Szinglinek lenni vagy nem lenni
A tavasz sokak szerint a párválasztás időszaka. Az igazság az, hogy a szerelem évszak-független állapot, bár tény, hogy a hormonok játéka is hozzásegít ahhoz, hogy még jobban fájjon ilyenkor az egyedüllét.
Napjaink szívesen hangoztatott frázisa, miszerint szinglinek lenni jó, egy olyan illúzió, melybe elsősorban azok ringatják magukat, akik nem találták meg az "Igazit". De vajon miért nem, és hol keresték?
Mai instant világunkban a szerelem is "feloldható és gyorsan fogyasztható" lett, ugyanis nincs időnk a kompromisszumokra, mert meg kell élnünk, pénzt kell keresnünk, karriert és egzisztenciát kell építenünk, különben is sokba kerül a lakodalom, a gyereknevelésről nem is beszélve.
Nem kötünk kompromisszumokat sem, mert az csak viszi az energiánkat, és ha valaki miatt változtatnunk kell az biztosan nem az "Igazi", és jön majd egy jobb. De tényleg így van?
Valóban normális az, ha senki sem képes tenni a másikért, ha nem vállalunk felelősséget egymásért?
Őszintén, ki az, aki egy életre társául szegődne annak, aki minderre képtelen?
Persze a filmekben felfestett idilli szerelmek szépek, de a valóság sokkal szebb lehet, ha mi is részt veszünk benne, ha nem mindig csak a másiktól várjuk a csodát, a káprázatot, az odaadást, a holtomiglan-holtodiglant.
Napjainkban már nem csak megtartani nehéz a párunkat, de megtalálni is. Ilyenkor képesek vagyunk irigyelni a régi idők kényszerházasait.
Ők nem voltak egyedül, és elég volt a férfinak egy tehenet adni a lányért, nem kellett extra trükköket bevetnie, és felesleges játszmákba keverednie sem, minden ment magától, ahogy "meg volt írva".
Ma azok, akiknek 30 éves koruk körül még nincs párjuk, három dolgot tehetnek, vagy rendszeresen járnak szórakozni, hogy hátha belebotlanak valahol a tömegben a Nagy Ő-be, vagy pedig interneten keresztül ismerkednek, de a szerencsésebbek összeakadhatnak párjukkal egy baráti összejövetelen is. Bár ez utóbbi a ritkább, az első kettőnek meg számos kockázata van.
A szórakozóhelyeken a legtöbben csak kalandot keresnek, egy éjszakára vadásznak "zsákmányt", míg az internetes társkeresők esetében szinte ugyanez a tapasztalat pepitában. Hogy miért van ez?
Itt magyarázatképpen újra visszakanyarodhatunk ahhoz a tényhez, hogy az az életmód, amit a jelenkor diktál ember és- családellenes, hiszen a megélhetés és egzisztenciahajszolás mellett épp a legfontosabbra nem jut idő, energia.
Hozzászólások