M1+Szocsi+biatlon= Mi van?!

Szeretném előre jelezni, az alábbi cikk egy jegyzet. A jegyzet köztudottan egy véleményműfaj, az alábbi sorok tehát ennek fényében értendőek. Aki nem kíváncsi egy egyszerű sportrajongó kritikus meglátásaira és véleménynyilvánítására – elkerülendő a későbbi kommentekben való szitkozódást és gyalázkodást – az inkább ne olvasson tovább! Köszönöm!

A XXII. Téli Olimpiai Játékokat hazánkban kizárólag a köztévé adásain kísérhetjük figyelemmel élőben, egyik hazai sportcsatorna sem szerzett közvetítési jogot. Ám közszolgálati televízióról lévén szó tőlük is legalább olyan professzionalitást várunk el a közvetítések minőségében és mennyiségében, mint egy a sportra szakosodott adótól. Pláne egy olimpia kapcsán, amely kiemelkedik a többi világverseny közül az általa képviselt szellemiségnek és eszmének köszönhetően. Az első nap tapasztalata alapján ez az elvárás nem teljesült maradéktalanul. Hogy is tartja a mondás?! Jobb, ha a suszter megmarad a kaptafánál…

Mindnyájan tudjuk, hogy a nagy világversenyek alkalmával szinte elkerülhetetlen, hogy különböző sportágak versenyszámai ütközzenek egymással. A sportcsatornák, amelyek általában két adóval is rendelkeznek ilyenkor mindkét csatornájukat a világverseny rendelkezésére bocsájtják, hogy a nézőket minél szélesebb körben tudják tájékoztatni a versenyek alakulásáról. Egy olimpia esetében – legyen szó téli vagy nyári játékokról – amely a világ legjelentősebb sporteseménye, és mára már messze túlmutat a sport határain, ez elvárásnak tekinthető.  A 2012-es londoni olimpia kapcsán az MTVA sikerrel vette ezt az akadályt, az M1 és az M2 is derekasan kivette a részét a közvetítésekből. Ám ezt a szintet az idei téli olimpia kapcsán egyelőre még megközelíteni sem sikerült. Bár még az első nap eseményein vagyunk csak túl, ezért messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, azért azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a mai napon tulajdonképpen sokmindent láthattunk, ám legtöbb esetben épp a lényeget nem.

Egyelőre csupán az M1 képernyőjén láthatunk élő közvetítéseket az olimpiáról, így az esetlegesen egyszerre zajló versenyszámok közül a csatornának ki kell választania, hogy melyiket tűzi műsorra. Ma délután például egyszerre zajlott a női jégkorongosok, férfi szánkósok, és férfi biatlonosok küzdelme is. A női jégkorongban a nyitónapon a csoportmérkőzések kezdődtek meg. A szánkósoknál pedig összesen négy csúszás után hirdetnek győztest, ebből a mai délután rendezték meg az első kettőt. A férfi biatlonosok 10 km-es sprintversenye volt az egyetlen az egyszerre zajló három versenyszámból, amelyben érmeket is osztottak már a mai napon. Ráadásul ez a verseny magyar érdekeltségű is volt. A logika ilyenkor nyilván azt diktálná, hogy nézzük végig az éremosztó számot, hiszen a másik kettő esetében a legfontosabb dolgokról tulajdonképpen akkor sem maradunk le, ha elmulasztjuk azokat. Csakhogy a logika úgy tűnik bizonyos helyzetekben nem elegendő.

Az M1 a biatlon kárára inkább a szánkóverseny közvetítésébe kezdett bele. Ám reális képet nem igazán kaphattunk a szánkóról, hiszen a mezőny egy meglehetősen csekély részének csúszása után hirtelen visszakapcsolódtunk a stúdióba. A biatlonosok küzdelme persze ekkor már javában zajlott, az élmenők többsége már a pályán volt, sőt a későbbi aranyérmes első lövészetéről máris lemaradtunk. Végül is, nem olyan lényeges, hogy lássuk a nagy esélyes Björndalen, Svendsen vagy Eder fekvő sorozatát egy csupán 10 km-es táv esetében, ahol pusztán két lövészet alapján dől el a verseny…

A stúdióban aztán egy rövid és rendkívül „tartalmas” beszélgetés vette kezdetét a magyar sportlövő édesapjával. Lényegi információt nem igazán kaptunk, ám ahhoz épp elég volt ez a közbeiktatás, hogy a mezőny első fele már túlessen a második lövészetén is.

