Erkel: István király
Erkel Ferenc utolsó befejezett és ritkán játszott operájának bemutatójára készülnek a Margitszigeten.
Az eredeti operára Erkelt a Magyar Királyi Operaház 1884. szeptemberi bemutatójára kérték fel. A művet azonban mégsem akkor, hanem a következő évben mutatták be. Ugyanis már zajlottak a próbák, amikor az intézmény vezetősége úgy döntött, hogy még nem elég tökéletes a mű, még legalább egy fél évre van szükség a bemutatóig.
Az első munkálatok pedig tíz évvel korábban, 1874-ben kezdődtek. A szövegkönyv többször átírásra került, másodszor olyan mértékig, hogy az elkészült zenei anyagot a mester alig tudta használni. A szöveg Dobsa Lajos "I. István király" című tragédiája alapján készült.
A próbák hosszú szakaszát pedig betegségek, szereplőváltások nehezítették.
Végül a bemutatón az akkor más idős mestert nagy tisztelettel ünnepelték, a korabeli tudósítások szerint tizenötször tapsolták ki a függöny elé. Pedig közismert volt, hogy az operát nem egyedül, hanem legidősebb fiával, Gyulával írta, pontosabban a szakemberek szerint inkább Gyula műve. Ennek az állításnak az az alapja, hogy Gyula kézírása szerepel a fennmaradt kéziraton. Ez azonban nem jelenti azt, egyértelműen, hogy ő szerezte volna a zenét. Az bizonyítható, hogy az utolsó időkben Erkel Ferenc inkább felügyelte, irányította a szerzői munkát, de azt nem lehet bizonyítani, hogy maga a komponálás mikor melyikük műve. Az opera szerzőségét nem kérdőjelezte meg senki.
Az ősbemutatót Erkel negyedik fia, Erkel Sándor vezényelte.
A mű szövevényesebb, bonyolultabb és a szokásosnál nagyobb zenekart igényelt. Ezek a tényezők mind hozzájátszanak, hogy az "István király" sokkal kevesebbet kerül színre, mint a két nemzeti opera, a Bánk bán és a Hunyadi László. A kései műben nem találhatók könnyen énekelhető, könnyen megjegyezhető melódiák sem.
Az opera még szerzője életében számos változtatáson, toldáson, húzáson ment keresztül. A 2013-as bemutatón a színpadra állítók az eredetihez legközelebb álló, illetve még a szerző által végzett változtatásokkal módosított művet kívánják bemutatni.
Magát a kottaszöveget is a XXI. századi követelményeknek megfelelőnek kellett átalakítani, amit az idők során alkalmazott számos változtatás tett nehézzé. Az eredeti kéziratot az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
A legújabb változat látványterve Kentaur (azaz Erkel László) nevéhez fűződik, aki egyúttal a díszleteket és a jelmezeket is tervezte. Rendező Nagy Viktor. A zenét az MZ Szimfonikusok valamint két kórus szolgáltatja. A címszerepet Bretz Gábor énekli, Gizella szerepében Wiedemann Bernadett, Imre herceg szerepét Balczó Péter, István unokaöccsét Szegedi Csaba énekli. Az előadás producere Bán Teodóra.
Az István király opera első királyunk uralkodásának - és életének - utolsó éveit eleveníti meg. Központi gondolata a nemzet összetartása.
A bemutató István király halálának (1038) 975 éves és szentté avatásának 930. évfordulója előtt tiszteleg.
www.fidelio.hu
Az eredeti operára Erkelt a Magyar Királyi Operaház 1884. szeptemberi bemutatójára kérték fel. A művet azonban mégsem akkor, hanem a következő évben mutatták be. Ugyanis már zajlottak a próbák, amikor az intézmény vezetősége úgy döntött, hogy még nem elég tökéletes a mű, még legalább egy fél évre van szükség a bemutatóig.
Az első munkálatok pedig tíz évvel korábban, 1874-ben kezdődtek. A szövegkönyv többször átírásra került, másodszor olyan mértékig, hogy az elkészült zenei anyagot a mester alig tudta használni.
A próbák hosszú szakaszát pedig betegségek, szereplőváltások nehezítették.
Végül a bemutatón az akkor más idős mestert nagy tisztelettel ünnepelték, a korabeli tudósítások szerint tizenötször tapsolták ki a függöny elé. Pedig közismert volt, hogy az operát nem egyedül, hanem legidősebb fiával, Gyulával írta, pontosabban a szakemberek szerint inkább Gyula műve. Ennek az állításnak az az alapja, hogy Gyula kézírása szerepel a fennmaradt kéziraton. Ez azonban nem jelenti azt, egyértelműen, hogy ő szerezte volna a zenét. Az bizonyítható, hogy az utolsó időkben Erkel Ferenc inkább felügyelte, irányította a szerzői munkát, de azt nem lehet bizonyítani, hogy maga a komponálás mikor melyikük műve. Az opera szerzőségét nem kérdőjelezte meg senki.
Az ősbemutatót Erkel negyedik fia, Erkel Sándor vezényelte.
A mű szövevényesebb, bonyolultabb és a szokásosnál nagyobb zenekart igényelt. Ezek a tényezők mind hozzájátszanak, hogy az "István király" sokkal kevesebbet kerül színre, mint a két nemzeti opera, a Bánk bán és a Hunyadi László. A kései műben nem találhatók könnyen énekelhető, könnyen megjegyezhető melódiák sem.
Az opera még szerzője életében számos változtatáson, toldáson, húzáson ment keresztül. A 2013-as bemutatón a színpadra állítók az eredetihez legközelebb álló, illetve még a szerző által végzett változtatásokkal módosított művet kívánják bemutatni.
Magát a kottaszöveget is a XXI. századi követelményeknek megfelelőnek kellett átalakítani, amit az idők során alkalmazott számos változtatás tett nehézzé. Az eredeti kéziratot az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
A legújabb változat látványterve Kentaur (azaz Erkel László) nevéhez fűződik, aki egyúttal a díszleteket és a jelmezeket is tervezte. Rendező Nagy Viktor. A zenét az MZ Szimfonikusok valamint két kórus szolgáltatja. A címszerepet Bretz Gábor énekli, Gizella szerepében Wiedemann Bernadett, Imre herceg szerepét Balczó Péter, István unokaöccsét Szegedi Csaba énekli. Az előadás producere Bán Teodóra.
Az István király opera első királyunk uralkodásának - és életének - utolsó éveit eleveníti meg. Központi gondolata a nemzet összetartása.
A bemutató István király halálának (1038) 975 éves és szentté avatásának 930. évfordulója előtt tiszteleg.
www.fidelio.hu
Hozzászólások