Tornyai János képeiből nyílik kiállítás Gyulán
Tornyai János festőművész sajátos nyelvezetű, egyértelműen felismerhető életművéből nyílik időszaki kiállítás Gyulán, a Kohán Képtárban szeptember közepén.
Az összeállítás igyekszik teljes képet adni az alkotó munkásságáról, azt célozza, hogy Tornyai János életművének minden fontosabb periódusát vagy jelentősebb képtémáját érzékeltesse - tájékoztatta a kiállítást szervező Erkel Ferenc Múzeum Nonprofit Kft. közleményben az MTI-t.
Mint írják, a szeptember 15. és október 30. között látogatható kiállításon bemutatják a művész Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkáit éppúgy, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő darabokat vagy a bajai időszaktól kezdődően fokozatosan egyre színgazdagabbá váló bensőséges hangulatú táj és enteriőr-ábrázolásokat.
Egy kisebb válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült, 718 darabból álló Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző - teszik hozzá.
Tornyai János (1869-1936) az alföldi festőiskola kiemelkedő jelentőségű mestere volt, aki Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult.
1896-ban szülővárosa, Hódmezővásárhely segítségével Párizsba is kijutott. A párizsi impresszionista festészet közvetlenül nem érintette meg, mert ekkor még mesterének és példaképének Munkácsy Mihályt tekintette. Munkácsyval jó viszonyt alakított ki, amelynek eredményeképpen a mester egy kisebb, dedikált képét ajándékozta Tornyainak.
Az 1900-as években a jelen nyomorúságát, az egyszerű és bús magyar életet festette zsánerképein. A történelmi festészet is foglalkoztatta. Megfestette II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetését és Bercsényi Miklós egészalakos képét.
Közben megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és agyagipari telepet, gyűjtötte a vásárhelyi népművészet emlékeit, ezzel lerakta az 1904-1905-ben megalakult hódmezővásárhelyi múzeum alapjait. Az 1910-es évek felé kiköltözött a Hódmezővásárhely melletti Mártélyra.
Az ottani természeti környezet felszabadította kedélyvilágát, akkor festette legszebb alföldi tájképeit (Gémeskút, Nagyborulás, Mártélyi nagy fa). 1919-ben Budapestre költözött, színei kivilágosodtak, festményei derűsek, líraiak lettek, egyre többet foglalkoztatta a plein air festészet problémája.
Tornyai János valamennyi tulajdonában levő grafikáját és festményét szülővárosára hagyta. Hagyatékát az 1951 óta a róla elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi.
Az időszaki gyulai kiállítást szeptember 15-én Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg; köszöntőt mond Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere és Görgényi Ernő, Gyula polgármestere.
(Forrás: MTI)
Az összeállítás igyekszik teljes képet adni az alkotó munkásságáról, azt célozza, hogy Tornyai János életművének minden fontosabb periódusát vagy jelentősebb képtémáját érzékeltesse - tájékoztatta a kiállítást szervező Erkel Ferenc Múzeum Nonprofit Kft. közleményben az MTI-t.Mint írják, a szeptember 15. és október 30. között látogatható kiállításon bemutatják a művész Munkácsy Mihály kompozíciós megoldásait és színhasználatát idéző korai munkáit éppúgy, mint a klasszikus alföldi festészet tematikájába illő darabokat vagy a bajai időszaktól kezdődően fokozatosan egyre színgazdagabbá váló bensőséges hangulatú táj és enteriőr-ábrázolásokat.
Egy kisebb válogatás illusztrálja az 1984-ben előkerült, 718 darabból álló Tornyai-festménylelet darabjait, melyek frissessége és erőteljes színhasználata száz év távlatából is lenyűgöző - teszik hozzá.
Tornyai János (1869-1936) az alföldi festőiskola kiemelkedő jelentőségű mestere volt, aki Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult.
1896-ban szülővárosa, Hódmezővásárhely segítségével Párizsba is kijutott. A párizsi impresszionista festészet közvetlenül nem érintette meg, mert ekkor még mesterének és példaképének Munkácsy Mihályt tekintette. Munkácsyval jó viszonyt alakított ki, amelynek eredményeképpen a mester egy kisebb, dedikált képét ajándékozta Tornyainak.
Az 1900-as években a jelen nyomorúságát, az egyszerű és bús magyar életet festette zsánerképein. A történelmi festészet is foglalkoztatta. Megfestette II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetését és Bercsényi Miklós egészalakos képét.
Közben megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és agyagipari telepet, gyűjtötte a vásárhelyi népművészet emlékeit, ezzel lerakta az 1904-1905-ben megalakult hódmezővásárhelyi múzeum alapjait. Az 1910-es évek felé kiköltözött a Hódmezővásárhely melletti Mártélyra.
Az ottani természeti környezet felszabadította kedélyvilágát, akkor festette legszebb alföldi tájképeit (Gémeskút, Nagyborulás, Mártélyi nagy fa). 1919-ben Budapestre költözött, színei kivilágosodtak, festményei derűsek, líraiak lettek, egyre többet foglalkoztatta a plein air festészet problémája.
Tornyai János valamennyi tulajdonában levő grafikáját és festményét szülővárosára hagyta. Hagyatékát az 1951 óta a róla elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi.
Az időszaki gyulai kiállítást szeptember 15-én Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg; köszöntőt mond Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere és Görgényi Ernő, Gyula polgármestere.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások