Hetven éve kezdődött az 1948. évi londoni olimpia
London már az 1944. évi játékok megrendezésére jogosult volt, a brit főváros Budapest, Lausanne, Helsinki és Athén előtt ért célba, de - mint kiderült - hiába. A szervezők azonban nem adták fel: Lord Burghleynek, a brit olimpiai testület elnökének vezetésével meggyőzték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy London kapja a következő, 1948-as olimpiát, immáron másodszor; az elsőt 1908-ban rendezték.
A nyitóünnepségre a szokványos angol időjárástól eltérően egy verőfényes napon került sor, a sportolók felvonulását 85 ezer néző várta a Wembley Stadionban. A ceremónián jelen volt a királyi család is, miután felhúzták az olimpiai lobogót, meggyújtották a lángot, és a Big Ben elütötte a délután négy órát, VI. György nyitotta meg a játékokat.
Az olimpián 1948. július 29. és augusztus 14. között 59 ország 4104 versenyzője vett részt, akik 20 sportág 136 versenyszámában álltak rajthoz. A háborúban vesztes országok közül csak a németeket és a japánokat nem hívták meg, a Szovjetunió pedig csak megfigyelőket küldött. A háborús veszteségek miatt nem épülhettek új stadionok, olimpiai falu sem volt, a sportolókat iskolákban, katonai táborokban és magánlakásokban helyezték el. A nehézségek ellenére is színvonalas versenyek alakultak ki, s nagyszerű egyéni teljesítmények születtek.
A sportok királynőjeként emlegetett atlétikában 33 versenyszámot rendeztek, köztük kilenc nőit. Először rendezték meg a 10 kilométeres gyaloglást, a 200 méteres női síkfutást, a távolugrást és a súlylökést, a sprintszámokban először használtak rajtgépet. A pálya legnagyobb csillaga a harminckét esztendős holland Fanny Blankers-Koen volt, aki hat szám csúcstartójaként érkezett Londonba, de a szigorú előírások miatt csak négyben indulhatott, s mind a négyet meg is nyerte. Egy francia hölgy is nagy feltűnést keltett: a kenyerét zongoraművésznőként kereső Micheline Ostermeyer súlylökésben és diszkoszvetésben is aranyérmet szerzett. Első érmeinek örülhetett Ceylon és Jamaica.
Magyarország 128 sportolóval képviseltette magát, a csapat legnagyobb sikereit a vívók, az ökölvívók és az atléták szállították. 1936 után Elek Ilona, a kiváló tőrvívó volt az egész mezőny egyetlen versenyzője, aki meg tudta védeni egyéni címét. Végre egyéni aranyéremnek örülhetett Gerevich Aladár kardozó is. Első helyezést ért el Bóbis Gyula birkózó, Csík Tibor ökölvívó, Gyarmati Olga távolugró, Németh Imre kalapácsvető, Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász és a férfi kardcsapat. Takács Károly sportlövő úgy szerzett aranyat, hogy 1938-ban egy gránát leszakította a jobb kézfejét. Megtanult bal kézzel lőni, és meg sem állt a dobogó legfelső fokáig.
A magyar küldöttség - a művészeti versenyekkel együtt - a 10 aranyérem mellett 5 ezüst és 13 bronzérmet szerzett, és az éremtáblázat 4. helyén végzett. A nemzetek közötti versenyt az Egyesült Államok nyerte 38 arannyal, 27 ezüsttel és 19 bronzzal. A második londoni olimpia volt az utolsó, amelyen művészeti versenyeket is rendeztek. Coubertin dédelgetett terve - melynek ötletét Kemény Ferenc adta - a sport és a művészetek összekapcsolására csak rövid időre valósult meg.
Az utolsó művészeti olimpián Földes Éva sporttörténész a Fiatalság forrása című művével az epikai művek kategóriájában harmadik helyezést ért el. Mivel ebben a kategóriában még sohasem indult nő, az eredményhirdetéskor így jelentették be: Bronze medal Mr. Földes, Hungary! A közönség elképedve nézte, amint "Földes úr" szoknyában vonult ki, hogy átvegye az érmet.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások