A nácik által elrabolt képek sorsa
A tegnap közreadott szenzációs hír szerint mintegy 1500 modern klasszikus, elveszettnek hitt festményt és grafikát találtak meg egy müncheni lakásban. A műalkotásokat a nácik rabolták el a nemzetiszocialista éra alatt. Az eset bűnügyi vonatkozásán túl számos egyéb kérdést is felvet. Az egyik, mi lesz a pillanatnyilag szigorú őrizet alatt egy raktárban tartott képek sorsa.
Entartete Kunst, München, 1937
Az első feltételezések szerint a képek összetétele az ún. elfajzott művészek, alkotások kategóriájába eshet. Az elnevezést a nemzetiszocialisták ragasztották rá az olyan alkotásokra és alkotóikra, amelyek nem azonosultak a náci eszmevilágba, értékrendbe.
1937-ben Münchenben rendezték meg az ilyen alkotásokból oktatói célzattal összeállított kiállítást "Entartete Kunst" (elfajzott művészet) címmel. Bár ez mai szemmel a modern művészet egyik valaha létezett legrangosabb tárlata volt, célja épp ezzel ellentétes volt: az átlagos, tisztes német állampolgároknak ezzel akarták demonstrálni, hogy mennyire megvetendő, lenézendő a nem árja, avantgarde művészet. A kiállításra Picasson, Matisse-on és Chagallon kívül német művészeket bemutattak, Paul Kleet, Max Beckmannt, Georg Groszt - többek között. A kiállítás felgyorsította a folyamatot, amely során a kicsit is kísérletező vagy zsidó gyökereket magukénak mondó művészek elhagyták Németországot. Először a szomszédos országokba menekültek, de a többségük Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban talált új hazát, ahol modernista nézeteiket szabadon hirdethették.
[ads1]
Az elfajzott kiállítás már bevonult a történelembe, amikor is a szenzációs műtárgy "lelet" ismét felszínre hozta a rég elfelejtett, vagy eltemetett indulatokat és ellentmondásokat, ami a témát és a korszakot érinti.
Egy kárpótlásra szakosodott ügyvéd szerint a kérdés ma sokkal inkább jelen van, mint valaha. A közelmúltban egy 139 darabos, nácik által zsákmányolt gyűjteményre derült fény, és most itt a hatalmas méretű és értékű müncheni. Az 1500 festmény és rajz vélhetően az 1937-es elfajzott kiállítás műtárgyai voltak.
Már becslések történtek az értékről, de pontosat majd a tárgyak fellistázása után lehet megállapítani.
Hitler egy kiéptárban
Nemcsak a gyűjtemény megtalálása, tárolása, az adót nem fizető, az adószigorítások elől kibújni akaró műkereskedő fiának személye bizarr, de az a tény is, hogy a bajor hatóságok több mint két és fél évig hallgattak felfedezésükről.
A londoni székhelyű "Európai Elrabolt Műkincsek Bizottsága" felhívta a bajor hatóságok figyelmét, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítaniuk, valamint egy tételes listát a művekről rendelkezésre bocsátani, ami eddig nem történt meg.
Németország is egyike volt a 45 aláírónak 1998-ban és 1999-ben, amellyel kötelezték magukat a tagok, hogy gyűjteményeikben fellelhető rablott eredetű műtárgyakat beazonosítják és az eredményeket közzé teszik. A bajor állami gyűjteményekben több ezer, a nácik által összerabolt műkincs fekszik, de listát még nem állítottak össze róluk. Egyetlen egy annotált katalógus készült, amelyet egy műkereskedő állított össze jelölve a műveket és az egykori tulajdonosokat. Ez hatalmas segítséget jelentene azoknak a családoknak, akik keresik a múltjukat. A katalógust még nem publikálták.
A rablott kincsek visszaszolgáltatásának kérdése korántsem kizárólag bajorországi probléma. Más, rablott kincseket őrző múzeumok is vonakodnak listák összeállításától és publikálásától attól tartva, hogy az visszaigénylések sorát indítja majd meg. Attól is tartanak, hogy a múzeumokat lopásban való bűnrészességgel fogják megvádolni.
[ads2]
A megkerült 1500 darab közül 200 szerepel a keresettek listáján. Ez nem azt jelenti, hogy a további 1300 nem mestermű, hanem csak annyit, hogy azokért még senki nem jelentett be igényt, mivel nem tudnak a tulajdonosok létezésükről.
A műtárgyak visszaigénylésekor elvileg be kellene a számlát mutatni, de egy háborúban, menekülés közben egy festmény számlája az utolsó, amiről egy menekülő gondoskodik. A kurátoroknak, muzeológusoknak pedig egyik legfontosabb feladatuk a rájuk bízott gyűjtemények egyben tartása. Nem csak pénzkérdésről van szó. Az elv ugyanaz akkor is, ha egy 20 milliós Picassóról van szó, és akkor is, ha egy ismeretlen művész 20 eurót erő festményéről.
Úgy tűnik, hogy a müncheni lakásban felhalmozott képek mégsem az elfajzott kiállítás darabjai. Sokkal inkább lehetséges, hogy Hitler Führer Múzeuma számára összerablott, hivatalos verzió szerint felvásárolt művekről van szó, amiket a menekülő franciaországi zsidóktól szereztek meg a nácik a megszállás idején. Ezzel az ügy tovább bonyolódik.
