Miért ne igyunk kútvizet?
A kútvíz felhasználása nem is olyan régen még természetesnek számított, főleg faluhelyen nem csak az állatokkal itatták az ásott kutakból mert vizet, hanem a család is ezt fogyasztotta. Akkoriban nyilván keveset lehetett hallani azokról a szennyeződésekről, amelyek az egészségünkre is károsak lehetnek.
Leggyakoribb szennyezőanyag a vas és a mangán, melyek jellemzően együtt fordulnak elő a kútvízben.
Az arzén jelenléte a földkéregben természetes jelenség, így kerül a felszín alatti vizekbe. Az arzénról tudni kell, hogy erősen mérgező hatású, a vízben megengedett mennyisége csupán 0,01 mg literenként. Amennyiben nagyobb mennyiség jutna a szervezetünkbe, hányingert, fejfájást, étvágytalanságot okozna, súlyosabb esetekben pedig zsibbadást, átmeneti bénulást és a belső szervek károsodását is előidézheti.
A harmadik veszélyforrást az ammóniák képezik, melyek a talajban lejátszódó kémiai vagy biológiai folyamatok révén kerül a vízbe. Különösen akkor jelentenek nagy veszélyforrást, ha állati vagy emberi fekáliából származnak.
A víz keménységét elsősorban két elem; a kalcium és magnézium okozza. Amennyiben ezek túl nagy koncentrációban vannak jelen, a mosdó és a kád elszíneződik, roncsolódnak a ruha szövetei, illetve a háztartási berendezéseink is károsodnak.
Mindezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy kútvíztisztítás nélkül a kútvíz emberi fogyasztásra alkalmatlan és veszélyes.
Hozzászólások