Miért nem harcolnak a hazájukért a menekültek?
Magyarázat az egyre gyakrabban felmerülő kérdésre.
Mit tennénk, ha Magyarországon kirobbanna egy Szíriához hasonló háború? Fognánk az útlevelünket, és elmenekülnénk, vagy inkább az életünk árán is harcba szállnánk a hazánkért? Sokan inkább a harcot választanánk, ám a szírek esetében a válasz nem ilyen egyszerű.
Közép-kelet Európából nézve a „haza” fogalma egyértelmű, ezért tesszük fel egyre gyakrabban a kérdést, amikor egy fiatal, életerős menekültet látunk, hogy miért nem próbálja inkább megvédeni a hazáját?
A válasz erre a kérdésre azzal kezdődik, hogy száz évvel ezelőtt még senki sem sejtette, hogy valaha lesz egy Szíria nevű ország a jelenlegi határai között, ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy Szíriában mindenki szír, hiszen vannak arab, szunni muszlimok, oszmán alattvalók.
Szíria lakossága ma is eltérő, sőt, egymással szemben álló kultúrájúak.
Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a muszlimok a hitetlenek ellen mennek, a szírek a külföldi harcosokat támadják, tehát a kurdokat és az arabokat. Egyértelmű oldalválasztás tehát nincs, emiatt sokan csak sodródnak, vagy a saját városukat, falujukat próbálják megvédeni azoktól, akik el akarják foglalni azt.
ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) egy közvélemény-kutatással vizsgálta a menekülés okait. Ebben kitértek arra is, hogy a szírek miért nem maradtak harcolni. A török menekülttáborokban megkérdezettek közül 70 százalék egyszerűen nem érezte úgy, hogy elég jó harcos lenne a feladathoz.
Ez az eredmény nem meglepő, mivel a többségük szakmája nem a harc, hiszen ők nem keresték a háborút, az találta meg őket. A válaszadók 69 százaléka megsebesült, azért nem ragadott fegyvert.
65 százalék arra panaszkodott, hogy az egysége fegyelmetlen volt, míg 58 százalék a rossz vezetést okolta, 52 százalék pedig a csoporton belüli széthúzást nehezményezte. 57 százalék azt mondta, hogy a családja győzte meg, hogy hagyja ott a háborút.
31 százalék aggódott a családjáért, ezért inkább elmenekültek. 28 százaléknak az nem tetszett, hogy megváltozott a csapat ideológiája, s szinte ugyanennyi válaszadó mondta el, hogy kirakták a csoportból. Halálfélelemről kevesebb, mint 10 százalék beszélt.
Az UNHCR arra is rákérdezett, hogy a menekültek visszatérnének-e Szíriába. A megkérdezetteknek nagyjából a fele egy életre meggyűlölte a háborút és teljesen demoralizálódott. A válaszadók másik fele visszamenne, ha a körülmények jobbá válnának, tehát az egységek szervezettebbek lennének, több pénzt és jobb fegyvert kapnának.
A menekült harcosok jó háromnegyede akkor térne vissza Szíriába, ha a Nyugat szárazföldi támadást indítana, és lenne esély a felkelők leverésére. Az Iszlám Állam ellen azonban szinte senki sem szeretne harcba szállni.
(Forrás: globoport.hu)
Mit tennénk, ha Magyarországon kirobbanna egy Szíriához hasonló háború? Fognánk az útlevelünket, és elmenekülnénk, vagy inkább az életünk árán is harcba szállnánk a hazánkért? Sokan inkább a harcot választanánk, ám a szírek esetében a válasz nem ilyen egyszerű.Közép-kelet Európából nézve a „haza” fogalma egyértelmű, ezért tesszük fel egyre gyakrabban a kérdést, amikor egy fiatal, életerős menekültet látunk, hogy miért nem próbálja inkább megvédeni a hazáját?
A válasz erre a kérdésre azzal kezdődik, hogy száz évvel ezelőtt még senki sem sejtette, hogy valaha lesz egy Szíria nevű ország a jelenlegi határai között, ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy Szíriában mindenki szír, hiszen vannak arab, szunni muszlimok, oszmán alattvalók.
Szíria lakossága ma is eltérő, sőt, egymással szemben álló kultúrájúak.
Vannak köztük szunnik, síiták, keresztények, arabok, kurdok. A fegyveres erők pedig a saját „hazájukat” akarják megvédeni.
Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a muszlimok a hitetlenek ellen mennek, a szírek a külföldi harcosokat támadják, tehát a kurdokat és az arabokat. Egyértelmű oldalválasztás tehát nincs, emiatt sokan csak sodródnak, vagy a saját városukat, falujukat próbálják megvédeni azoktól, akik el akarják foglalni azt.
ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) egy közvélemény-kutatással vizsgálta a menekülés okait. Ebben kitértek arra is, hogy a szírek miért nem maradtak harcolni. A török menekülttáborokban megkérdezettek közül 70 százalék egyszerűen nem érezte úgy, hogy elég jó harcos lenne a feladathoz.
Ez az eredmény nem meglepő, mivel a többségük szakmája nem a harc, hiszen ők nem keresték a háborút, az találta meg őket. A válaszadók 69 százaléka megsebesült, azért nem ragadott fegyvert.
65 százalék arra panaszkodott, hogy az egysége fegyelmetlen volt, míg 58 százalék a rossz vezetést okolta, 52 százalék pedig a csoporton belüli széthúzást nehezményezte. 57 százalék azt mondta, hogy a családja győzte meg, hogy hagyja ott a háborút.
31 százalék aggódott a családjáért, ezért inkább elmenekültek. 28 százaléknak az nem tetszett, hogy megváltozott a csapat ideológiája, s szinte ugyanennyi válaszadó mondta el, hogy kirakták a csoportból. Halálfélelemről kevesebb, mint 10 százalék beszélt.Az UNHCR arra is rákérdezett, hogy a menekültek visszatérnének-e Szíriába. A megkérdezetteknek nagyjából a fele egy életre meggyűlölte a háborút és teljesen demoralizálódott. A válaszadók másik fele visszamenne, ha a körülmények jobbá válnának, tehát az egységek szervezettebbek lennének, több pénzt és jobb fegyvert kapnának.
A menekült harcosok jó háromnegyede akkor térne vissza Szíriába, ha a Nyugat szárazföldi támadást indítana, és lenne esély a felkelők leverésére. Az Iszlám Állam ellen azonban szinte senki sem szeretne harcba szállni.
(Forrás: globoport.hu)
Hozzászólások