Hol, milyen körülmények között született az egyik legismertebb magyar vers? Sosem találja ki!
Kreatív irodalomórán elsütheti az infót, nagy sikere lesz vele.
Szabó Lőrinc példája is bizonyítja, a kreativitás nem függ a „jókor jó helyen” lenni mítoszától, az ihlet bárhol rátörhet az alkotóra. Komoly géniusz felkészül minden eshetőségre: igazán produktívvá az alkalmazkodni tudás, s egyben magányunk minden körülmények között való kiterjesztésének képessége tesz - egyszerűen az „üres percek” megragadása és tartalmasítása sok tehetség igazi adottsága.
Ha valaki képes az elmélyülésre, az ismeri a Csíkszentmihályi Mihály által bevezetett „flow” (áramlás) élményét, amikor a koncentrálás és a kontroll érzése minden mást háttérbe szorít, mintegy megáll az idő; ezt az élményt bármilyen tevékenység során átélhetjük, legyen az sport vagy gyári munka. A tudatos fókuszálást mintegy spontán ajándékként kíséri az az érzet, hogy megy ez, mint a karikacsapás. Tehát rágörcsölni nem szabad.
Erre a jelenségre nagyszerű példa Szabó Lőrinc esete egyik legismertebb és legnépszerűbb versével, a Nyitnikék cíművel. A tavasz beköszöntét ünneplő, rendkívüli zeneiségű vers ötlete nem egy emelkedett hangulatú sétának köszönhető, sőt, a költő élménye, ha úgy tetszik, mesterséges körülmények adománya. Idézzük Szabó Lőrincet a Vers és valóság című könyvből, amiben a költő kommentárokkal, érdekes történeti adalékokkal lábjegyzetelte verseit.
Mit ír a Nyitnikék című vers születésének körülményeiről?
„Igen népszerű versem, rögtön rendkívüli sikere volt, a Napló (a vers a Pesti Naplóban jelent meg, 1933. február 12-én) különlegesen nagy címmel közölte. Kedves és szép a tárgya. Ellenben amikor kérdezgették, hogy hogyan fogant és hol ez a szép vers, saját nagy mulatságomra és az emberek megrökönyödésére azt voltam kénytelen (a valóságnak megfelelően) válaszolni, hogy egy klozeton. A Németvölgyi úton laktunk, házunk talán 5 emeletes lehetett, és szűk világítóudvar ereszkedett a tetőtől a földszintig. Abba nyíltak a WC-ablakok. Mármost február vége felé egy ízben éppen oda valahogy behallatszott egy nyitnikék madárnak háromhangú füttye, s azon a helyen feltűnőbb volt, mint a szabadban. Tehát csakugyan ott fogamzott meg a gondolat, melyet rövidesen kibővítettek és verssé alakítottak egyéb megfigyelések és gondolatok.” - írja Szabó Lőrinc.
Külön érdekesség, hogy a költő a madár füttyének kvart-hangkülönbségét zongorán leütötte, hogy ne tévedjen, mint írja: „Előadások során én néha kissé a magasságkülönbséget is éreztettem a madár nevében.” A nyitnikék a széncinkével azonos madár, a szót pedig Szabó Lőrinc Kodolányi János, írótól hallotta először.
http://youtu.be/cdrdbXqat54
Forrás: pim.hu (Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia), Wikipedia
Szabó Lőrinc példája is bizonyítja, a kreativitás nem függ a „jókor jó helyen” lenni mítoszától, az ihlet bárhol rátörhet az alkotóra. Komoly géniusz felkészül minden eshetőségre: igazán produktívvá az alkalmazkodni tudás, s egyben magányunk minden körülmények között való kiterjesztésének képessége tesz - egyszerűen az „üres percek” megragadása és tartalmasítása sok tehetség igazi adottsága.
Ha valaki képes az elmélyülésre, az ismeri a Csíkszentmihályi Mihály által bevezetett „flow” (áramlás) élményét, amikor a koncentrálás és a kontroll érzése minden mást háttérbe szorít, mintegy megáll az idő; ezt az élményt bármilyen tevékenység során átélhetjük, legyen az sport vagy gyári munka. A tudatos fókuszálást mintegy spontán ajándékként kíséri az az érzet, hogy megy ez, mint a karikacsapás. Tehát rágörcsölni nem szabad.
Erre a jelenségre nagyszerű példa Szabó Lőrinc esete egyik legismertebb és legnépszerűbb versével, a Nyitnikék cíművel. A tavasz beköszöntét ünneplő, rendkívüli zeneiségű vers ötlete nem egy emelkedett hangulatú sétának köszönhető, sőt, a költő élménye, ha úgy tetszik, mesterséges körülmények adománya. Idézzük Szabó Lőrincet a Vers és valóság című könyvből, amiben a költő kommentárokkal, érdekes történeti adalékokkal lábjegyzetelte verseit.
Mit ír a Nyitnikék című vers születésének körülményeiről?
„Igen népszerű versem, rögtön rendkívüli sikere volt, a Napló (a vers a Pesti Naplóban jelent meg, 1933. február 12-én) különlegesen nagy címmel közölte. Kedves és szép a tárgya. Ellenben amikor kérdezgették, hogy hogyan fogant és hol ez a szép vers, saját nagy mulatságomra és az emberek megrökönyödésére azt voltam kénytelen (a valóságnak megfelelően) válaszolni, hogy egy klozeton. A Németvölgyi úton laktunk, házunk talán 5 emeletes lehetett, és szűk világítóudvar ereszkedett a tetőtől a földszintig. Abba nyíltak a WC-ablakok. Mármost február vége felé egy ízben éppen oda valahogy behallatszott egy nyitnikék madárnak háromhangú füttye, s azon a helyen feltűnőbb volt, mint a szabadban. Tehát csakugyan ott fogamzott meg a gondolat, melyet rövidesen kibővítettek és verssé alakítottak egyéb megfigyelések és gondolatok.” - írja Szabó Lőrinc.
Külön érdekesség, hogy a költő a madár füttyének kvart-hangkülönbségét zongorán leütötte, hogy ne tévedjen, mint írja: „Előadások során én néha kissé a magasságkülönbséget is éreztettem a madár nevében.” A nyitnikék a széncinkével azonos madár, a szót pedig Szabó Lőrinc Kodolányi János, írótól hallotta először.
http://youtu.be/cdrdbXqat54
Forrás: pim.hu (Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia), Wikipedia
Hozzászólások