Múlt és jövő Cipruson
Az utóbbi hetekben szinte a világ összes – de főleg természetesen az európai – hírforrásából ömlöttek a Ciprusról szóló hírek, amelyek mindig az éppen aktuális problémára fókuszáltak. Átfogó cikk azonban jóval kevesebb született.
Ciprus körülbelül egymilliós kis ország, amely 1960-ig brit gyarmat volt. Önállósodása után a görögök és törökök közötti nemzetiségi ellentét a török hadsereg inváziójában tetőzött 1974-ben. (Törökország nagyjából 70 kilométerre van a szigettől.) Azóta tartják megszállás alatt a sziget északi részét. 1983-ban ki is kiáltották a Török Köztársaságot, pontosabban az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amely lényegében egy bábállam. Mindkét ország fővárosa, Nicosia. Ennek északi fele a Török Köztársaság "területén" található.
Észak-Ciprust csak Ankara ismeri el, ezért a szakadár állam az anyaország pénzügyi támogatásától függ. Észak-Ciprus nemzetközi elszigeteltsége mondhatni „befagyott”: egyetlen más állam sem mutat hajlandóságot, hogy elismerje. Gyakorlatilag olyan, mint ha nem is létezne. Más országokból az északi pénzintézetek nem kapnak hitelt, s az ottani bankokkal nem tartanak fenn üzleti kapcsolatokat.
Ciprus Magyarországgal együtt 2004-ben lépett be az Európai Unióba, rá négy évre be is vezették az eurót náluk. Törökország 2005-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, de ezeken alig történt előrehaladás, részben Ankarának éppen a Ciprussal való vitája miatt: Törökország ugyanis nem hajlandó engedélyezni, hogy a Ciprusról érkező hajók és repülőgépek igénybe vegyék a török kikötőket és repülőtereket. Szóval a helyzet politikailag nem éppen egyszerű.
Most nézzük a gazdasági helyzetet. A korábban jellemzően agrárországként működő Ciprus viszonylag rövid időn belül sikeresen alakította át gazdaságát a könnyűiparra, turizmusra és pénzügyi szolgáltatásokra épülő gazdasággá. 2008-ban egy baloldali kormány került hatalomra, amelynek szociális kiadásai eléggé leterhelték a az ország költségvetését. A deficit 2011-ben 7,4 százalékra nőtt, de a szociális kiadások lefaragása után is 4,2 százalékon maradt 2012-re.
2011 nyarán a legfontosabb kikötőben egy több éve ott tárolt iráni hadianyagokat tartalmazó konténer robbant fel, amely aztán romba döntötte nemcsak az ország áramellátását, hanem ezzel párhuzamosan a gazdaság egy részét is. Görögország drasztikus recessziója is komolyan érintette a ciprusi cégeket, amelyek nagyrészt görög exportra „gyúrtak”.
Az Unió görögök megmentésére kitalált magánkézben lévő adósság felének leírása is hatalmas érvágás volt a ciprusi bankoknak. Ezen felül rengeteg kihelyezett pénzük is volt a görög gazdaság hitelezésére, amin így szintén óriási veszteségük keletkezett. Ezek összessége miatt már 2012 júniusában az Unióhoz fordultak segítségért.
Ciprus egyik fő problémája az, hogy a nagyra hízott bankszektor megmentése – amelynek mérete a GDP nyolcszorosának felel meg – csődbe juttathatja akár az egész országot. Izland hasonló cipőben járt 2008-ban, azzal a hatalmas különbséggel, hogy Ciprus az eurózóna tagja.
Így az Unió és az IMF felajánlotta a segítségét, de csak egy feltétellel: a 15,8 milliárd eurós segélycsomagból 5,8-at maguk teremtenek elő. A ciprusi bankokban csücsülő 68,4 milliárd eurónyi összegből nem volt nehéz kiszámolni, hogy az ezekre kivetett közel 10%-os adó hozná meg az elvárt önrészt. (A 100 ezer euró alatti betétekre kevesebbet, felette többet.) Ez a bejelentés volt túl sok az embereknek, mert ezzel lényegében felrúgnák a bankbetétekre szóló uniós garanciát. Maga az adó mértéke (100 ezer euró alatt 6,8%) nem volt annyira magas, körülbelül két év kamatának felelt volna meg.
