Nácik lopott aranya az angol jegybankban
A Bank of England elismerte, hogy segített eladni Hitler Németországa által elrabolt aranyat. A nemesfém származási helye Csehszlovákia, a rablás időpontja 1939.
Montagu Norman
Eddig tisztelettel emlékeztek a britek, különösen a brit jegybank dolgozói Sir Montagu Normanra, a jegybank egykori kormányzójára. 1920 és 1944 között volt hivatalban, sok tekintetben őt tartják az első igazi modern jegybankárnak. Kormányzósága idején a bank állami szintű intézménnyé volt. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben elavult nézeteket vallott, így 1925-ben visszavezette az országot az aranyalapú valutához, amely a brit gazdaságot súlyos helyzetbe hozta és a szükségesnél súlyosabb recesszióhoz vezetett.
Mégsem az árfolyamok téves meghatározása volt Montagu Norman legnagyobb hibája.
Kedden a Bank of England digitális formában közzétette, hogy a nagy hírű intézmény 1939-ban segített a nácik által a felosztott Csehszlovákiából elrabolt aranykincsek eladásában. A dokumentum szerint a döntések hátterében a bankkormányzó állt. Ez új kérdéseket vet fel a nácik iránti szimpátia terén. (A dokumentumot 1950-ben írták.)
Bank of England
A dokumentumok szerint az aranyat a bank trezorjaiban tárolták a BIS, a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements) javára. 1939. március 21-én a BIS a banktól 5,6 millió font értékű arany átutalását kérte a 2-es számláról a 17-es számlára. Ez utóbbi a német Reichsbank, az előbbi pedig a cseh jegybank kódja volt.
A bank szerint az átutalás a csehszlovák jegybankból német Reichsbankba történt. Az átutalás még aznap megtörtént. Az elkövetkező tíz nap folyamán a Reichsbank 4 millió fontnyi aranyat értékesített, amelyet Németország az összeget fegyverkezésre fordította. A kérés közvetlenül azt követően jött, hogy Hitler megtámadta Csehszlovákiát, ami az 1938. szeptemberi müncheni szerződés megszegésével egyenlő. Akkor Németország megkapta Szudéta-vidéket a békéért cserébe.
A kérés az akkori BIS elnöktől, a holland J.W. Beyentől érkezett. A német náci vezetők által fenyegetett cseh jegybank utasította Beyent az átutalásra. Hollandia akkor nagyon érzékeny volt a német megszállásra, valamint arra, hogy semlegességét fenn tudja tartani, így Beyen nem volt abban a helyzetben, hogy tiltakozzon.
A Bank sem tudta az átutalást megakadályozni vagy késleltetni. A francia jegybankelnök kezdeményezte az átutalás megakadályozását. Montagu Norman úgy vélte, hogy túlságosan veszélyes és helytelen lenne a BIS kérését elutasítani, s ezt az álláspontját a háború szeptember 1-jei kitörése után is tartotta.
Normant a dokumentum rugalmatlannak állítja be. Norman jó barátságban volt Hjalmar Schachttal, Hitler gazdasági miniszterével, aki egyúttal a Reichsbank elnöke is volt.
Schacht később Hitler ellen fordult, és 1944-ben Dachauban küldte, mivel elképzelhető volt, hogy Schacht részt vett a Führer elleni merényletben.
A kérdéses arany azonban nem hagyta el az angol jegybank falait, csak egyik számláról a másik számlára írták át.
www.telegraph.co.uk
Montagu NormanEddig tisztelettel emlékeztek a britek, különösen a brit jegybank dolgozói Sir Montagu Normanra, a jegybank egykori kormányzójára. 1920 és 1944 között volt hivatalban, sok tekintetben őt tartják az első igazi modern jegybankárnak. Kormányzósága idején a bank állami szintű intézménnyé volt. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben elavult nézeteket vallott, így 1925-ben visszavezette az országot az aranyalapú valutához, amely a brit gazdaságot súlyos helyzetbe hozta és a szükségesnél súlyosabb recesszióhoz vezetett.
(Az első világháború után az aranyalap gyakorlatilag megszűnt, noha több ország valutája, köztük Magyarországé is elvileg aranyalapon nyugodott.)
Mégsem az árfolyamok téves meghatározása volt Montagu Norman legnagyobb hibája.
Kedden a Bank of England digitális formában közzétette, hogy a nagy hírű intézmény 1939-ban segített a nácik által a felosztott Csehszlovákiából elrabolt aranykincsek eladásában. A dokumentum szerint a döntések hátterében a bankkormányzó állt. Ez új kérdéseket vet fel a nácik iránti szimpátia terén. (A dokumentumot 1950-ben írták.)
Bank of EnglandA dokumentumok szerint az aranyat a bank trezorjaiban tárolták a BIS, a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements) javára. 1939. március 21-én a BIS a banktól 5,6 millió font értékű arany átutalását kérte a 2-es számláról a 17-es számlára. Ez utóbbi a német Reichsbank, az előbbi pedig a cseh jegybank kódja volt.
A bank szerint az átutalás a csehszlovák jegybankból német Reichsbankba történt. Az átutalás még aznap megtörtént. Az elkövetkező tíz nap folyamán a Reichsbank 4 millió fontnyi aranyat értékesített, amelyet Németország az összeget fegyverkezésre fordította. A kérés közvetlenül azt követően jött, hogy Hitler megtámadta Csehszlovákiát, ami az 1938. szeptemberi müncheni szerződés megszegésével egyenlő. Akkor Németország megkapta Szudéta-vidéket a békéért cserébe.
A kérés az akkori BIS elnöktől, a holland J.W. Beyentől érkezett. A német náci vezetők által fenyegetett cseh jegybank utasította Beyent az átutalásra. Hollandia akkor nagyon érzékeny volt a német megszállásra, valamint arra, hogy semlegességét fenn tudja tartani, így Beyen nem volt abban a helyzetben, hogy tiltakozzon.A Bank sem tudta az átutalást megakadályozni vagy késleltetni. A francia jegybankelnök kezdeményezte az átutalás megakadályozását. Montagu Norman úgy vélte, hogy túlságosan veszélyes és helytelen lenne a BIS kérését elutasítani, s ezt az álláspontját a háború szeptember 1-jei kitörése után is tartotta.
Normant a dokumentum rugalmatlannak állítja be. Norman jó barátságban volt Hjalmar Schachttal, Hitler gazdasági miniszterével, aki egyúttal a Reichsbank elnöke is volt.
Schacht később Hitler ellen fordult, és 1944-ben Dachauban küldte, mivel elképzelhető volt, hogy Schacht részt vett a Führer elleni merényletben.
A kérdéses arany azonban nem hagyta el az angol jegybank falait, csak egyik számláról a másik számlára írták át.
www.telegraph.co.uk
Hozzászólások