Németországnak, de egész Európának is meg kell birkóznia a náci örökséggel, amelyben a rabolt műkincsek ügye az egyik legkényesebb téma. Hiába telt el mintegy 70 év, a téma nagyon is élő.
www.telegraph.co.uk
Entartete Kunst, München, 1937Az első feltételezések szerint a képek összetétele az ún. elfajzott művészek, alkotások kategóriájába eshet. Az elnevezést a nemzetiszocialisták ragasztották rá az olyan alkotásokra és alkotóikra, amelyek nem azonosultak a náci eszmevilágba, értékrendbe.
1937-ben Münchenben rendezték meg az ilyen alkotásokból oktatói célzattal összeállított kiállítást "Entartete Kunst" (elfajzott művészet) címmel. Bár ez mai szemmel a modern művészet egyik valaha létezett legrangosabb tárlata volt, célja épp ezzel ellentétes volt: az átlagos, tisztes német állampolgároknak ezzel akarták demonstrálni, hogy mennyire megvetendő, lenézendő a nem árja, avantgarde művészet. A kiállításra Picasson, Matisse-on és Chagallon kívül német művészeket bemutattak, Paul Kleet, Max Beckmannt, Georg Groszt - többek között. A kiállítás felgyorsította a folyamatot, amely során a kicsit is kísérletező vagy zsidó gyökereket magukénak mondó művészek elhagyták Németországot.
[ads1]
Az elfajzott kiállítás már bevonult a történelembe, amikor is a szenzációs műtárgy "lelet" ismét felszínre hozta a rég elfelejtett, vagy eltemetett indulatokat és ellentmondásokat, ami a témát és a korszakot érinti.
Egy kárpótlásra szakosodott ügyvéd szerint a kérdés ma sokkal inkább jelen van, mint valaha. A közelmúltban egy 139 darabos, nácik által zsákmányolt gyűjteményre derült fény, és most itt a hatalmas méretű és értékű müncheni. Az 1500 festmény és rajz vélhetően az 1937-es elfajzott kiállítás műtárgyai voltak.
Már becslések történtek az értékről, de pontosat majd a tárgyak fellistázása után lehet megállapítani.
Hitler egy kiéptárbanNemcsak a gyűjtemény megtalálása, tárolása, az adót nem fizető, az adószigorítások elől kibújni akaró műkereskedő fiának személye bizarr, de az a tény is, hogy a bajor hatóságok több mint két és fél évig hallgattak felfedezésükről.
A londoni székhelyű "Európai Elrabolt Műkincsek Bizottsága" felhívta a bajor hatóságok figyelmét, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítaniuk, valamint egy tételes listát a művekről rendelkezésre bocsátani, ami eddig nem történt meg.
Németország is egyike volt a 45 aláírónak 1998-ban és 1999-ben, amellyel kötelezték magukat a tagok, hogy gyűjteményeikben fellelhető rablott eredetű műtárgyakat beazonosítják és az eredményeket közzé teszik. A bajor állami gyűjteményekben több ezer, a nácik által összerabolt műkincs fekszik, de listát még nem állítottak össze róluk. Egyetlen egy annotált katalógus készült, amelyet egy műkereskedő állított össze jelölve a műveket és az egykori tulajdonosokat. Ez hatalmas segítséget jelentene azoknak a családoknak, akik keresik a múltjukat. A katalógust még nem publikálták.
A rablott kincsek visszaszolgáltatásának kérdése korántsem kizárólag bajorországi probléma. Más, rablott kincseket őrző múzeumok is vonakodnak listák összeállításától és publikálásától attól tartva, hogy az visszaigénylések sorát indítja majd meg. Attól is tartanak, hogy a múzeumokat lopásban való bűnrészességgel fogják megvádolni.
[ads2]
A megkerült 1500 darab közül 200 szerepel a keresettek listáján. Ez nem azt jelenti, hogy a további 1300 nem mestermű, hanem csak annyit, hogy azokért még senki nem jelentett be igényt, mivel nem tudnak a tulajdonosok létezésükről.A műtárgyak visszaigénylésekor elvileg be kellene a számlát mutatni, de egy háborúban, menekülés közben egy festmény számlája az utolsó, amiről egy menekülő gondoskodik. A kurátoroknak, muzeológusoknak pedig egyik legfontosabb feladatuk a rájuk bízott gyűjtemények egyben tartása. Nem csak pénzkérdésről van szó. Az elv ugyanaz akkor is, ha egy 20 milliós Picassóról van szó, és akkor is, ha egy ismeretlen művész 20 eurót erő festményéről.
Úgy tűnik, hogy a müncheni lakásban felhalmozott képek mégsem az elfajzott kiállítás darabjai. Sokkal inkább lehetséges, hogy Hitler Führer Múzeuma számára összerablott, hivatalos verzió szerint felvásárolt művekről van szó, amiket a menekülő franciaországi zsidóktól szereztek meg a nácik a megszállás idején. Ezzel az ügy tovább bonyolódik.
Németországnak, de egész Európának is meg kell birkóznia a náci örökséggel, amelyben a rabolt műkincsek ügye az egyik legkényesebb téma. Hiába telt el mintegy 70 év, a téma nagyon is élő.
www.telegraph.co.uk
Hozzászólások