Közel 300 madár pusztult el az olimpiai galamblövészeten

Furcsa sportágak, amelyek régen olimpiai számok voltak.Az 1896 óta megrendezésre kerülő újkori olimpia számai között régen olyan furcsa sportágak is szerepeltek, amelyeket ma már hiába keresnénk a programban.

Galamblövészet: Az 1900-ban megrendezett párizsi olimpia volt az egyetlen olimpia, amelyen élő állatokat használtak lövészeti játékok célpontjaként. Néhány évvel később, az állatjogi panaszok miatt, törölték ezeknek a játékoknak az eredményét a hivatalos eredmények közül.

Az történt ugyanis, hogy a galamblövészeten egyesével engedték ki a ketrecekből a madarakat a versenyzők előtt, akiknek le kellett lőniük a repülő galambokat. Az a játékos kiesett, aki egymás után kétszer hibázott. A végső eredményt az addig lelőtt galambok száma adta. A madarak közül közel 300 elpusztult, a győztesek kezét pedig komoly pénzjutalom ütötte.

Pisztolypárbaj: Az 1908-as londoni olimpia volt az egyetlen, amelyen pisztolypárbajt rendeztek. Ez azonban nem úgy zajlott, mint a filmekben, ugyanis a védőmaszkot és egyenruhát viselő játékosok viaszból készült golyókkal lőttek egymásra.

Az indulók két számban versenyeztek, 20 és 30 méteres távolságból kellett eltalálniuk egymást. A pisztolypárbajt azonban később nem ismerték el hivatalos olimpiai versenyszámként. Ennek oka az volt, hogy szervezetlen viszonyok között rendezték meg a versenyszámot, és sokszor az olimpiával párhuzamosan rendezett bemutatók keretében zajlott le.

Kötélhúzás: A kötélhúzás úgy nézett ki, hogy a versenyzőknek mezítláb kellett egy meghatározott távolságig elhúzniuk az másik csapatot öt perc alatt. Ha az idő járt le előbb, akkor az a csapat nyert, amely messzebb volt a felezővonaltól. Ezt a számot öt alkalommal rendezték meg az olimpián 1900 és 1920 között.

Akadályúszás: Az 1900-as párizsi olimpián rendeztek egy víz alatti úszóversenyt. Ez volt az első és utolsó alkalom, ugyanis a szervezők rájöttek, hogy a nézők számára teljesen érdektelen a szám. Volt egy akadályúszás is, ami bár érdekesebb volt, mégsem szerepelt több olimpián.

Ez úgy nézett ki, hogy a 200 méteres úszás számban bármilyen stílusban úszhattak a versenyzők, de három akadályt le kellett küzdeniük. Először át kellett úszniuk egy csónaksor alatt, majd át kellett mászniuk felülről egy ugyanilyen hajóláncon, végül pedig egy rúdon.

Helyből magasugrás: 1900-tól 1912-ig volt az olimpia hivatalos versenyszáma a helyből magasugrás. Minden ugyanúgy zajlott, ahogy a mai magasugrás versenyszámban, a különbség csupán annyi volt, hogy régen nem nekifutásból ugrották át a lécet a versenyzők, hanem helyből, páros lábbal próbálták meg.

Távolra csobbanás: Az 1904-es Saint Louis-i olimpián rendezték meg a távolról csobbanás versenyszámot, ami egy víz alatti búvárverseny volt. A versenyzők helyből ugrottak bele a medencébe, majd az figyelték, hogy milyen messzire jutnak el egy perc alatt mozdulatlanul a víz alatt. Akinek a feje kibukkant a vízből, annak csak addig mérték a távolságot.

Hőlégballon: Az 1900-as párizsi olimpián rendezték meg a hőlégballon versenyt, amelyen az számított, hogy a pilóták milyen magasra, milyen messzire és milyen sokáig utaznak a hőlégballonjukkal, és mennyire pontosan landolnak a meghatározott leszállópontra.

Lovastorna: A 2032-es brisbane-i olimpián hivatalos versenyszám lesz a lovastorna, amit korábban már az 1920-as években is felvettek az olimpiai játékok sportágai közé, igaz, akkor még csak katonák indulhattak rajta. A három főből álló csapatok tagjai egyénileg mutatták be a mozdulataikat a lovaik hátán. Ezután összeadták a csapat tagjainak pontszámát, amiből megszületett a végeredmény.

Művészetek: A modern olimpia atyja, Pierre de Coubertin tervei alapján próbálták felvenni a művészeteket a versenyszámok sorába. 1912-től 1948-ig öt művészeti ágban, az építészetben, irodalomban, zenében, szobrászatban és a festészetben osztottak ki érmet.

A művészeti versenyek megrendezése a kezdetektől nyögvenyelősen ment. Először annak a feltételnek kellett megfelelni, hogy az alkotásokat a sportnak kell ihletnie, és azokat csak az olimpián szabad először bemutatni. Ezeket a műveket általában egy nagy kiállításon mutatták be, miközben zajlottak a sportszámok.

A zene kategóriát megnehezítette, hogy az alkotásokat papíron kellett benyújtani a zsűrinek, aminek tagjai kénytelenek voltak úgy megítélni a művet, hogy azt nem hallották. Az irodalmi pályázat esetében bármilyen nyelven írhatták az alkotást, de arról készíteni kellett egy angol vagy francia fordítást vagy összefoglalót, hogy a zsűri megértse a szöveget.

(Forrás: noizz.hu)