Ámulok és bámulok

Jó, hogy vannak bevásárlóközpontok. Ha az embernek véletlenül marad még a bevásárlás után 200 forintja akkor azt ott biztos el tudja költeni. Mindig van valami amit megéri megvenni, majd biztos jó lesz valamire!

Viszont nem csupán pénzköltésre jó, de arra is, hogy két üzlet között az ember bámul. Nézi ahogy a parkolóba jogosítvánnyal rendelkező, vagy anélküli emberek mennyire nem tudnak beállni. Egy kamion simán beférne, de egy kétajtós kisautóval ez nem sikerül. És nem csupán a szőke nőnek!
Dolog.

Szerencsére /?/lakóhelyem közelében van egy bevásárlóközpont. Szinte napi rendszerességgel megfordulok ott. Így volt ez két napja is amikor találtam egy gyereket. Nem jellemző rám, hogy szerencsés lennék eddig még nem találtam és nem kaptam ingyen semmit. Van gyerekem akit már felneveltem ezért az „ajándéknak” nem igazán örültem, viszont megsajnáltam.

Szóval az utolsó 200 forintomat elköltve indulok hazafelé és egészséges életmódot követve nem a hagyományos, hanem a mozgólépcsőt akartam használni amikor a lépcső tetején ott állt egy kisember, lehetett vagy 3 éves. Járni és beszélni is alig tudott. A mozgólépcső felénél ment lefelé egy nő és egy 8-9 éves kislány akiknek az volt a hallható problémájuk, hogy a 8. üzletben miért nem vették meg azt a mintás felsőt.

Én is szeretnék lejutni és ekkor szólok a Hölgynek, hogy itt maradt a gyerek!
Köszöni szépen és mindjárt visszajön érte.
Jött is viszi le, de a kicsi leül a mozgólépcsőre. Dacos. Én is az lennék, ha elveszítenének, mint egy esernyőt.
Én nem normális szólok Anyukának, hogy fel kellene állítani a gyereket, mert az esőkabát beakadhat a lépcsőbe. Az anyuka: dehogy olyan nem lehet.
A kisember rám néz, mosolyog, feláll, integet.
Utána csak azt hallom, hogy pedig az a felső megérte az árát és meg kellett volna venni.
Nem tudom, hogy amikor hazaértek a kisember megvolt-e még, de a felsőt azt biztos meg kellett volna venni.

Szóval csak ámulok és bámulok.
No komment.

írta: Balázs Éva