A szikáncsi aranykincset bemutató kiállítás nyílik Hódmezővásárhelyen
A legjelentősebb hunkori pénzleletet, a szikáncsi aranykincset bemutató kiállítás nyílik januárban a hódmezővásárhelyi Tornyai-múzeumban – jelentette be Nagy Imre igazgató csütörtökön a helyszínen.
A muzeológus elmondta, hogy az 1439 darabos érmeegyüttes első darabját fél évszázaddal ezelőtt, 1963 novemberében a hódmezővásárhelyi határban a Szikáncson élő Józó Erzsébet pulykaőrzés közben, botjával a földet turkálva találta meg. Az asszony jó párat összegyűjtött az érmekből, adott belőle szomszédainak, a solidusok zömét azonban egy befőttes üvegbe tette.
Az érmekből néhányat a megtaláló veje vitt el a fővárosba, a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol azonnal fölismerték a lelet jelentőségét. Egy régész Vásárhelyre utazott, összegyűjtötte a megtalált érmeket, majd fémdetektorral átvizsgálták a környéket is.
A kutatások megállapították, hogy a 22,5 karátos finomságú, 4-4,5 grammos aranyakat a kelet-római császárságban verték 429 és 445 között. Az összesen 6,5 kilogrammnyi aranyat feltehetően adóként fizette meg a bizánci császárság a hunoknak. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a kincset a bizánci követek vagy valamelyik hun főúr rejtette el annak idején.
Az érmék közül két darabot a megtaláló kapott meg – 70 ezer forint, akkor mintegy ötévnyi átlagfizetésnek megfelelő jutalommal együtt – öt a Tornyai-múzeumba került, a lelet nagy részét pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában őrzik. A hódmezővásárhelyi kiállításon ezek közül mutatnak be néhány tucatot, emellett a tárlaton a látogatók megismerhetik majd a kincs megtalálásának körülményeit is.
Nagy Imre elmondta, hogy a jubileum mellett a kiállítással a lakossági leletbejelentés fontosságára is szeretnék fölhívni a figyelmet. Alapvető szakmai és társadalmi érdek, hogy a földből előkerülő régészeti leletek a legmegfelelőbb helyekre, tehát a múzeumokba kerüljenek szakemberek közreműködésével, ne pedig a lelőhelyeket napjainkban rendszeresen és módszeresen fosztogató "műkincsrablók" kezei közé.
MTI
A muzeológus elmondta, hogy az 1439 darabos érmeegyüttes első darabját fél évszázaddal ezelőtt, 1963 novemberében a hódmezővásárhelyi határban a Szikáncson élő Józó Erzsébet pulykaőrzés közben, botjával a földet turkálva találta meg. Az asszony jó párat összegyűjtött az érmekből, adott belőle szomszédainak, a solidusok zömét azonban egy befőttes üvegbe tette.Az érmekből néhányat a megtaláló veje vitt el a fővárosba, a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol azonnal fölismerték a lelet jelentőségét. Egy régész Vásárhelyre utazott, összegyűjtötte a megtalált érmeket, majd fémdetektorral átvizsgálták a környéket is.
A kutatások megállapították, hogy a 22,5 karátos finomságú, 4-4,5 grammos aranyakat a kelet-római császárságban verték 429 és 445 között. Az összesen 6,5 kilogrammnyi aranyat feltehetően adóként fizette meg a bizánci császárság a hunoknak. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a kincset a bizánci követek vagy valamelyik hun főúr rejtette el annak idején.
Az érmék közül két darabot a megtaláló kapott meg – 70 ezer forint, akkor mintegy ötévnyi átlagfizetésnek megfelelő jutalommal együtt – öt a Tornyai-múzeumba került, a lelet nagy részét pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában őrzik. A hódmezővásárhelyi kiállításon ezek közül mutatnak be néhány tucatot, emellett a tárlaton a látogatók megismerhetik majd a kincs megtalálásának körülményeit is.
Nagy Imre elmondta, hogy a jubileum mellett a kiállítással a lakossági leletbejelentés fontosságára is szeretnék fölhívni a figyelmet. Alapvető szakmai és társadalmi érdek, hogy a földből előkerülő régészeti leletek a legmegfelelőbb helyekre, tehát a múzeumokba kerüljenek szakemberek közreműködésével, ne pedig a lelőhelyeket napjainkban rendszeresen és módszeresen fosztogató "műkincsrablók" kezei közé.
MTI
Hozzászólások