. „a sógornőm harminc éve élt Nagy Britanniában, végig keményen dolgozott a családjáért, meg azért, hogy a közösség szeretett és megbecsült tagja legyen, miközben soha egyetlen penny támogatást sem kért az országtól” – mondta dühösen.
A bevándorlási hivatal az ügyben az alábbiakat közölte:
„Minden tartózkodási igényt az egyéni érdemek és bevándorlási jogszabályok alapján bírálunk el. Elvárjuk, hogy akinek nincs törvényes joguk az országban tartózkodni, azok menjenek el”
Forrás: 24.hu
Az asszony már 30 éve élt a szigetországban, 27 éve házasodott össze brit férjével és két gyereket neveltek.
Irene Clennell még 1988-ban ment Londonba, ahol megismerte későbbi férjét, Johnt. A pár 1990-ben házasodott össze, majd Anglia észak-nyugati részén lévő Durhamba költöztek. Két gyereket neveltek fel és már egy unokájuk is volt.
Irene az esküvőt követően határozatlan időre érvényes tartózkodási engedélyt kapott. Ennek azonban az egyik kitétele az volt, hogy a házastársak hosszú ideig nem élhetnek külön egymástól.
Amíg Ázsiában volt, Irene felkereste a brit bevándorlási hivatalt, hogy rendezze az ügyét, de nem sikerült. Miután szülei meghaltak, visszament Angliába, de csak turista vízumot adtak neki, amely tavaly év végén járt le.
Az asszonyt ezek után január közepén a bevándorlási hivatalba hívták rutinbeszélgetésre. Azonban onnan már haza sem mehetett, mert idegenrendészeti őrizetbe vették.
Irene férje és a sógornője mindent megtettek, hogy megakadályozzák a nő kitoloncolását, de nem sikerült. Úgy is deportálták, hogy kiderült a férje súlyos beteg és szüksége lenne rá otthon, hogy ápolhassa.
A hatóságok a nőt végül 12 fonttal – 4 ezer forinttal tették fel vasárnap egy Szingapúrba tartó repülőtérre. Az sem érdekelte őket, hogy a szülei halála után nem tud hova menni az országban. A nővére ugyan még ott él, de ő telefonon azt mondta, hogy sajnos nem tud neki segíteni.
Mikor Irenet őrizetbe vették, a történetét megírták az angol lapok. A családot megkereste egy ismeretlen szingapúri férfi, hogy neki van egy üres lakása, ahol a kitoloncolt nő néhány napig lakhat. Online adománygyűjtés is indult, melynek során 31 ezer fontot, kb. 11 millió forintot gyűjtöttek össze az emberek a nőnek. Azonban Irene erről semmit sem tudott.
Az asszony deportálás után a férje azt mondta, hogy csalódott, mert nem hitte, hogy ezt megtehetik a nejével és „biztosan azért intézték vasárnap, mert akkor nem tud kapcsolatba lépni az ügyvédjével”
John testvére, Angela szerint felháborító, hogy ez megtörténhetett. „a sógornőm harminc éve élt Nagy Britanniában, végig keményen dolgozott a családjáért, meg azért, hogy a közösség szeretett és megbecsült tagja legyen, miközben soha egyetlen penny támogatást sem kért az országtól” – mondta dühösen.
A bevándorlási hivatal az ügyben az alábbiakat közölte:
„Minden tartózkodási igényt az egyéni érdemek és bevándorlási jogszabályok alapján bírálunk el. Elvárjuk, hogy akinek nincs törvényes joguk az országban tartózkodni, azok menjenek el”
Forrás: 24.hu
Hozzászólások