Titanic filmfesztivál - Lepkék, szerelem, erotika Peter Strickland filmjében
Ritka lepkefajtáról kapta címét Peter Strickland brit rendező The Duke of Burgundy című, Titanic filmfesztiválon látható filmje, amely rovarkutatással foglalkozó két nő szerelmi szerepjátékán keresztül mesél az emberi kapcsolatokról.
A Magyarországon élő Peter Stricklandnek a The Duke of Burgundy a harmadik játékfilmje, 2009-ben a Varga Katalin balladája című magyar nyelvű első rendezésével elnyerte az év felfedezettjének járó Európai Filmdíjat.
A The Duke of Burgundy ragyogóan fényképezett szimbólumrendszerében fontos szerephez jutnak a lepkék. A cím maga is egy ritka fajtára utal, a Duke (herceg) pedig - mint a rendező az MTI-nek elmondta - saját férfi perspektíváját húzza alá.
Számos oka van, hogy miért két nő történetén keresztül foglalkozott a hatalom és kiszolgáltatottság kérdésével ebben a filmjében - fejtegette. "Kerestem a módját, hogy bemutassam a hetvenes évek európai softcore-filmjeit, egy olyan zsánert, amivel kapcsolatban sokan tesznek úgy, mintha nem is létezne.
Jess Franco, Walerian Borowczyk, Jean Rollin, Alain Robbe-Grillet, Radley Metzger és Just Jaeckin munkáiról beszélek. Filmjeikben gyakran van szó nők közötti szerelemről és szadomazohizmusról, de én más kontextusba akartam helyezni a műfajt és a domináns szereplőt sokkal emberibbnek ábrázolni."
A film a rovarkutató Cynthia (Sidse Babett Knudsen) és a házában cselédként dolgozó amatőr lepkekutató Evelyn (Chiara D'Anna) szerelmét, dominancián és alárendeltségen alapuló bizarr szerepjátékát mutatja be, ám miközben egyre többet tudunk meg hermetikusan zárt belsőséges világukról, lassan a két nő közötti valóságos erőviszonyok is kirajzolódnak.
"Párok életébe akartam belepillantani, akik szexuálisan gyökeresen letérő módon fejezik ki magukat" - magyarázta a rendező hozzáfűzve, hogy a filmben megjelenő szerepjáték lehetővé teszi a sokszínű alakítást, a hatalmi helyzet bemutatását is. "A domináns szeretőnek meg kell találnia az egyensúlyt az előírt hidegség és a gyengédség között. A végső paradoxon, hogy valójában az alárendelt szerető irányítja az egészet."
Strickland szerint a film szerelmespárja ugyan olyan, mint bármelyik pár, szeretik egymást, törődnek egymással, és közben persze hibáznak és önzők is. Mindketten mást akarnak, és szerelmüket megviselik a kompromisszumok, de súrlódásaik ellenére Cynthia és Evelin együtt akar maradni.
A filmvásznon csak nőket látunk. "Amikor az ember egy olyan világot mutat be, amelyből az egyik nem hiányzik, akkor a 'meleg' definícióját újra kell értelmezni. Társadalmi szempontból ez a kapcsolat a normalitás kontextusába kerül.
Nem a szexuális identitás működése foglalkoztatott a társadalomban, azzal, hogy a filmben mindenkinek hasonlóak a szexuális szokásai, szabadon koncentrálhattam a két szerelmes dinamikájára, kettőjük egymáshoz való viszonyára a szélesebb világ helyett. A férfiak nélkül a hatalom dinamikája nem tapadt nemekkel kapcsolatos kérdésekhez" – fejtette ki.
Strickland Evelin szerepét Chiara D'Annának írta, akivel korábban a Berberian Sound Studio című filmjében dolgozott, Cynthia megtalálása nehezebb feladat volt, végül a dán Sidse Babett Knudsenre esett a választás. A rendező kitért arra is, hogy a filmet gyártó Pioneer Pictures óriási segítséget nyújtott a produkció megszületésében, kiemelte Kemény Ildikó producer, a helyszínválogatásban közreműködő Baranyi Katalin, valamint a magyar stábtagok munkáját.
Az alkotás jelmeztervezője, Flesch Andrea az MTI kérdésére válaszolva elmondta: azt tartotta szem előtt, hogy a ruhák es a fehérneműk illeszkedjenek a rendező elképzeléseihez, a film erőteljes képi világához. "Találkozva a főszereplőkkel, személyiségük és alkatuk pár elképzelésemet felülírta. A rendező koncepciója szerint a film nem egy konkrét időben vagy korban játszódik, de a hatvanas évek stílusjegyei mégis referenciapontként szolgáltak" - fűzte hozzá.
Flesch munkáját a rendező személyisége és filmmel kapcsolatos elképzelései is inspirálták. "Nagyon meghatott engem, hogy minden forgatási napra öltönyben érkezett: ezzel is kifejezve tiszteletét a nők iránt" - idézte fel.
Pater Sparrow (Verebes Zoltán) látványtervező szerint a filmben izolált, de természetközeli, kisvárosi miliőt szerettek volna létrehozni, amely eszközkultúráját tekintve az 50-es és 70-es évek furcsa keveréke, kelet-európai benyomásokkal.
A kis költségvetés miatt szükségszerű volt, hogy a fő helyszín, a ház külső és belső felvételeit is egy helyen forgathassák. "Végül azért esett a Kádár-villára a választás, mert azon túl, hogy több építészeti stílus keveredik benne, ami segíti a 'betájolhatatlanságát', gazdagon burjánzó elhagyatott kert nőtte körül" - mesélte filmben megjelenő vidéki kastélyról.
Sparrow hangsúlyozta, hogy a látványvilág megteremtése közös munka volt, abban Cseh Renátó art director, Szurdi Juci látványtervező asszisztens, Fegyverneky Sára építész rajzoló, Mihalek Zsuzsa berendező, Flesch Andrea jelmeztervező és természetesen Nick D. Knowland operatőr ugyancsak kulcsszerepet játszott. "Magyar látványtervezőként ritkán kerülök olyan film közelébe, ami elkészül és akkor is tetszene, ha semmi közöm nem lenne hozzá. A Burgundy nekem ilyen!" - fogalmazott.
A The Duke of Burgundy díszbemutatóját szombaton este tartják a Titanic fesztiválon az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A produkciót április 30-ától játsszák a mozikban.
(Forrás: MTI)
A Magyarországon élő Peter Stricklandnek a The Duke of Burgundy a harmadik játékfilmje, 2009-ben a Varga Katalin balladája című magyar nyelvű első rendezésével elnyerte az év felfedezettjének járó Európai Filmdíjat.A The Duke of Burgundy ragyogóan fényképezett szimbólumrendszerében fontos szerephez jutnak a lepkék. A cím maga is egy ritka fajtára utal, a Duke (herceg) pedig - mint a rendező az MTI-nek elmondta - saját férfi perspektíváját húzza alá.
Számos oka van, hogy miért két nő történetén keresztül foglalkozott a hatalom és kiszolgáltatottság kérdésével ebben a filmjében - fejtegette. "Kerestem a módját, hogy bemutassam a hetvenes évek európai softcore-filmjeit, egy olyan zsánert, amivel kapcsolatban sokan tesznek úgy, mintha nem is létezne.
Jess Franco, Walerian Borowczyk, Jean Rollin, Alain Robbe-Grillet, Radley Metzger és Just Jaeckin munkáiról beszélek. Filmjeikben gyakran van szó nők közötti szerelemről és szadomazohizmusról, de én más kontextusba akartam helyezni a műfajt és a domináns szereplőt sokkal emberibbnek ábrázolni."
A film a rovarkutató Cynthia (Sidse Babett Knudsen) és a házában cselédként dolgozó amatőr lepkekutató Evelyn (Chiara D'Anna) szerelmét, dominancián és alárendeltségen alapuló bizarr szerepjátékát mutatja be, ám miközben egyre többet tudunk meg hermetikusan zárt belsőséges világukról, lassan a két nő közötti valóságos erőviszonyok is kirajzolódnak.
