Szocsi 2014: Németország óriási küzdelemben legyőzte Ausztriát a síugrók csapatversenyén

Bár sokáig úgy tűnt, hogy a Szocsiban és környékén uralkodó köd a férfi biatlonosok és hódeszkások mellett a síugrók csapatversenyét is tönkreteheti, végül ez utóbbi versenyt mégis normál ütemben tudták megtartani. Délutánra ugyanis a szél elfújta a ködöt, ám ezután az esőzés adhatott némi aggodalomra okot. Bár a heves eső feláztatta a síugrósáncot, a helyzet nem vált olyan kritikussá, hogy elhalasszák ezt az eseményt is.

Összesen tizenkét ország négy fős csapata vágott neki az esti versenynek. A csapatoknak először az első fordulón kellett helytállniuk, ahonnan a döntőbe már csak nyolc csapat juthatott tovább.

Ha csak a neveket nézzük a verseny legnagyobb favoritja a Dietharttal, Hayboeckkel, Morgensternnel és Schlierenzauerrel felálló címvédő osztrákok voltak. Ám az olimpián való eddigi szereplésük alapján kevés esély mutatkozott a címvédésre. Jóllehet az osztrákok mindig is jók voltak abban, hogy a gyengébb egyéni szereplés ellenére a csapatban sikeresek legyenek. Ám mégis inkább lehetett aranyérmes pozícióba várni a Damjan, Kranjec, Prevc és Tepes összeállítású szlovén csapatot, vagy a Freund, Kraus, Wank, Wellinger négyessel versenyző németeket. Ám odaérhettek a dobogóra a normál sánc és nagysánc olimpiai bajnokával Kamil Stochhal felálló lengyelek, sőt japánok is, ám a Vancouverben bronzérmes norvégok dobogós helyezése már meglepő lett volna.

Ám óriási meglepetésre Kranjec borzasztó első körös ugrása után a szlovénoknak nemhogy az aranyra nem maradt esélyük, de a nagy ponthátrány miatt a dobogó is messzire került tőlük. Ám a szlovénok szerencséjére Ziobro révén a lengyelek és Jacobsen által a norvégok is bemutattak egy-egy gyenge ugrást. Így a dobogó megszerzésének aprócska reménysugara felcsillant mindhárom hibázó csapat számára. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy az élen álló hármas az osztrák, német és japán csapat valamelyike szintén rontson.

Az első kört egyébként az németek zárták az élen, másodikként jutottak a döntőbe Ausztria, míg a pillanatnyi dobogó harmadik fokát a japánok foglalták el. Mögöttük negyedikként a zártak a lengyelek, ötödik helyen végeztek a szlovénok, hatodikon a norvégok. Utolsó két csapatként pedig Csehország és Finnország jutott a döntőbe. Búcsúzott viszont az orosz, amerikai, koreai és kanadai csapat.

A döntő első körében Hayboeck az élre repítette az osztrákokat, a németek zártak másodikként, míg a japánok maradtak a harmadik helyen. A kör legnagyobb ugrását bemutató Bardal a lengyeleket és szlovénokat megelőzve a negyedik helyre hozta fel a norvégokat.

A második körben bár Morgenstern megtartotta Ausztria első helyét, Kraus remek ugrásának köszönhetően a németek csupán három tizeddel lemaradva követték őket. A harmadik helyen álló japánokhoz pedig Fannemel és Zyla remek ugrásának köszönhetően Norvégia és Lengyelország is közelebb zárkózott. A szlovénok viszont végképp lemondhattak a pódiumról.

A harmadik körben Wellinger visszavette a németeknek az vezetést, ám még mindig nyitott volt a verseny, hiszen a németeket csupán három pontos hátránnyal követték az osztrákok. Itónak sikerült megtartani a harmadik helyet és a körülbelül tizenöt pontos előnyt a lengyelekkel és norvégokkal szemben, így a dobogó harmadik helye eldőlni látszott.

Az aranyéremért vívott harc az utolsó pillanatig borzasztóan izgalmas volt, a negyedik fordulóban pedig Schlierenzauer és  Freund egymás között kellett hogy eldöntsék az olimpiai bajnoki cím sorsát. Az utolsó ugrásnál a két versenyző között csupán egy méter volt a különbség, az olimpiai bajnoki cím sorsát így stíluspontok döntötték el Freund, és így Németország javára. Ezüstérmet szereztek az osztrákok. Míg a dobogó harmadik fokára a japánok állhattak fel. Bár Stoch újra óriásit ugrott, ez sem volt elég a dobogóhoz, így a a negyedik helyen zártak. A szlovénok az utolsó körben megelőzték a norvégokat, így előbbiek az ötödik, míg utóbbiak a hatodik helyen végeztek. Hetedik lett Csehország, míg a döntő utolsó helyén a Finnek végeztek.