Oroszország növeli katonai jelenlétét az Északi-sark térségében
Miután Kanada igényeket jelentett be az Északi-sarki térségben, Vladimir Putyin, orosz elnök utasította védelmi vezetőit infrastruktúra kiépítésére a térségben az orosz stratégiai érdekeknek megfelelően.
A politikai ellentétek a fenti kérdésben ismét feszültté váltak a bejelentés hatására.
A tőle megszokott határozottsággal Putyin utasította vezérkari főnökeit, hogy katonai létesítmények és infrastruktúra kiépítésére koncentráljanak a térségben. Hangsúlyozta, hogy az Északi-sark vidéke ismét kulcsfontosságúvá vált nemzeti és stratégiai szempontból Oroszország számára egy a szovjet érát követő visszavonulást követően.
Válaszai gyorsan követték a térségben vetélytársának, Kanadának a lépéseit. John Baird, Kanada külügyminisztere hétfőn bejelentette, hogy kormány arra kérte fel a tudósokat, hogy az ENSZ számára készítsenek egy felmérést Kanada külső határairól beleértve az északi sarkot, amelyre eddig egyik ország sem jelentett be igényt.
A kanadai beadványban az is szerepelt – többek között –, hogy Kanadához tartozik a Lomonoszov-gerinc, egy tengeralatti hegyvonulat az Ellesmere-sziget, Kanada legészakibb szárazföldi területe és Szibéria keleti partja között.
Vlagyimir Putyin
Múlt héten Kanada az ENSZ szakbizottságához fordult szárazföldi határainak megállapítása tárgyában. Céljuk tengeri határaik kiterjesztése. Jelenleg az Északi-sarkkör közelében fekvő öt ország, Kanada, Dánia, Norvégia, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok 200-200 tengeri mérföldet mondhat magáénak a szárazföld határától számolva. Kanada ezt a határt akarja kijjebb tolni mintegy 1,2 négyzetkilométerrel.
Oroszország 2001-ben jelentett be hasonló igényeket. A bizottság várhatóan nem fog döntést hozni a közeli jövőben. Az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy az érintett országok egyezségre jussanak. Ez azonban éveket, akár évtizedeket is igénybe vehet.
Közben Kanada és Oroszország katonai jelenlétét érzékelteti az olajban- és gázban gazdag területeken. Putyin kijelentette, hogy visszaállítja az északi bázisait, beleértve az Új-Szibériai-szigeteken lévőt is, amelyeket a Szovjetunió felbomlása után szüntettek meg. A bázisokat Oroszország "biztonsági és nemzeti érdekeinek" nevezte.
Stephen Harper
Oroszország újra feléledő érdeklődése a térség iránt egybeesett Putyin kinevezésével 2000-ben. 2009 és 2011 között Medvegyevre inkább a megbékélés politikája volt jellemző. Új kutatást és megmentő programot szorgalmazott az északi országokkal.
Kanada konzervatív miniszterelnöke, Stephen Harper hasonlóan határozott jogokat fogalmaz meg az Északi-sarkkörön túli területeket illetően. Egy amerikai geológiai tanulmány szerint a terület a föld ki nem aknázott olajkészletének 30, földgázkészletének 15%-át tartalmazza. Továbbá jól jövedelmező hajóutak is találhatók rajta.
Mind Kanada, mind Oroszország hasonló érvekkel támasztja alá követeléseit. A kanadai miniszterelnök biztosította országát, hogy gondoskodni fog róla, hogy a kanadaiak a lehető legnagyobb mértékben részesüljenek Észak-Kanada nyújtotta kincsekből és lehetőségekből. A kanadai médiában maga az Északi-sark is szerepelt, noha a tudományos kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy Kanada északi határai attól délre húzódnak. A kanadai miniszterelnök még a nemzeti öntudat erősítését is összhangba hozta az Északi-sarkkal.
Az ENSZ nemzetközi jogásza kijelentette, hogy az Északi-sark kérdése az érintett országok között politikai jellegű. Harper nem akar engedni a kérdésben, akkor sem, ha a tények nem őt igazolják.
A hatalmas terület gyakorlatilag zord, lakhatatlan, az év három hónapjában teljes sötétség uralkodik, több ezer kilométerre fekszik a legközelebbi kikötőktől. Az Északi-sarknál az óceán 3650 méter mély és folyamatosan jég borítja télen. Nem alkalmas olaj- vagy gázkutak fúrására. Ily módon a kérdés nem gazdasági, hanem politikai. A két ország politikusai ugyan ellentmondanak egymásnak, ám a tudósok szorosan együttműködnek.
www.theguardian.com
A politikai ellentétek a fenti kérdésben ismét feszültté váltak a bejelentés hatására.A tőle megszokott határozottsággal Putyin utasította vezérkari főnökeit, hogy katonai létesítmények és infrastruktúra kiépítésére koncentráljanak a térségben. Hangsúlyozta, hogy az Északi-sark vidéke ismét kulcsfontosságúvá vált nemzeti és stratégiai szempontból Oroszország számára egy a szovjet érát követő visszavonulást követően.