"Párok életébe akartam belepillantani, akik szexuálisan gyökeresen letérő módon fejezik ki magukat" - magyarázta a rendező hozzáfűzve, hogy a filmben megjelenő szerepjáték lehetővé teszi a sokszínű alakítást, a hatalmi helyzet bemutatását is. "A domináns szeretőnek meg kell találnia az egyensúlyt az előírt hidegség és a gyengédség között. A végső paradoxon, hogy valójában az alárendelt szerető irányítja az egészet."
Strickland szerint a film szerelmespárja ugyan olyan, mint bármelyik pár, szeretik egymást, törődnek egymással, és közben persze hibáznak és önzők is. Mindketten mást akarnak, és szerelmüket megviselik a kompromisszumok, de súrlódásaik ellenére Cynthia és Evelin együtt akar maradni.
A filmvásznon csak nőket látunk. "Amikor az ember egy olyan világot mutat be, amelyből az egyik nem hiányzik, akkor a 'meleg' definícióját újra kell értelmezni. Társadalmi szempontból ez a kapcsolat a normalitás kontextusába kerül.
Nem a szexuális identitás működése foglalkoztatott a társadalomban, azzal, hogy a filmben mindenkinek hasonlóak a szexuális szokásai, szabadon koncentrálhattam a két szerelmes dinamikájára, kettőjük egymáshoz való viszonyára a szélesebb világ helyett. A férfiak nélkül a hatalom dinamikája nem tapadt nemekkel kapcsolatos kérdésekhez" – fejtette ki.
Strickland Evelin szerepét Chiara D'Annának írta, akivel korábban a Berberian Sound Studio című filmjében dolgozott, Cynthia megtalálása nehezebb feladat volt, végül a dán Sidse Babett Knudsenre esett a választás. A rendező kitért arra is, hogy a filmet gyártó Pioneer Pictures óriási segítséget nyújtott a produkció megszületésében, kiemelte Kemény Ildikó producer, a helyszínválogatásban közreműködő Baranyi Katalin, valamint a magyar stábtagok munkáját.
Az alkotás jelmeztervezője, Flesch Andrea az MTI kérdésére válaszolva elmondta: azt tartotta szem előtt, hogy a ruhák es a fehérneműk illeszkedjenek a rendező elképzeléseihez, a film erőteljes képi világához. "Találkozva a főszereplőkkel, személyiségük és alkatuk pár elképzelésemet felülírta. A rendező koncepciója szerint a film nem egy konkrét időben vagy korban játszódik, de a hatvanas évek stílusjegyei mégis referenciapontként szolgáltak" - fűzte hozzá.
Flesch munkáját a rendező személyisége és filmmel kapcsolatos elképzelései is inspirálták. "Nagyon meghatott engem, hogy minden forgatási napra öltönyben érkezett: ezzel is kifejezve tiszteletét a nők iránt" - idézte fel.
Pater Sparrow (Verebes Zoltán) látványtervező szerint a filmben izolált, de természetközeli, kisvárosi miliőt szerettek volna létrehozni, amely eszközkultúráját tekintve az 50-es és 70-es évek furcsa keveréke, kelet-európai benyomásokkal.
A kis költségvetés miatt szükségszerű volt, hogy a fő helyszín, a ház külső és belső felvételeit is egy helyen forgathassák. "Végül azért esett a Kádár-villára a választás, mert azon túl, hogy több építészeti stílus keveredik benne, ami segíti a 'betájolhatatlanságát', gazdagon burjánzó elhagyatott kert nőtte körül" - mesélte filmben megjelenő vidéki kastélyról.
Sparrow hangsúlyozta, hogy a látványvilág megteremtése közös munka volt, abban Cseh Renátó art director, Szurdi Juci látványtervező asszisztens, Fegyverneky Sára építész rajzoló, Mihalek Zsuzsa berendező, Flesch Andrea jelmeztervező és természetesen Nick D. Knowland operatőr ugyancsak kulcsszerepet játszott. "Magyar látványtervezőként ritkán kerülök olyan film közelébe, ami elkészül és akkor is tetszene, ha semmi közöm nem lenne hozzá. A Burgundy nekem ilyen!" - fogalmazott.
A The Duke of Burgundy díszbemutatóját szombaton este tartják a Titanic fesztiválon az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A produkciót április 30-ától játsszák a mozikban.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások