Öncsalás és ámítás

Arra gondoltam, hogy a mikróban is használható, praktikus ételtároló dobozokról fogok írni. De végül úgy döntöttem, hogy a hazugságról fogok összehazudni mindent, amit csak tudok.

Először is próbáljuk meg összehangolni óráinkat.
Bok Sissela, A Hazugság című könyv írónője szerint az igazságnak nem a hazugság az ellentéte, hanem a valótlanság: ekképp a hazugság ellentéte pedig az őszinteség. Ez teljesen kerek és cáfolhatatlan.

Ibsen szerint aki megfosztja az átlagembert élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.
Kierkegaard szerint két módon tehetnek bolonddá. Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot. A másik, hogy visszautasítod az igazságot.
Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.

De akkor most hogy is van ez?

Hazudni nem szabad. Hazudni bűn. Legyél őszinte mindig, minden körülmény között! Jobb esetben ilyen és ehhez hasonló intelmekkel nevelnek szüleink nagykorúvá minket. És mi ezt érezzük az elejétől fogva ott legbelül. A lelkiismeretünk megszólal. Értjük ösztönösen, hogy mi a helyes és a helytelen.

Hamarosan mégis rájövünk: mindenki hazudik. A hazugság eszköz. És aki fél, az nagyon hamar megtanul hazudni. És persze mindenki fél valamitől.

Alaptézis, boldogok szeretnénk lenni, teljes életet álmodunk magunknak. De hát ez egy nagyon macerás dolog, először is meg kell ismernünk magunkat ahhoz, hogy tudjuk, mit is jelent nekünk ez az egyszerű, sokszor elcsépelt szó: boldogság. Gyakran addig jutunk el, hogy akarjuk, miközben azt sem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Másodszor ezt passzítanunk kell valakivel, vagy valamivel, aki, vagy ami a befogadó fél, ergo ugyanabban a rendszerben működteti magát. Nehéz ügy, rengetegen feladjuk a kudarcok és megpróbáltatások végtelenségében, hogy ne sérüljünk tovább.

Önvédelmi reflex, akkor jöjjön a bé-terv: boldognak akarunk látszani, kívánjuk, hogy mások teljesnek lássák életünket. Mint beszéltük, a hazugság eszköz, egy szentesítő eszköz, hogy megkaphassuk azt, ami éppen a legfontosabb. Számtalan motiváció létezik, az elfogadás, a szeretet, hogy többnek, szebbnek, gazdagabbnak, műveltebbnek stb... lássanak, mint valójában vagyunk. Céljaink érdekében -kétségbeesésünk egy bizonyos pontján- bármit megteszünk ezért. Hazudunk, hogy védjük magunkat, hogy palástoljuk azt a sebet, ami a legmélyebben vérzik odabent.
És miközben saját magunkat csapjuk be, mentséget találunk hiányosságainkra.

A hazug megnyugtatja magát, hogy mindenki más is hazudik.
– Azt mondom nem zavar, hogy becsaptál. A konfliktuskerülés és megalkuvás mindig gyorsabban ér célt. Vagy a nemes hazugságok, hiszen "nem akarom megbántani". A lista kimeríthetetlen.

Sokszor úgy gondoljuk, hogy jogunk van a hazugsághoz. Az önvédelem hamis illúziójában lubickolunk és hazugságunk -idővel- igazsággá változhat odabent. Miközben a hazugság tüneti és pillanatnyi kezelés, ténylegesen semmitől sem véd meg.

Őszintének lenni a legnehezebb. Sok esetben a legmagányosabb, máskor a legkegyetlenebb dolgok egyike. Sokszor minden igaznak vélt dolgot elveszíthetünk vele. De cserébe megkaphatjuk azt, aminél nincsen, nem lehet ebben az életben fontosabb: önmagunkat. Színtiszta, érinthetetlen, éteri állapotában.

Ami őszinte, az nem akar többnek látszani önmagánál, saját belső ereje van, ami független a környezetétől, a külvilágtól. Ha az igazak útján jársz, nem kell emlékezned semmire. És ami a leggyönyörűbb, már félned sem kell. Te már legyőzted azt, amit a legnehezebb.

A hazugsággal foglalkozó tudósok szerint az ember naponta -tudatosan és tudat alatt- átlagosan kétszázszor hazudik. Ez egy elborzasztó szám. Merni kell, igazi bátorság kell ahhoz, hogy őszinték legyünk. Kezdjük önmagunkkal és ha sikerül, a körülöttünk lévő sokszor oly gondterhelt világ is valódivá változik, mert a hasonló mindig hasonlót vonz.

A mikróban is használható, praktikus ételtároló dobozokról való esszémről még mindig nem mondtam le. Remélem ez most tényleg nem hazugság.