Kegyetlen zsarnok volt-e Caligula?
Caligula római császár neve a züllött zsarnok szinonimájává vált. Valóban rászolgált-e rossz hírnevére vagy egyszerűen egy lejárató kampány áldozata lett?
A mai zsarnok fogalma korántsem új. Kétezer évvel ezelőtt, az ókori Rómában a császárság harmadik uralkodója politikai gyilkosság áldozata lett még Kr. u. 41-ben. A császár ekkor még a 30. életévét sem töltötte be.
Maga türannosz szó még korábbról, az ókori görögöktől ered, s több nyelvben a ma is használatos szó is ebből ered. A szó eredeti jelentése azonban különbözik a későbbitől: semleges töltetű szó volt, egyedül uralkodót jelentett, jót, s rosszat egyaránt.
Természetesen nem Caligula volt az első későbbi értelemben vett türannosz. Ám ő volt az első, aki a mai zsarnok minden tulajdonságát magán viselte.
Nagyra tört, mániákusan szerette a cipőket, szadista és szexuálisan perverz volt. Ez utóbbiba belefért a három lánytestvérével folytatott vérfertőző viszony is, valamilyen háziállataihoz sem hétköznapi viszony fűzte... Történelmi tény, hogy egyik kedvenc lovát megtette Róma fő magisztrátusának.
A római történetírók kifogyhatatlannak tűnnek e témában. Nehéz viszony bizonyítani, mennyi igaz a leírtakból. Valóban kényszerítette-e az embereket, hogy saját fiaik kivégzését végignézzék, majd meghívta utána egy vidám vacsorára? Valóban a bement-e Castor és Pollux templomába a Forum Romanumon és várta, hogy az emberek őt is imádják, hozzá is imádkozzanak?
Én, Claudius (film Robert Graves regényéből)
A legutóbbi kutatások szerint megtalálták egy olyan híd maradványait, amely összekötötte Caligula palotáját Jupiter, a főisten templomával. A híd segítségével a császár bármikor könnyedén átmehetett a templomba "beszélgetni" az istenséggel.
Nem tűnik valószínűnek, hogy Caligula egy szimpatikus fiatalember lett volna, akinek nagyon rossz hírét keltették. Azonban az sem biztos, hogy a neki tulajdonított összes szörnyűséget elkövette volna. A fennmaradt korabeli források a legszörnyűbb, róla fennmaradt történetek egyikét sem említik. Egy magas rangú követ mindössze rossz tréfát űző személynek írja le, de ez minden. Így a zsidó követeket ugratta, amiért nem ettek disznóhúst - ő viszont a bárányhústól tartózkodott.
Fényűzően költekezett, átépítette a palotáját, amelybe drága új festményeket és drága üvegeket keresett.
A híres, pletykálkodó életrajzíró, Suetonius 80 évvel Caligula halála után írta meg élettörténetét, de még ő sem annyira különcnek írja le, mint amilyenre első látásra tűnik. Figyelmesen olvasva feltűnik, hogy Suetonius úgy fogalmaz "mondják róla", "úgy hírlik", esetleg "tervezte", de nem ír olyat, hogy ezeket meg is tette volna. Vonatkozik ez nővéreivel való szexuális viszonyára és a consuli rangú lovára is. Ez utóbbi forrása lehet azaz a legendás mondása, hogy egyszer az arisztokratáit olyan elkeserítőnek találta, hogy megállapította: "Uraim, Önök annyira reménytelen esetek, hogy ennyi erővel akár a lovamat is kinevezhetném consulnak." Ezzel megszületett az őrült császár képe.
Az évszázadok során Caligulát egyre negatívabb és negatívabb színben tüntették fel. Úgy tűnik, az utókort érdekelte igazán a zsarnok despota személye.
Albert Camus 1938-as színműve után az 1970-es években TV-sorozat gondoskodott a hamis kép megerősítéséről, sőt képregény is jelent meg a császárról hasonló felfogásban. A róla készült '79-es filmben viszont túlteng a szex.
Caligulát egy véres államcsíny során gyilkolták meg négy év uralkodás után. Politikai ellenfeleinek propaganda gépezete beindult. Természetesen igazolást kerestek véres tettükre, ehhez a megölt császár befeketítésére volt szükség. Caligulát a szabadság nevében ölték meg. Rövid ideig úgy tűnt, a rómaiak megdöntik az egyszemélyes uralmat, s visszaállítják a köztársaságot. nem ez történt.
Megtalálták a gyilkosság idején a függöny mögött rejtőzködő nagybácsit, Claudiust és kikiáltották császárnak. Elsősorban Robert Graves modern kori regényírónak köszönhetően Claudiusnak jó sajtója van: szimpatikus, kissé kétbalkezes, elmélkedő uralkodónak írja le.
Ám az antik szerzők azonban más képet festenek róla. Szerintük autokrata császár volt, semmivel sem jobb elődjénél. A rómaiak reménye, hogy több szabadsághoz juthatnak, hamar szertefoszlott.
www.bbc.co.uk
A mai zsarnok fogalma korántsem új. Kétezer évvel ezelőtt, az ókori Rómában a császárság harmadik uralkodója politikai gyilkosság áldozata lett még Kr. u. 41-ben. A császár ekkor még a 30. életévét sem töltötte be.
Maga türannosz szó még korábbról, az ókori görögöktől ered, s több nyelvben a ma is használatos szó is ebből ered. A szó eredeti jelentése azonban különbözik a későbbitől: semleges töltetű szó volt, egyedül uralkodót jelentett, jót, s rosszat egyaránt.
Természetesen nem Caligula volt az első későbbi értelemben vett türannosz. Ám ő volt az első, aki a mai zsarnok minden tulajdonságát magán viselte.
Nagyra tört, mániákusan szerette a cipőket, szadista és szexuálisan perverz volt. Ez utóbbiba belefért a három lánytestvérével folytatott vérfertőző viszony is, valamilyen háziállataihoz sem hétköznapi viszony fűzte... Történelmi tény, hogy egyik kedvenc lovát megtette Róma fő magisztrátusának.
A római történetírók kifogyhatatlannak tűnnek e témában. Nehéz viszony bizonyítani, mennyi igaz a leírtakból. Valóban kényszerítette-e az embereket, hogy saját fiaik kivégzését végignézzék, majd meghívta utána egy vidám vacsorára? Valóban a bement-e Castor és Pollux templomába a Forum Romanumon és várta, hogy az emberek őt is imádják, hozzá is imádkozzanak?
Én, Claudius (film Robert Graves regényéből)A legutóbbi kutatások szerint megtalálták egy olyan híd maradványait, amely összekötötte Caligula palotáját Jupiter, a főisten templomával. A híd segítségével a császár bármikor könnyedén átmehetett a templomba "beszélgetni" az istenséggel.
Nem tűnik valószínűnek, hogy Caligula egy szimpatikus fiatalember lett volna, akinek nagyon rossz hírét keltették. Azonban az sem biztos, hogy a neki tulajdonított összes szörnyűséget elkövette volna. A fennmaradt korabeli források a legszörnyűbb, róla fennmaradt történetek egyikét sem említik. Egy magas rangú követ mindössze rossz tréfát űző személynek írja le, de ez minden. Így a zsidó követeket ugratta, amiért nem ettek disznóhúst - ő viszont a bárányhústól tartózkodott.
Fényűzően költekezett, átépítette a palotáját, amelybe drága új festményeket és drága üvegeket keresett.
A híres, pletykálkodó életrajzíró, Suetonius 80 évvel Caligula halála után írta meg élettörténetét, de még ő sem annyira különcnek írja le, mint amilyenre első látásra tűnik. Figyelmesen olvasva feltűnik, hogy Suetonius úgy fogalmaz "mondják róla", "úgy hírlik", esetleg "tervezte", de nem ír olyat, hogy ezeket meg is tette volna. Vonatkozik ez nővéreivel való szexuális viszonyára és a consuli rangú lovára is. Ez utóbbi forrása lehet azaz a legendás mondása, hogy egyszer az arisztokratáit olyan elkeserítőnek találta, hogy megállapította: "Uraim, Önök annyira reménytelen esetek, hogy ennyi erővel akár a lovamat is kinevezhetném consulnak." Ezzel megszületett az őrült császár képe.
Az évszázadok során Caligulát egyre negatívabb és negatívabb színben tüntették fel. Úgy tűnik, az utókort érdekelte igazán a zsarnok despota személye.
Albert Camus 1938-as színműve után az 1970-es években TV-sorozat gondoskodott a hamis kép megerősítéséről, sőt képregény is jelent meg a császárról hasonló felfogásban. A róla készült '79-es filmben viszont túlteng a szex.
Caligulát egy véres államcsíny során gyilkolták meg négy év uralkodás után. Politikai ellenfeleinek propaganda gépezete beindult. Természetesen igazolást kerestek véres tettükre, ehhez a megölt császár befeketítésére volt szükség. Caligulát a szabadság nevében ölték meg. Rövid ideig úgy tűnt, a rómaiak megdöntik az egyszemélyes uralmat, s visszaállítják a köztársaságot. nem ez történt.
Megtalálták a gyilkosság idején a függöny mögött rejtőzködő nagybácsit, Claudiust és kikiáltották császárnak. Elsősorban Robert Graves modern kori regényírónak köszönhetően Claudiusnak jó sajtója van: szimpatikus, kissé kétbalkezes, elmélkedő uralkodónak írja le.
Ám az antik szerzők azonban más képet festenek róla. Szerintük autokrata császár volt, semmivel sem jobb elődjénél. A rómaiak reménye, hogy több szabadsághoz juthatnak, hamar szertefoszlott.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások