Miért nem lázadnak az európai fiatalok?
Álmaik széttörve, nincs munkájuk, problémák a továbbtanulással, dühük nő - de nem lázadnak.
Bár az elmúlt években több esetben utcára vonultak a fiatalok, tüntettek több nyugat-európai városban, de a változás nem következett be eddig. 2011-ben Spanyolországban tüntettek a gazdasági válság és a meredeken emelkedő munkanélküliségi ráta ellen tüntettek. 2008 decemberében Athénban az egyik tüntetőt lelőtték, s meghalt a sztrájkok idején. Az események középpontjában a fiatalok álltak.
2009 végén világosság vált Görögországban, hogy a fellendülés látszólagos volt, államcsőd közeli állapotba került, és még a gazdasági függetlenség sem valósult meg, hiszen az Európai Unió, az IMF és az Európai Központi Bank is beavatkozott a görög pénzügyekbe. A megszorító intézkedések hatására 2010-ben és 2011-ben tömegdemonstrációkkal és sztrájkokkal válaszoltak a görögök. A fiatalok ismét vezető szerepet játszottak az eseményekben lelkesedésükkel, kitartásukkal.
Majd nem történ semmi érdemleges. 2012-ben és 2013-ban gazdasági és társadalmi katasztrófa tanúja lett az ország, és a görög fiatalok láthatatlanokká váltak a politika számára. Távol maradtak a poétikától, a társadalmi megmozdulásoktól. A 2008-as tragikus megmozdulás ötödik évfordulóján mindössze néhány száz demonstráló vonult utcára. Nem volt tűz, nem voltak indulatok, csak fáradt séta.
Más európai országokban is hasonló jelenségeket lehet megfigyelni.
A fiatalok növekvő munkanélkülisége, a felsőoktatás szintén növekvő problémái miatt a fiatalok jobban függnek családjuk támogatásától és függetlenségük csökkenésétől szenvednek. Jövőképük bizonytalan, aggódnak, hogy nem lesz munkájuk, saját lakásuk. Nem bíznak a politikai pártokban. Ez az állapot a politikai szélsőségeknek kedvez, megerősödtek a nihilista és a fasiszta törekvések, mozgalmak. A radikális törekvések hagyományos helyszíne, a baloldal elvesztette vonzerejét.
Az oktatás terén például volt. A válság elhúzódásával ezek a számok megduplázódtak, aminek terhét sok család már nem tudja vállalni.
Az OECD (Economic Co-operation and Development) 2011-es jelentése szerint a 15 és 29 év közöttiek 15%-a nem vett részt sem oktatásban, és nem is dolgozott. Görögországban, Írországban, Olaszországban és Spanyolországban ez 20%-át jelentette a korcsoportnak. Az EU-s adatok szerint 2012-ben ezek a mutatók romlottak a dél-európai országokban.
A fiatalok munkanélküliségi rátája még ezeknél a számoknál is rosszabb számokat mutatnak: az EU-n belül megközelíti a 25%-ot. A két legjobban érintett ország Görög- és Spanyolország, ahol a 60% (!) közelében jár. A számok értelmezésben még azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugat-európai társadalmak elöregedése miatt a fiatalok száma erősen csökken. A tömeges munkanélküliség egész Európában szomorú realitás, még a legjobb helyzetben lévő Németországban is.
A rossz gazdasági helyzet kiszívta a fiatalok erejét, nem lázadnak. Kettős is meghúzódik a jelenség mögött. A mélyszegénység a nyugat-európai területeken nem jellemző a fiatalokra, a családok védik őket, igyekeznek a megfelelő tanulást, képzést biztosítani számukra. de munkájukat anyagilag nem becsülik meg anyagilag. Továbbtanulási, karrierálmaik álmok maradnak, függetlenségüket az anyagiak szabják meg.
A frusztráció nemcsak a fiatalokat, de szüleiket is érinti. Változások rövid távon nem várhatók, de a feszültségek tovább nőnek.
www.theguardian.com
Bár az elmúlt években több esetben utcára vonultak a fiatalok, tüntettek több nyugat-európai városban, de a változás nem következett be eddig. 2011-ben Spanyolországban tüntettek a gazdasági válság és a meredeken emelkedő munkanélküliségi ráta ellen tüntettek. 2008 decemberében Athénban az egyik tüntetőt lelőtték, s meghalt a sztrájkok idején. Az események középpontjában a fiatalok álltak.2009 végén világosság vált Görögországban, hogy a fellendülés látszólagos volt, államcsőd közeli állapotba került, és még a gazdasági függetlenség sem valósult meg, hiszen az Európai Unió, az IMF és az Európai Központi Bank is beavatkozott a görög pénzügyekbe. A megszorító intézkedések hatására 2010-ben és 2011-ben tömegdemonstrációkkal és sztrájkokkal válaszoltak a görögök.
Majd nem történ semmi érdemleges. 2012-ben és 2013-ban gazdasági és társadalmi katasztrófa tanúja lett az ország, és a görög fiatalok láthatatlanokká váltak a politika számára. Távol maradtak a poétikától, a társadalmi megmozdulásoktól. A 2008-as tragikus megmozdulás ötödik évfordulóján mindössze néhány száz demonstráló vonult utcára. Nem volt tűz, nem voltak indulatok, csak fáradt séta.
Más európai országokban is hasonló jelenségeket lehet megfigyelni.
A fiatalok növekvő munkanélkülisége, a felsőoktatás szintén növekvő problémái miatt a fiatalok jobban függnek családjuk támogatásától és függetlenségük csökkenésétől szenvednek. Jövőképük bizonytalan, aggódnak, hogy nem lesz munkájuk, saját lakásuk. Nem bíznak a politikai pártokban. Ez az állapot a politikai szélsőségeknek kedvez, megerősödtek a nihilista és a fasiszta törekvések, mozgalmak. A radikális törekvések hagyományos helyszíne, a baloldal elvesztette vonzerejét.
Az oktatás terén például volt. A válság elhúzódásával ezek a számok megduplázódtak, aminek terhét sok család már nem tudja vállalni.
Az OECD (Economic Co-operation and Development) 2011-es jelentése szerint a 15 és 29 év közöttiek 15%-a nem vett részt sem oktatásban, és nem is dolgozott. Görögországban, Írországban, Olaszországban és Spanyolországban ez 20%-át jelentette a korcsoportnak. Az EU-s adatok szerint 2012-ben ezek a mutatók romlottak a dél-európai országokban.
A fiatalok munkanélküliségi rátája még ezeknél a számoknál is rosszabb számokat mutatnak: az EU-n belül megközelíti a 25%-ot. A két legjobban érintett ország Görög- és Spanyolország, ahol a 60% (!) közelében jár. A számok értelmezésben még azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugat-európai társadalmak elöregedése miatt a fiatalok száma erősen csökken. A tömeges munkanélküliség egész Európában szomorú realitás, még a legjobb helyzetben lévő Németországban is.
A rossz gazdasági helyzet kiszívta a fiatalok erejét, nem lázadnak. Kettős is meghúzódik a jelenség mögött. A mélyszegénység a nyugat-európai területeken nem jellemző a fiatalokra, a családok védik őket, igyekeznek a megfelelő tanulást, képzést biztosítani számukra. de munkájukat anyagilag nem becsülik meg anyagilag. Továbbtanulási, karrierálmaik álmok maradnak, függetlenségüket az anyagiak szabják meg.
A frusztráció nemcsak a fiatalokat, de szüleiket is érinti. Változások rövid távon nem várhatók, de a feszültségek tovább nőnek.
www.theguardian.com
Hozzászólások