Szeptember 5. a jótékonyság világnapja
Kalkuttai Teréz anya halálának évfordulója lett magyar kezdeményezésre a jótékonykodás világnapja.
Az ötletadó a szekszárdi Balogh Jenő festőművész, aki keleti útjain megtapasztalta a szegénység és nyomor Európában ismeretlen mélységeit. Hússzú évek eredménytelen levelezései után elérte, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága 2011-ben kezdeményezte a nap világnappá nyilvánítását.
A kormány felkérte az illetékes minisztériumot a szükséges lépések megtételére. Magyarország New York-i konzulátusa mintegy 50 ország képviselőivel egyeztetett és keresett támogatókat.
Az ENSZ-közgyűlése 2012. december 17-én nyilvánította szeptember 5-ét, Kalkuttai Teréz anya halálának évfordulóját a jótékonyság világnapjává. Felkérték az ENSZ tagállamait, hogy megfelelő programokkal emlékezzenek meg az évfordulóról, különösen az oktatási intézmények járjanak elől jó példával.
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született az akkor oszmán fennhatóság alatt álló albániai Szkopjéban. Családja az aromán (arumén, régi magyar elnevezés szerint cincár) nemzetiségű kisbirtokos parasztsághoz tartozott.
Visszaemlékezései szerint 12 éves korában, a katolikus iskolában egy belső hang hívta a szegények megsegítésére. Ettől kezdve készült feladatára. 18 évesen egy írországi rendbe lépett be. Ott vette fel a Teréz nevet. 29 évesen Indiába vitte szolgálata, ahol 1948-ig tanított történelmet a Szűz Máriáról elnevezett főiskolán. 1937-ben tette le rendi fogadalmát.
Szobra az emlékház előtt Szkopjéban
1946-ban engedélyt kért és kapott tanítási tevékenysége alóli felmentésre, hogy a legszegényebbeket szolgálhassa. Életét nyomornegyedekben élte, kitanulta az ápolónői munkát. 1949-ben felvette az indiai állampolgárságot.
Meglapította a Szeretet Misszionáriusai irgalmas rendet. Minden bevételük adományokból állt, csak a szegények szolgálatában álltak. A haldokló nélkülözőknek menedékhelyet, a sérült gyerekek számára otthont, a súlyos betegek számára kórházat alapított. hamarosan önkéntesek, sőt városi hivatalok segítették munkáját.
Azokról akart gondoskodni, akikről más nem. Gyógyított, s közben bejárta a világot. Magyarországon kétszer járt, 1986-ban és három évvel később, amikor rendje magyarországi alapítására is sor került. A rend 123 országban mintegy 4000 taggal van jelen.
Életfilozófiáját különböző felekezetű, világnézetű emberek tették magukévá. Egyike a leggyakrabban idézett XX. századi embereknek.
1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az átadás utáni szokásos vacsorát lemondta azzal, hogy az arra szánt összeget fordítsák a szegények megsegítésére. Számos kitüntetést, elismerést kapott szerte a világon.
Két héttel halála után rendje épülete előtt szobor készült róla. Szülővárosában múzeumot emeltek számára. Az albán főváros repülőtere nevét viseli. Budapesten teret neveztek el róla. Albániában nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját.
A boldoggá avatás a Vatikán történetének leggyorsabbika.
www.mult-kor.hu, www.mtva.hu
Az ötletadó a szekszárdi Balogh Jenő festőművész, aki keleti útjain megtapasztalta a szegénység és nyomor Európában ismeretlen mélységeit. Hússzú évek eredménytelen levelezései után elérte, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága 2011-ben kezdeményezte a nap világnappá nyilvánítását.A kormány felkérte az illetékes minisztériumot a szükséges lépések megtételére. Magyarország New York-i konzulátusa mintegy 50 ország képviselőivel egyeztetett és keresett támogatókat.
Az ENSZ-közgyűlése 2012.
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született az akkor oszmán fennhatóság alatt álló albániai Szkopjéban. Családja az aromán (arumén, régi magyar elnevezés szerint cincár) nemzetiségű kisbirtokos parasztsághoz tartozott.
Visszaemlékezései szerint 12 éves korában, a katolikus iskolában egy belső hang hívta a szegények megsegítésére. Ettől kezdve készült feladatára. 18 évesen egy írországi rendbe lépett be. Ott vette fel a Teréz nevet. 29 évesen Indiába vitte szolgálata, ahol 1948-ig tanított történelmet a Szűz Máriáról elnevezett főiskolán. 1937-ben tette le rendi fogadalmát.
Szobra az emlékház előtt Szkopjéban1946-ban engedélyt kért és kapott tanítási tevékenysége alóli felmentésre, hogy a legszegényebbeket szolgálhassa. Életét nyomornegyedekben élte, kitanulta az ápolónői munkát. 1949-ben felvette az indiai állampolgárságot.
Meglapította a Szeretet Misszionáriusai irgalmas rendet. Minden bevételük adományokból állt, csak a szegények szolgálatában álltak. A haldokló nélkülözőknek menedékhelyet, a sérült gyerekek számára otthont, a súlyos betegek számára kórházat alapított. hamarosan önkéntesek, sőt városi hivatalok segítették munkáját.
Azokról akart gondoskodni, akikről más nem. Gyógyított, s közben bejárta a világot. Magyarországon kétszer járt, 1986-ban és három évvel később, amikor rendje magyarországi alapítására is sor került. A rend 123 országban mintegy 4000 taggal van jelen.
Életfilozófiáját különböző felekezetű, világnézetű emberek tették magukévá. Egyike a leggyakrabban idézett XX. századi embereknek.
1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az átadás utáni szokásos vacsorát lemondta azzal, hogy az arra szánt összeget fordítsák a szegények megsegítésére. Számos kitüntetést, elismerést kapott szerte a világon.
Két héttel halála után rendje épülete előtt szobor készült róla. Szülővárosában múzeumot emeltek számára. Az albán főváros repülőtere nevét viseli. Budapesten teret neveztek el róla. Albániában nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját.
A boldoggá avatás a Vatikán történetének leggyorsabbika.
www.mult-kor.hu, www.mtva.hu
Hozzászólások