Még ma is dolgoznak volt STASI alkalmazottak német levéltárakban
A STASI, az Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit) a volt Német Demokratikus Köztársaság (NDK, azaz DDR) állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve volt, amelyet szovjet mintára hoztak létre.
Hasonló szervvel minden volt szocialista ország rendelkezett. Magyarországon ilyen volt a híres-hírhedt ÁVH, az Államvédelmi hatóság, amely 1966-ban szűnt meg. A szervek feladata is hasonló volt minden országban, például az államhatár őrzése, a belső karhatalmi és a különféle titkosszolgálati feladatok ellátása, így a belső politikai elhárítás, azaz a politikai rendőrség működtetése - többek között.
A német vezetést most amiatt érte kritika, hogy az egykori stázi alkalmazottak, szám szerint 37-en, bizalmas iratokhoz férhetnek hozzá német levéltárakban.
1991-ben a szövetségi hivatal a stázi levéltárakat megnyitották az érintettek előtt, azaz, meg lehet nézni, kit figyeltek meg. A hivatal felállítása azt a célt is szolgálta, hogy az egykori ügynökök ne tudják megsemmisíteni tetteik nyomait.
2007-ben szivárgott ki a kormányzati hír, hogy a hivatal még mindig 79 korábbi stázi tagot foglalkoztat. Elfogadhatatlannak találták, hogy az egykori áldozatok az elkövetőkkel nézzenek szembe, és kapják meg a rájuk vonatkozó anyagokat. Az egykori 1600 főből 37-en ma is ott dolgoznak. Az illetékesek bevallották, hogy a probléma megoldása nehezebbnek bizonyult, mint korábban hitték. A hatályos német foglalkoztatási törvény szerint állami hivatalnokot csak "hasonló" munkakörbe lehet áthelyezni. A probléma újra felvetésekor 48 dolgozó volt érintett. közülük öten nyugdíjba vonultak, ötöt áthelyeztek, egy pedig elhunyt. Így most 37 ember sorsa kérdéses. Áthelyezésüket elindították, azonban a többségük erre nem hajlandó, így az ügy megoldása elodázódik.
A STASI fénykorában 91.000 teljes állású alkalmazottal rendelkezett és 110-190.000 informátorral. Valószínű, hogy a kormányzati hivatal újra alkalmazott technikusai és levéltárosai is közülük kerül ki, köztük két magas rangú tiszt.
A kérdés ismét előtérbe kerülése kellemetlen helyzetbe hozta Joachim Gauck német elnököt. Gauck 1990 és 2000 között az archívum indulásánál megbízottként közreműködött. 1991-ben megjelent könyvében megvédte a volt stázi dolgozók újbóli alkalmazását. "Szükségünk volt a különleges tudásukra, ismeretükre. Csak ők ismerték a stázi levéltár működését." Eredetileg rövid távú szerződéseket kötöttek az érintett alkalmazottakkal, azonban Gauck személyesen járt közbe, hogy határozatlan idejű szerződésekké alakítsák át azokat.
Klaus Schröder, a berlini Szabadegyetem történésze szerint Gauck felelőssége, hogy ezek az emberek korlátlan hozzáférést kapnak a bizalmas aktákhoz.
Az ügy az USA National Security Agency botránya kapcsán kapott nagy hangsúlyt. Bár a két ügy között nem szabad párhuzamokat vonni - hívta fel a figyelmet az intézet jelenlegi igazgatója, a viták egyértelművé tették, hogy mennyire fontos hangot adni az aggodalomnak, a tiltakozásnak, ha alapvető emberi jogok sérülnek.
www.theguardian.com
Hasonló szervvel minden volt szocialista ország rendelkezett. Magyarországon ilyen volt a híres-hírhedt ÁVH, az Államvédelmi hatóság, amely 1966-ban szűnt meg. A szervek feladata is hasonló volt minden országban, például az államhatár őrzése, a belső karhatalmi és a különféle titkosszolgálati feladatok ellátása, így a belső politikai elhárítás, azaz a politikai rendőrség működtetése - többek között.A német vezetést most amiatt érte kritika, hogy az egykori stázi alkalmazottak, szám szerint 37-en, bizalmas iratokhoz férhetnek hozzá német levéltárakban.
1991-ben a szövetségi hivatal a stázi levéltárakat megnyitották az érintettek előtt, azaz, meg lehet nézni, kit figyeltek meg. A hivatal felállítása azt a célt is szolgálta, hogy az egykori ügynökök ne tudják megsemmisíteni tetteik nyomait.
2007-ben szivárgott ki a kormányzati hír, hogy a hivatal még mindig 79 korábbi stázi tagot foglalkoztat. Elfogadhatatlannak találták, hogy az egykori áldozatok az elkövetőkkel nézzenek szembe, és kapják meg a rájuk vonatkozó anyagokat. Az egykori 1600 főből 37-en ma is ott dolgoznak. Az illetékesek bevallották, hogy a probléma megoldása nehezebbnek bizonyult, mint korábban hitték. A hatályos német foglalkoztatási törvény szerint állami hivatalnokot csak "hasonló" munkakörbe lehet áthelyezni. A probléma újra felvetésekor 48 dolgozó volt érintett. közülük öten nyugdíjba vonultak, ötöt áthelyeztek, egy pedig elhunyt. Így most 37 ember sorsa kérdéses. Áthelyezésüket elindították, azonban a többségük erre nem hajlandó, így az ügy megoldása elodázódik.
A STASI fénykorában 91.000 teljes állású alkalmazottal rendelkezett és 110-190.000 informátorral. Valószínű, hogy a kormányzati hivatal újra alkalmazott technikusai és levéltárosai is közülük kerül ki, köztük két magas rangú tiszt.
A kérdés ismét előtérbe kerülése kellemetlen helyzetbe hozta Joachim Gauck német elnököt. Gauck 1990 és 2000 között az archívum indulásánál megbízottként közreműködött. 1991-ben megjelent könyvében megvédte a volt stázi dolgozók újbóli alkalmazását. "Szükségünk volt a különleges tudásukra, ismeretükre. Csak ők ismerték a stázi levéltár működését." Eredetileg rövid távú szerződéseket kötöttek az érintett alkalmazottakkal, azonban Gauck személyesen járt közbe, hogy határozatlan idejű szerződésekké alakítsák át azokat.
Klaus Schröder, a berlini Szabadegyetem történésze szerint Gauck felelőssége, hogy ezek az emberek korlátlan hozzáférést kapnak a bizalmas aktákhoz.
Az ügy az USA National Security Agency botránya kapcsán kapott nagy hangsúlyt. Bár a két ügy között nem szabad párhuzamokat vonni - hívta fel a figyelmet az intézet jelenlegi igazgatója, a viták egyértelművé tették, hogy mennyire fontos hangot adni az aggodalomnak, a tiltakozásnak, ha alapvető emberi jogok sérülnek.
www.theguardian.com
Hozzászólások