Válaszai gyorsan követték a térségben vetélytársának, Kanadának a lépéseit. John Baird, Kanada külügyminisztere hétfőn bejelentette, hogy kormány arra kérte fel a tudósokat, hogy az ENSZ számára készítsenek egy felmérést Kanada külső határairól beleértve az északi sarkot, amelyre eddig egyik ország sem jelentett be igényt.
A kanadai beadványban az is szerepelt – többek között –, hogy Kanadához tartozik a Lomonoszov-gerinc, egy tengeralatti hegyvonulat az Ellesmere-sziget, Kanada legészakibb szárazföldi területe és Szibéria keleti partja között.
Oroszország ragaszkodik hozzá, hogy ő a hegység valódi tulajdonosa. 2007-ben orosz tudósok expedíciót vezettek a területen, majd a homokos vonulatot az Orosz Konföderációnak tulajdonították. A búvárok zászlót is elhelyeztek a tengerfenéken.
Vlagyimir PutyinMúlt héten Kanada az ENSZ szakbizottságához fordult szárazföldi határainak megállapítása tárgyában. Céljuk tengeri határaik kiterjesztése. Jelenleg az Északi-sarkkör közelében fekvő öt ország, Kanada, Dánia, Norvégia, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok 200-200 tengeri mérföldet mondhat magáénak a szárazföld határától számolva. Kanada ezt a határt akarja kijjebb tolni mintegy 1,2 négyzetkilométerrel.
Oroszország 2001-ben jelentett be hasonló igényeket. A bizottság várhatóan nem fog döntést hozni a közeli jövőben. Az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy az érintett országok egyezségre jussanak. Ez azonban éveket, akár évtizedeket is igénybe vehet.
Közben Kanada és Oroszország katonai jelenlétét érzékelteti az olajban- és gázban gazdag területeken. Putyin kijelentette, hogy visszaállítja az északi bázisait, beleértve az Új-Szibériai-szigeteken lévőt is, amelyeket a Szovjetunió felbomlása után szüntettek meg. A bázisokat Oroszország "biztonsági és nemzeti érdekeinek" nevezte.
Stephen HarperOroszország újra feléledő érdeklődése a térség iránt egybeesett Putyin kinevezésével 2000-ben. 2009 és 2011 között Medvegyevre inkább a megbékélés politikája volt jellemző. Új kutatást és megmentő programot szorgalmazott az északi országokkal.
Kanada konzervatív miniszterelnöke, Stephen Harper hasonlóan határozott jogokat fogalmaz meg az Északi-sarkkörön túli területeket illetően. Egy amerikai geológiai tanulmány szerint a terület a föld ki nem aknázott olajkészletének 30, földgázkészletének 15%-át tartalmazza. Továbbá jól jövedelmező hajóutak is találhatók rajta.
Mind Kanada, mind Oroszország hasonló érvekkel támasztja alá követeléseit. A kanadai miniszterelnök biztosította országát, hogy gondoskodni fog róla, hogy a kanadaiak a lehető legnagyobb mértékben részesüljenek Észak-Kanada nyújtotta kincsekből és lehetőségekből. A kanadai médiában maga az Északi-sark is szerepelt, noha a tudományos kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy Kanada északi határai attól délre húzódnak. A kanadai miniszterelnök még a nemzeti öntudat erősítését is összhangba hozta az Északi-sarkkal.
Az ENSZ nemzetközi jogásza kijelentette, hogy az Északi-sark kérdése az érintett országok között politikai jellegű. Harper nem akar engedni a kérdésben, akkor sem, ha a tények nem őt igazolják.
A hatalmas terület gyakorlatilag zord, lakhatatlan, az év három hónapjában teljes sötétség uralkodik, több ezer kilométerre fekszik a legközelebbi kikötőktől. Az Északi-sarknál az óceán 3650 méter mély és folyamatosan jég borítja télen. Nem alkalmas olaj- vagy gázkutak fúrására. Ily módon a kérdés nem gazdasági, hanem politikai. A két ország politikusai ugyan ellentmondanak egymásnak, ám a tudósok szorosan együttműködnek.
www.theguardian.com
Hozzászólások