Hét nő története arról, hogy honnan tudták, hogy a párjuk az igazi

Szerelmi történetek Valentin-napra.Az első beszélgetés varázsa: „Már az első beszélgetésünk alkalmával olyan komfortosan éreztem magam, mint azelőtt egyik másik sráccal sem az életemben. Azonnal tudtam, hogy ő lesz, akihez egyszer feleségül fogok menni. Szerencsére ő is hasonlóan érzett, ezért kevesebb, mint egy év múlva összeházasodtunk.”

Az igazi az, aki a családomat is szereti: „Amikor szakítottam az egyik barátommal, akkor az öcséim azzal álltak elém, hogy szerintük az exem nem kedvelte őket. Akkor megígértem nekik, hogy csak amellett fogom elkötelezni magam, akire az egyik legjobb barátjukként fognak tekinteni.

Aztán eljött az a nap, amikor hazavittem az új kiszemeltemet. A terv az lett volna, hogy sorozatot nézünk, de engem behívtak egy három órás műszakra. Azt hittem, hogy a párom haza fog menni, ám kiderült, hogy a családommal maradt vacsorára és a sorozatot is megnézték nélkülem.

A párom az egyik öcsémmel jött értem a munkahelyemre.

Amikor elmegyünk, akkor mindegyiküket megöleli, mintha tényleg barátok lennének. Egyelőre korainak érezzük az eljegyzést, de már együtt élünk, aminek minden percét imádjuk, a közös életünket pedig úgy tervezgetjük, mintha csak az aznapi vacsoráról lenne szó.”

Barátságból szerelem: „Amikor még barátok voltunk, már akkor szervesen egymás életének részei voltunk, és neki az elejétől fogva konkrét elképzelései voltak. Már a húszas éveiben is feleséget keresett, én pedig már abban az időszakban is biztos voltam abban, hogy azt akarom, hogy én legyek számára élete szerelme.”

Nehéz időszakban is együtt: „Olyan apró dolgokból tudtam, hogy ő életem szerelme, mint a feszengés nélküli csend, vagy amikor kifizette helyettem a bevásárlást, mert elutasították a bankkártyámat, amitől a pánik szélére sodródtam.

Már akkor tudtam, amikor olyan nehéz időszakon mentünk keresztül, ahol a megerősödés vagy a szakítás szélén táncoltunk. Nem mindenki képes kitartani, ha keményre fordulnak a dolgok, de az ő tetteiből, még a legváratlanabb pillanatban is, mindig sugárzott a szeretet.”

Minden közös pillanat megörökítése: „Az apám fotografikus. Habár mindig is szerettem fotózni, a korábbi kapcsolataimat mégsem szerettem dokumentálni. A legtöbb velük egy-egy kép volt a közösségi médiában. De vele minden közös pillanatunkat meg akartam örökíteni, amit meg is tettem.

A fotókat kinyomtattam neki születésnapi ajándékként. Ahogy ott tartottam az első adat képet a kezemben, valahogy állandónak éreztem azokat, és úgy gondoltam, hogy soha nem fogok negatív érzéseket kötni hozzájuk. Négy évvel később összeházasodtunk.”

Egy kastély döbbentette rá, hogy a párja az igazi: „Három éve jártam a párommal, amikor a barátaimmal úgy döntöttünk, hogy elutazunk körbejárni Európát. Ő otthon maradt. Korábban már többször beszéltünk arról, hogy egyikünk sem híve a házasságnak, ezért csak együtt éltünk.

Mégis, amikor egy gyönyörű kastélyban sétáltunk a barátaimmal, akkor az egyik pillanatban arra gondoltam, hogy bárcsak ott lenne velem a férjem és ő is láthatná ezt. Magam sem hittem el, hogy ez jutott eszembe.

Egy évvel később megtörtént az eljegyzést, majd összeházasodtunk, ami csodálatos érzés. Már csak az kell, hogy elvigyem magammal az európai kastélyokba.”

Pánikroham: „Amikor teljesen váratlanul rám tört az első pánikrohamom, akkor csak átölelt és azt mondogatta, hogy ott van velem és biztonságban vagyok. Soha nem kezelt másként, mint egy normális embert, aki nehézségeken megy keresztül. Ezt követően biztos voltam abban, hogy hozzá fogok menni, főleg azután, hogy egy hónapig poénkodott az eljegyzéssel, majd tényleg megkérte a kezem.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)