Szép Ernő-évforduló
1884. június 30-án született Huszton a költő, regényíró, elbeszélő, színpadi szerző, újságíró.
Legismertebb műve a Lila ákác című regény, amelyből két nagysikerű film is készült, de ő a szerzője a Patikának, A májusnak, az
Aranyórának, a Vőlegénynek, az Ádámcsutkának, a Kávécsarnoknak. Drámái, műveiből készült filmjei a ma közönségéhez éppen úgy szólnak, mint a kortársakhoz.
Helyet kapott a komoly irodalomban és a kabarék színpadán egyaránt. Írásai saját korában is roppant népszerűek voltak, például egy időben a legdivatosabb drámaírónak tartották. Azután jött egy időszak, amikor kissé a feledés homályába merültek írásai. Manapság újra felfedezték, mint a modern abszurd magyar előfutárát. Különösen igaz egy egyfelvonásosaira. A szokatlan témájú, váratlan fordulatú műveket saját korában csak mulatságos történeteknek tartották.
Sok írásában közel áll a meséhez. Írt valódi mesejátékot is, az "Egyszeri királyfit". A nem mese műfajú műveiben is mesél.
Az ő fordításában élvezheti a magyar olvasó Galsworthy: Úriemberek, Verneuil: Imádom, Bernard: Jónás, Juci, János című művét.
T
izenkilenc évesen a Tiszántúlról került fel a fővárosba újságíróként. Tizenegy évvel később megjelent "Énekeskönyv" című verseskötete, amellyel a Nyugat körébe is bekerült. Ebben ötvözi a gyerekkorban megismert Petőfi nyelvét a városi nyelvvel, a fiatalkori nyugat-európai utazások élményeit a magyar formakinccsel.
Élénk társadalmi életet élt. Barátja volt Ady Endre és Molnár Ferenc is. Elismerői közé tartozott Babits Mihály és Hatvany Lajos. csendes, szerény, félszeg, ám ironikus embernek ismerték. Sem őt nem vették igazán komolyan, sem ő magát. Igazi ellensége sem akadt, de nem is tartozott szorosan senkihez. Magányos alak mind az irodalomban, mind a magánéletben.
Műveiben mindig jelen van a vágyakozás valami tartalmasabb iránt, a bohémség, a városi polgár céltalansága, a bírálat és az öngúny. Írásaira jellemző a személyes emlékek leírása.
Elismerései közül kiemelkedik az 1933-as Baumgarten-díj. Őróla pedig drámaíró díjat neveztek el.
Élete utolsó éveiben kevésbé népszerű. Betegen, 59 évesen halt meg 1953-ban, csaknem elfeledve. Évekkel halála után fedezte fel újra magának az utókor.
www.mek.iif.hu
Legismertebb műve a Lila ákác című regény, amelyből két nagysikerű film is készült, de ő a szerzője a Patikának, A májusnak, az
Aranyórának, a Vőlegénynek, az Ádámcsutkának, a Kávécsarnoknak. Drámái, műveiből készült filmjei a ma közönségéhez éppen úgy szólnak, mint a kortársakhoz.Helyet kapott a komoly irodalomban és a kabarék színpadán egyaránt. Írásai saját korában is roppant népszerűek voltak, például egy időben a legdivatosabb drámaírónak tartották. Azután jött egy időszak, amikor kissé a feledés homályába merültek írásai. Manapság újra felfedezték, mint a modern abszurd magyar előfutárát. Különösen igaz egy egyfelvonásosaira. A szokatlan témájú, váratlan fordulatú műveket saját korában csak mulatságos történeteknek tartották.
Sok írásában közel áll a meséhez. Írt valódi mesejátékot is, az "Egyszeri királyfit". A nem mese műfajú műveiben is mesél.
Az ő fordításában élvezheti a magyar olvasó Galsworthy: Úriemberek, Verneuil: Imádom, Bernard: Jónás, Juci, János című művét.
T
izenkilenc évesen a Tiszántúlról került fel a fővárosba újságíróként. Tizenegy évvel később megjelent "Énekeskönyv" című verseskötete, amellyel a Nyugat körébe is bekerült. Ebben ötvözi a gyerekkorban megismert Petőfi nyelvét a városi nyelvvel, a fiatalkori nyugat-európai utazások élményeit a magyar formakinccsel.Élénk társadalmi életet élt. Barátja volt Ady Endre és Molnár Ferenc is. Elismerői közé tartozott Babits Mihály és Hatvany Lajos. csendes, szerény, félszeg, ám ironikus embernek ismerték. Sem őt nem vették igazán komolyan, sem ő magát. Igazi ellensége sem akadt, de nem is tartozott szorosan senkihez. Magányos alak mind az irodalomban, mind a magánéletben.
Műveiben mindig jelen van a vágyakozás valami tartalmasabb iránt, a bohémség, a városi polgár céltalansága, a bírálat és az öngúny. Írásaira jellemző a személyes emlékek leírása.
Elismerései közül kiemelkedik az 1933-as Baumgarten-díj. Őróla pedig drámaíró díjat neveztek el.
Élete utolsó éveiben kevésbé népszerű. Betegen, 59 évesen halt meg 1953-ban, csaknem elfeledve. Évekkel halála után fedezte fel újra magának az utókor.
www.mek.iif.hu
Hozzászólások