Szexuális visszaélések a katolikus egyházban: “napi két-három eset”
Nyilvánosság elé állt a vizsgálatok megbízottja
Sokáig mély csend borította a papi visszaélések ügyét a katolikus egyházon belül. Az esetleges bűncselekmények felgöngyölítésével korábban megbízott illetékes, a Hittani Kongreáció ügyésze, Monsignure Scicluna azonban most nyilvánosság elé állt, és elmesélte, mekkora teherként zúdultak rá az események a botrány kitörésekor.
Scicluna a “Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung”-nak beszélt először részletesen a munkájáról, melyet megbizatása szerint 2002 és 2012 között végzett az egyház számára. Egy 2002-ben életbe lépő egyházi rendelet értelmében ugyanis a püspükségek hatókörén belül történt visszaélések kivizsgálása egyszerre közvetlenül a Vatikánhoz került.
Elképesztő mennyiségű gyanús bejelentés
“Az új határozatot követően érkező bejelentések mennyisége cunami-méretű volt” - nyilatkozta Scicluna. Elmondta: 2003-ban 800 ügyet jelentettek, 2004-ben újabb 700-at. Már akkor úgy tűnt tehát, hogy rendkívül hosszadalmas és összetett eljárásnak néznek elébe, ezért azonnal pápai beleegyezésért folyamodott. “Ezt a mennyiségű bejelentést nem tudnánk a bevett eljárási eszközökkel feldolgozni, amelyek egyébként legfeljebb 3-4 eset kivizsgálását tennék lehetővé évente. Ehhez képest nekünk napi 2-3 bejelentésünk van” - közölte ekkor Joseph Ratzinger bíborossal, a kongregáció előljárójával, aki nagy segítségére vált később a vizsgálatok lefolytatásában.
Segített a médiafigyelem
Scicluna kiemelte a média szerepét az ügy kapcsán: “A nyilvánosság nyomása borzasztó fontos volt”, hiszen lassan-lassan az egyháznak is be kellett látnia, hogy nem nagyon van értelme elhallgatni azt, ami a felszín alatt zajlik. Méltatta továbbá az ügyben közrejáró Ratzinger, valamint az azóta visszavonult XIV. Benedek pápa segítségét a munkában. II. János pál is hozzájárult az ügy tisztázásához, amikor 2001-ben Ratzinger sürgetésére kiadta azokról az esetekről szóló iratokat, melyekben szexuális bűncselekmények gyanúja merült fel.
Eltérő vélemények a cöllibátusról
Az ügy kirobbanása óta megoszlanak a vélemények a cöllibátusról. Scicluna szerint, akit időközben Málta segédpüspökévé neveztek ki, nincsen közvetlen összefüggés a cöllibátus és a szexuális erőszak között. Fennáll azonban a kérdés, a cöllibátus miért nem ad elegendő védelmet. “Egy cöllibátust folytató személynek meg kellett volna tanulnia, hogyan tartsa kordában szexuális impulzusait. Ezért úgy gondolom, hogy van még mit javítani a papi képzésünkön” - mondta.
Az ártatlan kiskorúakkal szembeni papi visszaélések nagy számával kapcsolatban azt nyilatkozta: “Mindenkinek meg kellene tanulnia, hogy ne higyjen vakon a szellemi embereknek. Ők ugyanolyanok, mint te vagy én, erősségekkel és gyengeségekkel együtt.” Mivel ilyen típusú támadások bármikor előfordulhatnak, a megoldást szerinte azt jelentheti, ha lehetővé tesszük a családok és a kisebb közösségek számára, hogy ne elforduljanak, hanem felismerjék az ilyen eseteket, és időben, megfelelően reagáljanak. Így segítségül szolgálnának abban, hogy kiderüljön az igazság.
Forrás: focus.de
Sokáig mély csend borította a papi visszaélések ügyét a katolikus egyházon belül. Az esetleges bűncselekmények felgöngyölítésével korábban megbízott illetékes, a Hittani Kongreáció ügyésze, Monsignure Scicluna azonban most nyilvánosság elé állt, és elmesélte, mekkora teherként zúdultak rá az események a botrány kitörésekor.
Scicluna a “Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung”-nak beszélt először részletesen a munkájáról, melyet megbizatása szerint 2002 és 2012 között végzett az egyház számára. Egy 2002-ben életbe lépő egyházi rendelet értelmében ugyanis a püspükségek hatókörén belül történt visszaélések kivizsgálása egyszerre közvetlenül a Vatikánhoz került.
Elképesztő mennyiségű gyanús bejelentés
“Az új határozatot követően érkező bejelentések mennyisége cunami-méretű volt” - nyilatkozta Scicluna. Elmondta: 2003-ban 800 ügyet jelentettek, 2004-ben újabb 700-at. Már akkor úgy tűnt tehát, hogy rendkívül hosszadalmas és összetett eljárásnak néznek elébe, ezért azonnal pápai beleegyezésért folyamodott. “Ezt a mennyiségű bejelentést nem tudnánk a bevett eljárási eszközökkel feldolgozni, amelyek egyébként legfeljebb 3-4 eset kivizsgálását tennék lehetővé évente. Ehhez képest nekünk napi 2-3 bejelentésünk van” - közölte ekkor Joseph Ratzinger bíborossal, a kongregáció előljárójával, aki nagy segítségére vált később a vizsgálatok lefolytatásában.
Segített a médiafigyelem
Scicluna kiemelte a média szerepét az ügy kapcsán: “A nyilvánosság nyomása borzasztó fontos volt”, hiszen lassan-lassan az egyháznak is be kellett látnia, hogy nem nagyon van értelme elhallgatni azt, ami a felszín alatt zajlik. Méltatta továbbá az ügyben közrejáró Ratzinger, valamint az azóta visszavonult XIV. Benedek pápa segítségét a munkában. II. János pál is hozzájárult az ügy tisztázásához, amikor 2001-ben Ratzinger sürgetésére kiadta azokról az esetekről szóló iratokat, melyekben szexuális bűncselekmények gyanúja merült fel.
Eltérő vélemények a cöllibátusról
Az ügy kirobbanása óta megoszlanak a vélemények a cöllibátusról. Scicluna szerint, akit időközben Málta segédpüspökévé neveztek ki, nincsen közvetlen összefüggés a cöllibátus és a szexuális erőszak között. Fennáll azonban a kérdés, a cöllibátus miért nem ad elegendő védelmet. “Egy cöllibátust folytató személynek meg kellett volna tanulnia, hogyan tartsa kordában szexuális impulzusait. Ezért úgy gondolom, hogy van még mit javítani a papi képzésünkön” - mondta.
Az ártatlan kiskorúakkal szembeni papi visszaélések nagy számával kapcsolatban azt nyilatkozta: “Mindenkinek meg kellene tanulnia, hogy ne higyjen vakon a szellemi embereknek. Ők ugyanolyanok, mint te vagy én, erősségekkel és gyengeségekkel együtt.” Mivel ilyen típusú támadások bármikor előfordulhatnak, a megoldást szerinte azt jelentheti, ha lehetővé tesszük a családok és a kisebb közösségek számára, hogy ne elforduljanak, hanem felismerjék az ilyen eseteket, és időben, megfelelően reagáljanak. Így segítségül szolgálnának abban, hogy kiderüljön az igazság.
Forrás: focus.de
Hozzászólások