Az Unió két okból nem akarta teljes mértékben megmenteni a ciprusi bankokat. Az első, hogy ha teljes egészében finanszírozzák a bankmentést, akkor a ciprusi államadósság túl magasra nőtt volna. A második, hogy Ciprus offshore ország, így óriási mennyiségű külföldi lóvét vonzott: a betétesek 20%-a orosz, 30%-a görög és angol. (A szigeten nagyjából 59 ezer angol él, főleg nyugdíjasok.) A német adófizetőknek pedig nem nagyon fűlött a foga ahhoz, hogy a Ciprusra menekített orosz offshore vagyonok megmentését finanszírozzák.
A hatalmas felháborodás után a ciprusi parlament nem szavazta meg az első javaslatot, így a kormány visszalépett és maradt a hétköznapibb megoldás mellett: a Laiki bank csődje, a megmaradt eszközöket pedig átvinni a Bank of Cyprusba.
A jelenlegi helyzet szerint a bank nagybetétesei elvesztik a betétek 100 ezer euró feletti részének nagyjából 60%-át, vagyis hát cserébe pillanatnyilag nem túl értékes bankrészvényeket kapnak.
A helyzet korántsem oldódott még meg. A bizalom megingása miatt a külföldiek elkezdték kivonni megmaradt pénzüket az országból. (Andorrába csak az utóbbi hónapban 5 milliárd eurót utaltak át.) Az offshore cégek jelentős része is átteheti a székhelyét másik államba. Ez a folyamat előbb-utóbb további bankcsődök és feltőkésítés felé mutathat. A szakértők az események után az amúgy is recesszióban lévő gazdaság akár 10% feletti visszaesését sem tartják kizártnak. (A kormányszóvivő konkrétan 13 százalék körüli visszaesésről beszélt.)
Az látszik, hogy egy országnak hosszabb távon soha nem jó, ha saját bankszektorának mérete többszörösen meghaladja a GDP méretét. Ciprusnak hosszútávon egy kis reménysugarat jelent, hogy nemrég új ásványkincs-lelőhelyeket találtak a szigetországban. A kitermelés azonban csak néhány év múlva indulhat be olyan mértékben, hogy az megdobja a gazdasági teljesítményt is.
A helyzet a turizmusnak sem tett jót. A GfK közvélemény-kutató cég adatai is ezt támasztják alá: egy brit turisták körében végzett kutatás szerint 43 százalékkal csökkent az érdeklődésük Ciprus iránt a tavalyi év azonos időszakához képest. Bár a válság kizárólag gazdasági természetű, a vakációjukat tervezgetők úgy látszik mégis attól félnek, hogy valamilyen szinten őket is érinti majd a válság, ha oda utaznak. Például úgy, hogy nem férnek hozzá a nyaraláshoz félretett pénzükhöz a szigeten.
A válságnak azonban – a „gazdaságtisztító” hatásán kívül is – lehetnek pozitív vonzatai. A múlt héten például Abdullah Gül, török államfő Vilniusban nyilatkozta azt, hogy ez a helyzet alkalmat teremthet arra, hogy véget vessenek a sziget megosztottságának. „A válság fontos tanulság lehet mindannyiunk számára, hiszen ha Ciprus egységes lenne, akkor sokkal nagyobb gazdasági potenciállal bírna.” – mondta Gül és javasolta, hogy mielőbb oldják fel a sziget északi részét sújtó embargót, illetve egyéb korlátozást annak érdekében, hogy új légkört teremtsenek, amely az „előrelépést segítheti”.
Korábban is voltak már tervek az ország újraegyesítésére. Az eddig talán legkézzelfoghatóbbat Kofi Annan, volt ENSZ-főtitkár dolgozta ki még a 2004-es uniós csatlakozás előtt. E szerint egy állampolgárság, egy útlevél, egy zászló, de két, belső autonómiával rendelkező közösség adta volna az új államszövetség alapjait. A tervet annak idején népszavazásra is bocsátották: a törökök elfogadták, de a görögök elvetették.
Azóta viszont gazdaságilag elég nagyot fordult a kocka. A ciprusi törökök közben egy modern bankrendszert építettek ki. Most abban reménykednek, hogy a sziget déli részéről az emberek oda menekítik megtakarításaikat.