Ezek után, végre valahára már bekapcsolódtunk a biatlonosok versenyébe, és elkezdhettük kibogozni az idő közben jelentősen összekuszálódott szálakat. Akik rendszeresen figyelemmel kísérik sílövészetet azok számára nem volt nehéz eligazodni a pályán látszólag zajló káoszban. Ám azon nézőknek, akik életükben először látták ezt a téli sportágat; illetve azoknak akik, csak az olimpia alkalmával néznek biatlont ekkorra már szinte lehetetlen volt nyomon követni az eseményeket. Ugye jól tudom, hogy az olimpiáról szóló közvetítések egyik fő célja, hogy közelebb hozzák a sportot az emberekhez és népszerűsítsék a sportágakat?!  Hát kétlem, hogy ez alapján az adás alapján bárki is beleszeretett volna ebbe az egyébként rendkívül izgalmas és szórakoztató sportba. Sőt, ennek inkább az ellenkezőjét hozta össze most az M1. Jómagam is hiába próbáltam meggyőzni a mellettem ülőket arról, hogyha az elejétől nézhettük volna a versenyt megértették volna a menetét és kimondottan élvezték volna küzdelmet.

Nehezen tehát, de végre nekünk a tévéképernyő előtt ülőknek is sikerült felvenni a verseny fonalát. Az élmenők második lövészetét már többé-kevésbé hiánytalanul megnézhettük… Hát az igazat megvallva inkább kevésbé, mint többé. Hiszen egy jól időzített kereskedelmi szünetnek köszönhetően a talán legnagyobb favoritnak számító Martin Fourcade sorsdöntő fontosságú álló sorozatáról azért csak sikerült lemaradunk. Végül is, jobbkor nem is teljesíthették volna a kereskedelmi kötelezettségeiket, mint az egyik legnagyobb ász lövészetekor. Sokkal fontosabb hogy lássuk, hogyan küzd meg egymással a harmincadik helyért két olyan versenyző, akik talán soha azelőtt még képernyőre sem kerültek.

Nagyot fújunk, nem gond, végül is a szünet után a kommentátor beszámolt arról, hogy a francia klasszis hibátlanul teljesített, és ezzel újra bejelentkezett az aranyért. Ezután szépen lassan, de biztosan elérkeztünk a verseny egyik legizgalmasabb pontjához, a győzelemre is esélyes versenyzők befutójához, ahol minden kiderül. Ekkor mindenki lélegzetvisszafojtva nézi a képernyő sarkában futó órát, és várja, hogy az éppen hajrázó versenyző vajon átveszi-e a vezetést a célban, vagy sikerül-e bekerülnie az első tízbe. Már ekkor ott lógott a levegőben, hogy nagy meglepetések érhetnek minket. A kiválóan teljesítő, főnixként feltámadó, negyvenes éveit taposó Björndalen elképesztően megnyomta a táv végét és a befutóhoz közeledve erősen benne volt a pakliban, hogy átveszi a vezetést a versenyben. És az óra visszaszámol… mi pedig újra megnézünk néhány kereskedelmi közleményt, amely szintén baromira izgalmas, legalább annyira, mint Björndalen befutója, nem igaz?!

Mire visszatérünk a szünetről, a norvég már rég a célban, s mint utólag megtudtuk át is vette a vezetést. Az ezután beérkező számottevő versenyzők befutóját már végignézhettük ugyan, ám mint később kiderült épp az olimpiai bajnok célba érkezését sikerült elmulasztanunk, hiszen Björndalen ha már egyszer átvette az első helyet, már nem is volt hajlandó kiadni azt a kezéből.

Egy valamit tehát biztosan tudunk, Ole Einar Björndalen jött, látott és győzött. Csak éppen azt nem tudjuk, hogy hogyan. A veteránnak számító legendás norvég sílövő nyilván fantasztikus versenyt futott, csak mi éppen ennek minden fontos pontjáról lemaradtunk. A lényeg, hogy Björndalen megszerezte pályafutásának összesen hetedik olimpiai bajnoki címét, és győzelmével elérhető közelségbe került számára, hogy ő legyen minden idők legeredményesebb téli olimpikonja. Örömmel nyugtázhatjuk tehát, hogy Szujó Zoltánnak igaza van, és a sporttörténelem valóban a szemünk előtt íródik, csak nem ártana, ha ezt láthatnánk is...