Szlovák-magyar történelemóra Trianonról
Milyen egy Trianonnal foglalkozó történelemóra a magyar és milyen a szlovák gimnáziumokban? Mennyire tér el egymástól a két oktatás megközelítése, főleg ilyen kényes témákban?
Mi a véleményük a tanároknak és mi a diákoknak? Hogyan képzelik el a két nép együttélését a fiatalok és hogyan látják a jövőt? Ezekre és a témához kapcsolódó izgalmas kérdésekre keresi a választ Dušan Trančík, szlovák rendező hétvégén bemutatott dokumentumfilmje.
Régóta tervben van a magyar és szlovák történészek által közösen szerkesztett történelemkönyv kiadása. Hogy mennyit kell még rá várni, azt nem tudhatjuk, de a szakemberek szerint hamarosan elkészül. Egy ilyen kiadvány segítségével végre árnyaltabban, a másik félre is figyelve ismerkedhetnek meg a szlovák és magyar gyerekek a történelemmel.
E kiadás egyik legtöbb vitára okot adó témája a természetesen a trianoni döntés. A fent említett dokumentumfilmből kiderül, miért ez az óriási véleménykülönbség 1920. június 4-el kapcsolatban.
A szlovák rendező két évvel ezelőtt úgy döntött, szlovákiai szlovák és magyar iskolákban, valamint magyarországi gimnáziumokban megpróbálja kideríteni, hogy a diákok szerint mit jelentett a szlovák és a magyar népnek Trianon.
Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a szlovák diákok mennyire tudják magukat beleélni a háborút és az óriási területeket vesztett magyarság helyzetébe és fordítva: a magyar gimnazisták mennyire képesek elfogadni, hogy a Monarchiában élő nemzetiségek, így a szlovákok is önrendelkezésre vágytak.
A megszólaló diákok a politikusokat bőven felülmúló bölcsességgel, érettséggel és érzékkel beszélnek a rendkívül kényes témáról. Sőt, meglepően megalapozott ismeretekkel szóltak nem csak Trianonról, hanem a két nép több évszázados együttéléséről, a buta sztereotípiákról, előítéletekről és a mindennapi együttélés tapasztalatairól.
A Magyarországon és Szlovákiában forgatott dokumentumfilmből ugyanakkor az a kézenfekvő gondolat is világosan leszűrhető, hogy a szlovák és a magyar gimnazistákat ugyanazok a problémák foglalkoztatják, tökmindegy, hogy melyik „oldalon” élnek: aggódnak amiatt, hogy lesz-e munkájuk, elfogadható megélhetésük. Mindkét országban elégedetlenek az oktatás színvonalával és jövőjüket viszonylag nagy százalékban nem otthon, hanem a kontinens nyugati felében képzelik el.
Nézőként csak reménykedhetünk, hogy nagyon sok gimnáziumban tanítják úgy a történelmet, ahogyan azt Dušan Trančík dokumentumfilmjében láthatjuk. S ha a filmet megnézve hiányérzete is lehet a nézőnek, amiért a magyarországi diákok kisebb teret kaptak, ez csak azért van, mert a Magyarországon megszólított középiskolák nagy része visszautasította a forgatás és az együttműködés lehetőségét.
A Történelemóra című dokumentumfilm kiváló és követendő példa az egymás pontosabb megértése érdekében született alkotásokra.
Forrás: parameter.sk - Rudas Dóra
Mi a véleményük a tanároknak és mi a diákoknak? Hogyan képzelik el a két nép együttélését a fiatalok és hogyan látják a jövőt? Ezekre és a témához kapcsolódó izgalmas kérdésekre keresi a választ Dušan Trančík, szlovák rendező hétvégén bemutatott dokumentumfilmje.Régóta tervben van a magyar és szlovák történészek által közösen szerkesztett történelemkönyv kiadása. Hogy mennyit kell még rá várni, azt nem tudhatjuk, de a szakemberek szerint hamarosan elkészül. Egy ilyen kiadvány segítségével végre árnyaltabban, a másik félre is figyelve ismerkedhetnek meg a szlovák és magyar gyerekek a történelemmel.
E kiadás egyik legtöbb vitára okot adó témája a természetesen a trianoni döntés. A fent említett dokumentumfilmből kiderül, miért ez az óriási véleménykülönbség 1920. június 4-el kapcsolatban.
A szlovák rendező két évvel ezelőtt úgy döntött, szlovákiai szlovák és magyar iskolákban, valamint magyarországi gimnáziumokban megpróbálja kideríteni, hogy a diákok szerint mit jelentett a szlovák és a magyar népnek Trianon.
Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a szlovák diákok mennyire tudják magukat beleélni a háborút és az óriási területeket vesztett magyarság helyzetébe és fordítva: a magyar gimnazisták mennyire képesek elfogadni, hogy a Monarchiában élő nemzetiségek, így a szlovákok is önrendelkezésre vágytak.
A megszólaló diákok a politikusokat bőven felülmúló bölcsességgel, érettséggel és érzékkel beszélnek a rendkívül kényes témáról. Sőt, meglepően megalapozott ismeretekkel szóltak nem csak Trianonról, hanem a két nép több évszázados együttéléséről, a buta sztereotípiákról, előítéletekről és a mindennapi együttélés tapasztalatairól.
A Magyarországon és Szlovákiában forgatott dokumentumfilmből ugyanakkor az a kézenfekvő gondolat is világosan leszűrhető, hogy a szlovák és a magyar gimnazistákat ugyanazok a problémák foglalkoztatják, tökmindegy, hogy melyik „oldalon” élnek: aggódnak amiatt, hogy lesz-e munkájuk, elfogadható megélhetésük. Mindkét országban elégedetlenek az oktatás színvonalával és jövőjüket viszonylag nagy százalékban nem otthon, hanem a kontinens nyugati felében képzelik el.
Nézőként csak reménykedhetünk, hogy nagyon sok gimnáziumban tanítják úgy a történelmet, ahogyan azt Dušan Trančík dokumentumfilmjében láthatjuk. S ha a filmet megnézve hiányérzete is lehet a nézőnek, amiért a magyarországi diákok kisebb teret kaptak, ez csak azért van, mert a Magyarországon megszólított középiskolák nagy része visszautasította a forgatás és az együttműködés lehetőségét.
A Történelemóra című dokumentumfilm kiváló és követendő példa az egymás pontosabb megértése érdekében született alkotásokra.
Forrás: parameter.sk - Rudas Dóra
Hozzászólások