Választási lázban telt a múlt év Montenegróban
Montenegró már januárban megkezdte az októberi parlamenti választások előkészületét. Milo Djukanovic, a Szocialisták Demokratikus Pártjának vezetője - aki rövid megszakításokkal 25 évig vezette a 650 ezres lakosú, 2006-ban függetlenné vált országot miniszterelnökként vagy köztársasági elnökként - januárban bizalmatlansági indítványt kezdeményezett önmaga ellen, ám a parlamenti képviselők többsége kiállt mellette.
Meglepetést okozott ezért, hogy az októberi parlamenti választások megnyerése után úgy nyilatkozott: a továbbiakban nem kívánja vezetni az országot, kormányfőnek pedig pártja alelnökét, Dusko Markovicot javasolta.
Az év nagy része kampányolással telt, és már ekkor látható volt a szakadás az Európa-párti és az oroszbarát pártok között.
Az ellenzéki pártok úgy nyilatkoztak, hogy a választás napján leleplezett puccskísérletet megrendezték, annak célja a választók megfélemlítése volt, valamint az, hogy mindenképpen az uniópárti politikai erőkre szavazzanak az emberek. A montenegrói főügyész szerint a puccskísérlet mögött orosz nacionalisták álltak, akiknek a célja az volt, hogy a parlamenti választás napján betörjenek a podgoricai parlamentbe, s ott meggyilkolják Milo Djukanovic miniszterelnököt, oroszbarát pártokat juttatva hatalomra. Moszkva tagadta, hogy bármi köze lenne a támadáshoz, ám az oroszbarát, illetve az Európa-párti politikai erők közötti szakadás a választások előtt, és azóta is érzékelhető volt. Már a választási kampány során világossá vált, hogy a valódi "harc" e két erő között alakulhat ki.
Az ellentétek jól látszódtak 2015 végén is: Montenegró NATO-meghívását a kormány óriási sikerként ünnepelte, míg Oroszország rosszallással figyelte, és a Moszkvával szimpatizáló pártok tüntetéseket szerveztek Podgorica utcáin. Montenegró nyugati elköteleződéséhez azonban nem fér kétség. A teljes jogú uniós tagság előtt álló nyugat-balkáni országok közül Podgorica jutott a legtovább az európai integráció útján.
A 35 tárgyalási fejezetből eddig 26-ot nyitottak meg, és kettőt ideiglenesen le is zártak a tárgyaló felek. A délszláv állam 2010. december 17-én az EU tagjelölt országává vált, s másfél évvel később, 2012 júniusában meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások. A csatlakozást a lakosság több mint 60 százaléka támogatja.
Az EU felkérte az ellenzéket, hogy térjen vissza a parlamentbe, ez azonban mindeddig nem történt meg, és egyelőre nem lehet tudni, hogy az ellentétek idén utcai tüntetéseket is kiválthatnak-e, amire a korábbi években már volt példa. Emellett a diplomáciai kapcsolatokat is rendezni kell Oroszországgal, hiszen mindkét ország gazdasági érdekei ezt kívánják.
Az Adria-parti ország 293 kilométeres partszakaszán jelentős orosz befektetések vannak, és az utóbbi években a turisták legnagyobb része is Oroszországból érkezett.
MTI
Meglepetést okozott ezért, hogy az októberi parlamenti választások megnyerése után úgy nyilatkozott: a továbbiakban nem kívánja vezetni az országot, kormányfőnek pedig pártja alelnökét, Dusko Markovicot javasolta.
Az év nagy része kampányolással telt, és már ekkor látható volt a szakadás az Európa-párti és az oroszbarát pártok között.
A megosztottságot tovább növelte, hogy a választás napján több embert is elfogtak, akik puccsra készültek. A podgoricai parlament november elején alakult meg, ám az ellenzék azóta sem hajlandó részt venni az üléseken, mert úgy véli, hogy a választás nem volt szabad, demokratikus és tisztességes.
Az ellenzéki pártok úgy nyilatkoztak, hogy a választás napján leleplezett puccskísérletet megrendezték, annak célja a választók megfélemlítése volt, valamint az, hogy mindenképpen az uniópárti politikai erőkre szavazzanak az emberek. A montenegrói főügyész szerint a puccskísérlet mögött orosz nacionalisták álltak, akiknek a célja az volt, hogy a parlamenti választás napján betörjenek a podgoricai parlamentbe, s ott meggyilkolják Milo Djukanovic miniszterelnököt, oroszbarát pártokat juttatva hatalomra. Moszkva tagadta, hogy bármi köze lenne a támadáshoz, ám az oroszbarát, illetve az Európa-párti politikai erők közötti szakadás a választások előtt, és azóta is érzékelhető volt. Már a választási kampány során világossá vált, hogy a valódi "harc" e két erő között alakulhat ki.
Az ellentétek jól látszódtak 2015 végén is: Montenegró NATO-meghívását a kormány óriási sikerként ünnepelte, míg Oroszország rosszallással figyelte, és a Moszkvával szimpatizáló pártok tüntetéseket szerveztek Podgorica utcáin. Montenegró nyugati elköteleződéséhez azonban nem fér kétség. A teljes jogú uniós tagság előtt álló nyugat-balkáni országok közül Podgorica jutott a legtovább az európai integráció útján.
A 35 tárgyalási fejezetből eddig 26-ot nyitottak meg, és kettőt ideiglenesen le is zártak a tárgyaló felek. A délszláv állam 2010. december 17-én az EU tagjelölt országává vált, s másfél évvel később, 2012 júniusában meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások. A csatlakozást a lakosság több mint 60 százaléka támogatja.
Az EU felkérte az ellenzéket, hogy térjen vissza a parlamentbe, ez azonban mindeddig nem történt meg, és egyelőre nem lehet tudni, hogy az ellentétek idén utcai tüntetéseket is kiválthatnak-e, amire a korábbi években már volt példa. Emellett a diplomáciai kapcsolatokat is rendezni kell Oroszországgal, hiszen mindkét ország gazdasági érdekei ezt kívánják.
Az Adria-parti ország 293 kilométeres partszakaszán jelentős orosz befektetések vannak, és az utóbbi években a turisták legnagyobb része is Oroszországból érkezett.
MTI
Hozzászólások