Ébredés - Filmkritika

Mini-szociodráma egy Észak-londoni kertvárosból. Az elsőfilmes Rufus Norris Ébredés (Broken) című alkotása április 25-én debütál a magyar mozikban.

A színházi berkekből érkező Norris filmjében a főszereplő Skunk (Eloise Laurence remek alakítása) nyári szünidejét követjük nyomon. A kislány súlyos cukorbetege ellenére igazán belevaló és vagány teremtés, aki gyermeki ártatlansággal és érdeklődéssel szemléli a körülötte zajló eseményeket. Ez nyár azonban az ártatlanság korának végét hozza el Skunk életében.

A film három szomszéd család  többé-kevésbé összefüggő történetét mutatja be. Mindenkinek megvan itt a maga baja, családi titka, vesztesége és sérelme. Ám az események drámai alakulásához közös munka vezet, a három család tagjainak egyéni cselekedetei akarva-akaratlanul vesztükbe sodorják az életeket.

Skunk édesapjával (Tim Roth), bátyjával és nevelőnőjével él, s igazán remekül elvannak, a családot elhagyó anya képe is egyre inkább a feledés homályába merül. Bukley-ék egy kedves és visszahúzódó idősödő házaspár, akiknek nagy bánatára fiúk nem teljesen épelméjű. Az eseményeket kétségkívül Oswald-ék tartják mozgásban: az agresszióját és  tinédzser lányait kordában tartani képtelen apa a feleség halálát követő depressziótól szenved. A lányoktól a promiszkuitás és a drogok világa sem áll távol, s amikor apjuk óvszert talál a szobában, vérszomjasan bűnbakot követel. A hazug és balga lányzó pedig épp a holdkóros Bukley fiút nevezi meg tettestársként. Az apa pedig indul és bosszút áll: rendőrségi feljelentés, meghurcolás, hamis vádak, szégyen. A következmény, pedig, hogy a Bukley fiú elindul a lejtőn, az elmebaj lassan elhatalmasodik, s az események drámai alakulásának szempontjából ez nem elhanyagolható mozzanat.

A nézőt végig Skunk kalauzolja, az ő szemszögéből látjuk a történéseket. A roncstelepen kalandozni és bunkert építeni, átélni az első szerelem játékos kibontakozását, ruhaszárító csipeszből parókát készíteni izgalmas és szórakoztató időtöltésnek tűnik, ám hogy Oswald miért veri péppé a Bukley fiút, hogy Skunk bátyja miért épp a rusnya Oswald lánnyal próbálgatja a szexet, az a kislány számára már nem világos. Skunk világról alkotott képébe továbbá az sem fér bele, hogy ha az imádni való iskolai tanár (Cillian Murphy) évek óta udvarol a nevelőnőnek, kapcsolatuknak miért vet hirtelen véget egy heves veszekedés; s hogy az iskolatársak miért alkalmaznak mesterien a maffiára jellemző módszereket hatalmuk fitogtatására. A máz lassan leolvad a világról és az emberektől, a biztonságérzet elvész s bár nem magának okozta a bajt, Skunk-nak mégis választani kell, hogy marad-e ebben a romlott és ijesztő környezetben vagy egy jobb helyre távozik.

Az Ébredés tulajdonképpen a pillangó-effektus elvén működik: a dolgok sokszor egészen apróságokon múlnak és az igazat megvallva, a végén senki sem lehet igazán hibáztatni, mert mindenki kivette a részét az események alakításából. A film feléig a megmosolyogtató és a súlyosnak ható jelenetek váltakozása miatt nehéz eldönteni, hogy merre is fog billenni a mérleg nyelve, ám a néző biztosan érzi, hogy valami történni fog. A film operatőre (Rob Hardy) a sok közelképpel még rá is tesz erre egy lapáttal és szinte kényszeríti a nézőt, hogy figyeljen a részletekre. Mindazonáltal a zenehasználat esetlegesre és néhol zavaróra sikeredett - mintha a szeleburdi Skunk gyerekes észjárására rezonálna.

Első látásra világos, hogy elsőfilmes alkotóval van dolgunk, mert bár a remek színészek elviszik a történetet, a forgatókönyv mégis hagy némi kívánnivalót maga után. A jelenetek sokszor eléggé esetlegesen kapcsolódnak - vagy épp, hogy nem kapcsolódnak - egymáshoz, s egy kissé hihetetlennek hat, hogy minden baj, veszteség és bánat épp e három szomszéd család életét sújtja. Mindazonáltal az egyéni tragédiák abszolút hitelesek, akár azt is mondhatnánk, mindennaposak. Az Ébredés minden hibájával együtt azonban mégis ígéretes alkotás.