Portugália nem ereszt

Magukhoz ragadnak, és elvarázsolnak a portugál városok a meseszerű szépségükkel. Ahogy a mondás tartja, Coimbra ír, Braga imádkozik, Lisszabon énekel, és Portó dolgozik, avagy Portugáliában magára vessen az, aki nem veszi a nyakába a lábát, és járja végig a nem mindennapi országot, kezdve a fővárossal.

A Tejo folyó óriási öblében található Lisszabon, már 1255 óta jelent egyet Portugália fővárosával. Régen a város szívének számító Szent György vár állt a hét domb egyikén, ami körül a régi városnegyed, Alfama az 1147-ig tartó arab hódoltság emlékét őrzi zeg-zugos, szűk utcáival, és meredek kaptatóival.

Lisszabonban a Belém Torony és a Jeromos kolostor is kihagyhatatlan látványosság, főleg, hogy mind a kettő a világörökség része.
A nemrég megújult keleti városrész ultramodern épületegyüttese, már a XXI. századot jelképezi.

A múlt és a jövő között pedig kovácsoltvas erkélyek, a házak homlokzatán és falain látható csempeképek, csodás kilátók, gazdag gyűjteménnyel megáldott múzeumok várják a város felfedezőit.

A már említett Szent György vára, ma már nem olyan színpompás, mint akkor, amikor még a király székhelye volt, de így is érdemes megnézni, mert Lisszabon építészeti szimbólumát jelképezi.

A vár főbejáratánál Alfonzo Hendriques szobra áll. Ő volt az, aki megpróbálta megvédeni a fővárost és lakosait a móroktól és a keresztes vitézektől.

Ha szeretnének egy pillantást vetni a városra, akkor mindenképpen menjenek fel a toronyba, ugyanis onnan lehengerlő a látkép.

Lisszabonban járva a halpiacon, és a kikötőben, azaz Cascarisban, muszáj tenni egy kört. Egyébként bárhol nyugodt szívvel sétálgathatnak a turisták, mert kifejezetten biztonságosak az utcák.

A kikötőben gyönyörű házak találhatóak, amelyekben a nyugdíjas, gazdag emberek élik mindennapjaikat, ezért ezen a környéken minden üzletben magasabbak az árak.

A múzeumba járóknak, az eredetileg királyi lovardaként funkcionáló, Hintómúzeum tartogat kihagyhatatlan gyűjteményt, amelyet a hetven királyi és arisztokrata család hintói képeznek, amelyeket gazdagon díszítettek.

A legrégibb hintó 1581-ben készült, míg a legújabbat II. Erzsébet használta 1958-ban, de akad itt olyan hosszú hintó is, mint egy vasúti kocsi.

Lisszabonban a jellegzetes fado (sors) zenével muszáj megismerkedni. Az éneklést legtöbbször a guitarra, és egy akusztikus gitár kíséri. Ezt a vágyódásról, és szomorúságról szóló zenét, Lisszabon mellékutcáiban, kis vendéglőiben játsszák már 150 éve.

Átutazva „észak fővárosába”, a Douro folyó meredeken partján fekvő Portóba, megcsodálható a folyó által határolt tájkörzet, ahol az a szőlő terem, amelyből a világhírű portói bort készítik.

Portóban nem csak a szőlő érdekes, hanem a Douron átívelő hidak látványa is. A világörökségnek nyilvánított, történelmi városközponttól kiindulva, először a Clerigos templomot és tornyot kell megnézni, majd a Sao Bento pályaudvart, aminek különleges, történelmi jeleneteket megörökítő, csempeképei vannak.

A városban a Tőzsdepalota is kínál érdekességet a keleti stílusú arab termével. Ha ezt is ki lehet pipálni a látnivalók listáján, akkor irány a régi villamos, ami elvisz egészen a Douro torkolatáig, ahol az Atlanti-óceán lehengerlő látványa várja az embereket.

Természetesen borkóstolás nélkül nem lehet elhagyni Portót. Ehhez a legjobb helyszín a Vila Nova de Gaia, ahol több borpince várja a nedű rajongóit.

A gondtalan nyaralásra vágyóknak Madeirát találták ki. A szigeten sziklák, bazalttömbök, érdekes völgyek, felhőbe vesző csúcsok, a zöld minden árnyalata, kék óceán, homokos part, avokádó, szőlő, orchidea, borok, s még megannyi különlegesség várja a turistákat.

A szigetet 1420-ban fedezte fel Joao Goncalves Zarco, aki egy portugál hajós volt. Utána sorra érkeztek ide, a kelet felé igyekvő karavellák.

Madeira a kulturális kínálatnak, és az ünnepeknek sincs híján. Februárban a karnevál, áprilisban a virágkarnevál, szeptemberben a borfesztivál, szilveszterkor a tűzijáték szórakoztatja az embereket.

Madeirának azonban konkurenciája akad az Azori-szigetek személyében, amely egyes legendák szerint, az elsüllyedt Atlantisz maradványai.

A kilenc sziget, Sao Miguel, Santa Maria, Terceira, Graciosa, Sao Jorge, Pico, Faial, Flores és Corvo, mindegyike kielégíti a turisták összes vágyát, főleg azokét, akik nyugalomra vágynak.

Az Azori-szigetek a mai napig őrzi az eredeti természeti szépségét. Tavasszal az utak mentén kék és fehér hortenziák virágzanak, ami meseszéppé varázsolják, az amúgy se hétköznapi látványt.

A szigetek abban is különlegesek, hogy a ködben eltűnő hegycsúcsok közé zárt tavak, kék és zöld színűek. Ehhez egy legenda is tartozik, ami úgy szól, hogy egy kék szemű hercegnő és egy zöldszemű herceg könnyei fakasztották ezeket a tavakat, akik nem házasodhattak össze.

Az ide látogató turistáknak a nem mindennapi módon elkészült ételeket meg kell kóstolniuk. Régen nem is használtak itt tűzhelyet a nők, mert elég volt csak elásni a tűzforró talajban, a vaslábast, és abban délre magától megfőtt az étel.

A kincsvadászok is szerencsét próbálhatnak, ugyanis senki sem tudja, hogy mi rejtőzhet az óceán mélyén abból az időből, amikor még itt vezetett az Óvilág és az Újvilág közötti kereskedelmi út.

Ha kincset nem is találnak, az mégis biztos, hogy gazdagabbak lesznek a vízi élővilág szépségével, és olyan elégedetten mennek haza, mint mindenki, aki úgy dönt, hogy ellátogat Portugáliába.

(Forrás: Egészséges utazók lapja)