A cikk forrásaként a Kiszámoló Blog szakközgazdászának elemzése szolgált alapjául.
Egyéb források: The Daily Telegraph, Guardian, BBC
Ciprus körülbelül egymilliós kis ország, amely 1960-ig brit gyarmat volt. Önállósodása után a görögök és törökök közötti nemzetiségi ellentét a török hadsereg inváziójában tetőzött 1974-ben. (Törökország nagyjából 70 kilométerre van a szigettől.) Azóta tartják megszállás alatt a sziget északi részét. 1983-ban ki is kiáltották a Török Köztársaságot, pontosabban az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amely lényegében egy bábállam. Mindkét ország fővárosa, Nicosia. Ennek északi fele a Török Köztársaság "területén" található.
Észak-Ciprust csak Ankara ismeri el, ezért a szakadár állam az anyaország pénzügyi támogatásától függ. Észak-Ciprus nemzetközi elszigeteltsége mondhatni „befagyott”: egyetlen más állam sem mutat hajlandóságot, hogy elismerje. Gyakorlatilag olyan, mint ha nem is létezne. Más országokból az északi pénzintézetek nem kapnak hitelt, s az ottani bankokkal nem tartanak fenn üzleti kapcsolatokat.
Ciprus Magyarországgal együtt 2004-ben lépett be az Európai Unióba, rá négy évre be is vezették az eurót náluk. Törökország 2005-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, de ezeken alig történt előrehaladás, részben Ankarának éppen a Ciprussal való vitája miatt: Törökország ugyanis nem hajlandó engedélyezni, hogy a Ciprusról érkező hajók és repülőgépek igénybe vegyék a török kikötőket és repülőtereket. Szóval a helyzet politikailag nem éppen egyszerű.
Most nézzük a gazdasági helyzetet. A korábban jellemzően agrárországként működő Ciprus viszonylag rövid időn belül sikeresen alakította át gazdaságát a könnyűiparra, turizmusra és pénzügyi szolgáltatásokra épülő gazdasággá. 2008-ban egy baloldali kormány került hatalomra, amelynek szociális kiadásai eléggé leterhelték a az ország költségvetését. A deficit 2011-ben 7,4 százalékra nőtt, de a szociális kiadások lefaragása után is 4,2 százalékon maradt 2012-re.2011 nyarán a legfontosabb kikötőben egy több éve ott tárolt iráni hadianyagokat tartalmazó konténer robbant fel, amely aztán romba döntötte nemcsak az ország áramellátását, hanem ezzel párhuzamosan a gazdaság egy részét is. Görögország drasztikus recessziója is komolyan érintette a ciprusi cégeket, amelyek nagyrészt görög exportra „gyúrtak”.
Az Unió görögök megmentésére kitalált magánkézben lévő adósság felének leírása is hatalmas érvágás volt a ciprusi bankoknak. Ezen felül rengeteg kihelyezett pénzük is volt a görög gazdaság hitelezésére, amin így szintén óriási veszteségük keletkezett. Ezek összessége miatt már 2012 júniusában az Unióhoz fordultak segítségért.
Ciprus egyik fő problémája az, hogy a nagyra hízott bankszektor megmentése – amelynek mérete a GDP nyolcszorosának felel meg – csődbe juttathatja akár az egész országot. Izland hasonló cipőben járt 2008-ban, azzal a hatalmas különbséggel, hogy Ciprus az eurózóna tagja.
Így az Unió és az IMF felajánlotta a segítségét, de csak egy feltétellel: a 15,8 milliárd eurós segélycsomagból 5,8-at maguk teremtenek elő. A ciprusi bankokban csücsülő 68,4 milliárd eurónyi összegből nem volt nehéz kiszámolni, hogy az ezekre kivetett közel 10%-os adó hozná meg az elvárt önrészt. (A 100 ezer euró alatti betétekre kevesebbet, felette többet.) Ez a bejelentés volt túl sok az embereknek, mert ezzel lényegében felrúgnák a bankbetétekre szóló uniós garanciát. Maga az adó mértéke (100 ezer euró alatt 6,8%) nem volt annyira magas, körülbelül két év kamatának felelt volna meg.Az Unió két okból nem akarta teljes mértékben megmenteni a ciprusi bankokat. Az első, hogy ha teljes egészében finanszírozzák a bankmentést, akkor a ciprusi államadósság túl magasra nőtt volna. A második, hogy Ciprus offshore ország, így óriási mennyiségű külföldi lóvét vonzott: a betétesek 20%-a orosz, 30%-a görög és angol. (A szigeten nagyjából 59 ezer angol él, főleg nyugdíjasok.) A német adófizetőknek pedig nem nagyon fűlött a foga ahhoz, hogy a Ciprusra menekített orosz offshore vagyonok megmentését finanszírozzák.
