NMHH-konferencia: az újságírás a rendszerváltás mozgatórugója volt

A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban az újságírás volt a "mozgatórugója, katalizátora" az átrendeződés folyamatának - mondta Bencsik Gábor újságíró a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának Médiatudományi Intézete (NMHH MTMI) szerdai konferenciáján, amelyet a Kádár-rendszer nyilvánosságáról és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) történetéről tartottak Budapesten.A szakmai tanácskozáson Bencsik Gábor úgy fogalmazott: a rendszerváltás idején mintegy négyezer hivatásos újságíró dolgozott Magyarországon, akik úgy érezték, hogy "valami nagyszerű dolognak nem csak részesei, de alkotói is." Hangsúlyozta: a szakma elitje fontosnak érezte a saját szerepét a rendszerváltásban, ezért óriási csalódásként élte meg, hogy az 1990-es választást egy "számukra lényegében ismeretlen erő nyerte, és az állami, részben privatizált média vezetését is ők vették át."
    

"Az 1990-es országgyűlési választás után szinte azonnal kirobbant médiaháború nem volt más, mint médiaelitnek a vélt jogok utólagos érvényesítéséért folytatott küzdelme, akár a kormány megbuktatása árán is" - húzta alá. Megjegyezte: alig maroknyi újságíró volt, aki az első perctől a jobboldali kormány mellé állt. Ők megalakították a ma is létező Magyar Újságírók Közösségét (MÚK), bár ez a szervezet jelentős szerepet nem vitt - fűzte hozzá.
    

Paál Vince, az NMHH MTMI munkatársa a MÚOSZ elnökségi iratait ismertetve közölte: a MÚOSZ vezetősége 1989-ben átlagosan havi két alkalommal ült össze. Ezekről a tanácskozásokról a Magyar Sajtó című folyóirat rendszeresen beszámolt. Az üléseken a Tájékoztatási Hivatal, illetve az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztály (APO) képviselője mindig jelen volt - jegyezte meg.
    

A szakember kiemelte, hogy a nyolcvanas években egyre többször fogalmazódott meg az igény, hogy a politika folyamatába intenzívebben, mélyebben vonják be az újságírókat, adjanak nekik bővebb tájékoztatást a döntések hátteréről. A sajtómunkások éppen ezért nagy reményeket fűztek a 1986-os sajtótörvényhez - mutatott rá.


Hozzátette: az elkészült jogszabályba a tájékoztatási kötelezettség kapcsán végül mégis bekerült egy "kibúvó", amely bizonyos esetekben "kifejezetten megtiltotta" a felvilágosítást, az adatok sajtónak való kiadását. Ha az információ "állami, szolgálati, üzemi, üzleti vagy magántitkot sért", akkor erre hivatkozva a kiadása megtagadható maradt - magyarázta. Hozzátette: az újságírók számára egyre nyilvánvalóbb lett, hogy tarthatatlan az akkori helyzet.
    

Pál Zoltán Miklós, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának MSZMP referense azt hangsúlyozta: zajlik az MSZMP KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztálya (PGO) iratainak vizsgálata is. Rámutatott: ennek az osztálynak a tevékenységével nem nagyon foglalkoztak eddig, pedig médiatörténeti szempontból jelentős dokumentumokat lehet fellelni köztük. A szakember ismertette, hogy ez az osztály foglalkozott többek közt a pártsajtóval és más kiadványokkal, gyakran tett javaslatokat a lapkiadás fejlesztésével kapcsolatban is; olykor ellentétes álláspontra helyezkedve, mint az APO - hívta fel a figyelmet.
    

Megjegyezte: a PGO készítette el az MSZMP Központi Bizottságának költségvetését, felelt a beruházások irányításáért, a bizalmas ügykezelésért, irányította a pártvállalatokat, kezelte a párttagok üdültetését és jelentős szerepet játszott a lakáskiutalásokban is. Az osztály iratanyagának feldolgozása várhatóan az év végéig fejeződik be - jelezte Pál Zoltán.
    

Vicsek Ferenc, a MÚOSZ alelnöke felszólalásában megköszönte, hogy a médiatudományi intézet foglalkozik az újságírószövetség történetével és vizsgálja a rendszerváltás előtti korszak dokumentumait. Bencsik Gábor előadására reagálva hozzátette azt is: az egypártrendszer bukásakor keletkezett "hatalmi vákuumban" valójában az újságírók voltak a hatalom szervezői. A médiumok olyan szerepet kaptak, amellyel a társadalom önszerveződésének aktív részesei lettek - jelentette ki. Azt mondta: véleménye szerint a médiaelit "nem pártérdekeket szolgált, hanem a demokratikus működés egyik alapfeltételéért, a demokratikus nyilvánosságért folytatott harcot."
    

László Bernadett, a Terror Háza Múzeum történésze Megyeri Károlyról, a MÚOSZ egykori (1983-89 közötti) főtitkáráról tartott előadást. Kiemelte: Megyerinek korszakon átívelő karriere volt, amely egyúttal képet ad a Kádár-rendszer médianyilvánosságáról is. Úgy fogalmazott: Megyeri a Kádár-kor kultúrájának meghatározó személyisége, egyúttal közel tíz évig volt Kádár "kvázi személyes riportere." Felidézte, hogy a volt MÚOSZ-főtitkár a kommunista állami vezetés berkein belül kezdte pályafutását, és még 1997-ben, halála előtt két évvel is úgy nyilatkozott, hogy "a szovjetek felszabadították Magyarországot."
    

Nyakas Levente, az NMHH Médiatudományi Intézetének vezetője a konferencia megnyitóján ismertette: 2021-ben indították útjára azt a médiatörténeti kutatást, amelynek célja, hogy a történelemtudomány eszközeivel feltárja és elemezze a Kádár-korszak sajtóirányítási rendszerének működését, illetve a pártállami kapcsolatrendszerek médián belüli tovább élését. Hozzátette: a munka fókuszában a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Leváltára, valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által őrzött iratok állnak.
    

A konferencia délutáni szekcióiban szó volt még többek közt a külföldre irányuló sajtópropagandáról, a szocialista újságíróképzésről, az egyházi újságírók pártállami képzéséről, az Antall-kormány médiapolitikájáról. Szadai Károly, a Médiatanács tagja "A MÚOSZ és a Nyilvánosság Klub létrejötte" címmel tartott előadást a konferencia résztvevőinek.


(Forrás: MTI)