Kafkaesque 130
Egy bécsi szanatóriumban, halálos betegen Dr. Franz Kafka arra kérte barátait, köztük Max Brod írót, hogy ki nem adott és befejezetlen műveit vessék tűzre. Halála előtt úgy gondolta, jobb mindenkinek, ha még a nevét is elfelejtik. Halála után a 20. század egyik legnagyobb hatású szerzőjévé vált. A prágai „zugíró” 130 éve született.
Kafka utolsó szerelme, Dora Dymant, illetve Max Brod szerencsére mérlegeltek és végül nem teljesítették az író akaratát. Ezzel a döntéssel a világirodalom óriásit nyert, de más művészeti ágak is jócskán megérezték Kafka hátborzongató műveinek hatását.
Max Brod Kafka halála után szépen újrarendezte kusza életművet és kiadatta novelláit, regénytöredékeit. Láss csodát világ, a teljesen új hangot megütő műveket hamarosan felfedezték maguknak a kritikusok, majd lassan a szélesebb körök is. Mi több az abszurd és rémálmokba illő írások hatni kezdtek a szépprózára világszerte, majd idővel szinte minden művészeti ágra.
Kafka középosztálybeli német zsidó családban született Prágában és eltekintve néhány rövid utazástól, illetve a végső, szanatóriumi időszakról, ott is töltötte életét. 1901-ben érettségizett, 1906-ra pedig elvégezte a jogi egyetemet, és egy biztosítótársaságnál kezdett dolgozni. Ebben az időben kezdett írni. Tuberkulózisban szenvedett, családja ápolta. Ráadásul migrénes rohamok, álmatlanság és emésztési zavarok is gyötörték. Ezen kívül nagyon valószínű, hogy a depresszióval is küzdött.
Szóval Kafkának lenni nem lehetett túl felemelő érzés. Különböző betegségei nagy mértékben fokozták önkritikára való hajlamát, bár egyébként sem volt egy társaságközpontú, önbizalomtól duzzadó férfi. Ezt az sem segítette, hogy az írással kapcsolatban nem sok pozitív visszacsatolást kapott. Életében csak néhány novellája jelent meg, és kevés figyelem irányult az ilyen irányú tevékenységére.
Leghíresebb novellái közé tartoznak Az átváltozás, Az éhezőművész és A fegyencgyarmaton. Világhírű regényei pedig A per, az Amerika (az újabb fordítás címe Az elkallódott fiú, ami valljuk be közelebb áll az eredetihez) és A kastély.
A Kafkai művekre jellemző az elidegenedés, a kiszolgáltatottság, az értelmetlenség (mindent behálózó hivatali rendszer áttekinthetetlensége) és a minden ok nélküli bűntudat érzésének ábrázolása és keltése. Gyakran keveri a részletes, valóságszerű leírásokat a bizarr, szürreális eseményekkel. Az átváltozás írójának munkássága megkerülhetetlen.
[video width="600" ][/video]
Kafka utolsó szerelme, Dora Dymant, illetve Max Brod szerencsére mérlegeltek és végül nem teljesítették az író akaratát.
Max Brod Kafka halála után szépen újrarendezte kusza életművet és kiadatta novelláit, regénytöredékeit. Láss csodát világ, a teljesen új hangot megütő műveket hamarosan felfedezték maguknak a kritikusok, majd lassan a szélesebb körök is. Mi több az abszurd és rémálmokba illő írások hatni kezdtek a szépprózára világszerte, majd idővel szinte minden művészeti ágra.
Kafka középosztálybeli német zsidó családban született Prágában és eltekintve néhány rövid utazástól, illetve a végső, szanatóriumi időszakról, ott is töltötte életét. 1901-ben érettségizett, 1906-ra pedig elvégezte a jogi egyetemet, és egy biztosítótársaságnál kezdett dolgozni. Ebben az időben kezdett írni. Tuberkulózisban szenvedett, családja ápolta. Ráadásul migrénes rohamok, álmatlanság és emésztési zavarok is gyötörték. Ezen kívül nagyon valószínű, hogy a depresszióval is küzdött.
Szóval Kafkának lenni nem lehetett túl felemelő érzés. Különböző betegségei nagy mértékben fokozták önkritikára való hajlamát, bár egyébként sem volt egy társaságközpontú, önbizalomtól duzzadó férfi. Ezt az sem segítette, hogy az írással kapcsolatban nem sok pozitív visszacsatolást kapott. Életében csak néhány novellája jelent meg, és kevés figyelem irányult az ilyen irányú tevékenységére.Leghíresebb novellái közé tartoznak Az átváltozás, Az éhezőművész és A fegyencgyarmaton. Világhírű regényei pedig A per, az Amerika (az újabb fordítás címe Az elkallódott fiú, ami valljuk be közelebb áll az eredetihez) és A kastély.
A Kafkai művekre jellemző az elidegenedés, a kiszolgáltatottság, az értelmetlenség (mindent behálózó hivatali rendszer áttekinthetetlensége) és a minden ok nélküli bűntudat érzésének ábrázolása és keltése. Gyakran keveri a részletes, valóságszerű leírásokat a bizarr, szürreális eseményekkel. Az átváltozás írójának munkássága megkerülhetetlen.
[video width="600" ][/video]
Hozzászólások