A hatalmas felháborodás után a ciprusi parlament nem szavazta meg az első javaslatot, így a kormány visszalépett és maradt a hétköznapibb megoldás mellett: a Laiki bank csődje, a megmaradt eszközöket pedig átvinni a Bank of Cyprusba.
A jelenlegi helyzet szerint a bank nagybetétesei elvesztik a betétek 100 ezer euró feletti részének nagyjából 60%-át, vagyis hát cserébe pillanatnyilag nem túl értékes bankrészvényeket kapnak.
A helyzet korántsem oldódott még meg. A bizalom megingása miatt a külföldiek elkezdték kivonni megmaradt pénzüket az országból. (Andorrába csak az utóbbi hónapban 5 milliárd eurót utaltak át.) Az offshore cégek jelentős része is átteheti a székhelyét másik államba. Ez a folyamat előbb-utóbb további bankcsődök és feltőkésítés felé mutathat. A szakértők az események után az amúgy is recesszióban lévő gazdaság akár 10% feletti visszaesését sem tartják kizártnak. (A kormányszóvivő konkrétan 13 százalék körüli visszaesésről beszélt.)
Az látszik, hogy egy országnak hosszabb távon soha nem jó, ha saját bankszektorának mérete többszörösen meghaladja a GDP méretét. Ciprusnak hosszútávon egy kis reménysugarat jelent, hogy nemrég új ásványkincs-lelőhelyeket találtak a szigetországban. A kitermelés azonban csak néhány év múlva indulhat be olyan mértékben, hogy az megdobja a gazdasági teljesítményt is.
A helyzet a turizmusnak sem tett jót. A GfK közvélemény-kutató cég adatai is ezt támasztják alá: egy brit turisták körében végzett kutatás szerint 43 százalékkal csökkent az érdeklődésük Ciprus iránt a tavalyi év azonos időszakához képest. Bár a válság kizárólag gazdasági természetű, a vakációjukat tervezgetők úgy látszik mégis attól félnek, hogy valamilyen szinten őket is érinti majd a válság, ha oda utaznak. Például úgy, hogy nem férnek hozzá a nyaraláshoz félretett pénzükhöz a szigeten.
A válságnak azonban – a „gazdaságtisztító” hatásán kívül is – lehetnek pozitív vonzatai. A múlt héten például Abdullah Gül, török államfő Vilniusban nyilatkozta azt, hogy ez a helyzet alkalmat teremthet arra, hogy véget vessenek a sziget megosztottságának. „A válság fontos tanulság lehet mindannyiunk számára, hiszen ha Ciprus egységes lenne, akkor sokkal nagyobb gazdasági potenciállal bírna.” – mondta Gül és javasolta, hogy mielőbb oldják fel a sziget északi részét sújtó embargót, illetve egyéb korlátozást annak érdekében, hogy új légkört teremtsenek, amely az „előrelépést segítheti”.Korábban is voltak már tervek az ország újraegyesítésére. Az eddig talán legkézzelfoghatóbbat Kofi Annan, volt ENSZ-főtitkár dolgozta ki még a 2004-es uniós csatlakozás előtt. E szerint egy állampolgárság, egy útlevél, egy zászló, de két, belső autonómiával rendelkező közösség adta volna az új államszövetség alapjait. A tervet annak idején népszavazásra is bocsátották: a törökök elfogadták, de a görögök elvetették.
Azóta viszont gazdaságilag elég nagyot fordult a kocka. A ciprusi törökök közben egy modern bankrendszert építettek ki. Most abban reménykednek, hogy a sziget déli részéről az emberek oda menekítik megtakarításaikat.
A cikk forrásaként a Kiszámoló Blog szakközgazdászának elemzése szolgált alapjául.
Egyéb források: The Daily Telegraph, Guardian, BBC
Hozzászólások