Április bolondja
Április elseje a bolondok, a bolondozások, viccek napja, amikor bárki bárhogyan megtréfálhatja a környezetében élőket. Mindenki lehet tréfa áldozata!
Népszokás szerint akit ezen a napon rászednek, akivel a bolondját járatják, az április bolondja. A szokás eredetét illetően a tudósok sem jutottak egyezségre. A szokás a világ számos táján ismert, ma is élő hagyomány. A legismertebb eredetmagyarázat szerint a középkori Franciaországban április első napján kezdődött az év, amikor is az ismerősök ajándékokat adtak egymásnak. Miután a XVI. században a király hivatalosan áttette az újév napján január elsejére, az ajándékozás költsége megterhelte az emberek költségvetését. Nehezen akarták elfogadni a régi újév ünnepének eltűnését, az ajándékozást és az ünneplést nem akarták feladni, s lassan az áprilisi ajándékok átváltoztak apróságokká, tréfás meglepetésekké.
Mások az ókori római Saturnáliák továbbélését látják benne, amit féktelen lakomákkal, vidámsággal ünnepeltek. Gyakori volt ekkor, hogy arra a napra úr és szolga szerepet cserélt.
Ismét mások szerint az ókori római eredet igaz, de a szabin nők elrablásával van összefüggésben. Róma egyik hagyomány szerinti alapítója, Romulus erre az ünnepre hívta Rómába a szabinokat, akik el is jöttek, de becsapták őket és a rómaiak elrabolták asszonyaikat.
Vannak, akik a húsvéti passiójátékokban látják a bolondok napja ősét. Krisztust a pere során Kajafástól Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez, onnan vissza Pilátushoz, tehát Ponciustól Pilátusig küldözgetik. Erre emlékezve alakult ki a szokás egyes területeken, például Skóciában, hogy embereket ekkor nem valós ügyekkel ide-oda, ok nélkül küldözgetnek, akár egy „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele” szövegű lepecsételt borítékkal.
Gyerekeket is előszeretettel ugrattak például szúnyogzsírért vagy kakasfogért küldték el. Ma is elsősorban az iskolák az áprilisi tréfák fellegvárai.
A brit sajtó hagyományosan igyekszik emlékezetessé tenni április elsejét már a XVIII. század vége óta. tehát ajánlatos a média híreit ezen a napon fenntartással fogadni. Nehéz időnként megkülönböztetni a valós hírt az álhírtől. 1946. április 1-jén Alaszkán és Hawaii szigetén földrengés volt, s az azt követő szökőár százötven áldozatot követelt. Sajnos, a vészjelzést sokan április tréfának gondolták.
A változékony, szeszélyes áprilisi időjárást is szokták magyarázatul felhozni.
Népszokás szerint akit ezen a napon rászednek, akivel a bolondját járatják, az április bolondja. A szokás eredetét illetően a tudósok sem jutottak egyezségre. A szokás a világ számos táján ismert, ma is élő hagyomány. A legismertebb eredetmagyarázat szerint a középkori Franciaországban április első napján kezdődött az év, amikor is az ismerősök ajándékokat adtak egymásnak. Miután a XVI. században a király hivatalosan áttette az újév napján január elsejére, az ajándékozás költsége megterhelte az emberek költségvetését. Nehezen akarták elfogadni a régi újév ünnepének eltűnését, az ajándékozást és az ünneplést nem akarták feladni, s lassan az áprilisi ajándékok átváltoztak apróságokká, tréfás meglepetésekké.Mások az ókori római Saturnáliák továbbélését látják benne, amit féktelen lakomákkal, vidámsággal ünnepeltek. Gyakori volt ekkor, hogy arra a napra úr és szolga szerepet cserélt.
Ismét mások szerint az ókori római eredet igaz, de a szabin nők elrablásával van összefüggésben. Róma egyik hagyomány szerinti alapítója, Romulus erre az ünnepre hívta Rómába a szabinokat, akik el is jöttek, de becsapták őket és a rómaiak elrabolták asszonyaikat.
Vannak, akik a húsvéti passiójátékokban látják a bolondok napja ősét. Krisztust a pere során Kajafástól Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez, onnan vissza Pilátushoz, tehát Ponciustól Pilátusig küldözgetik. Erre emlékezve alakult ki a szokás egyes területeken, például Skóciában, hogy embereket ekkor nem valós ügyekkel ide-oda, ok nélkül küldözgetnek, akár egy „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele” szövegű lepecsételt borítékkal.
Gyerekeket is előszeretettel ugrattak például szúnyogzsírért vagy kakasfogért küldték el. Ma is elsősorban az iskolák az áprilisi tréfák fellegvárai.
A brit sajtó hagyományosan igyekszik emlékezetessé tenni április elsejét már a XVIII. század vége óta. tehát ajánlatos a média híreit ezen a napon fenntartással fogadni. Nehéz időnként megkülönböztetni a valós hírt az álhírtől. 1946. április 1-jén Alaszkán és Hawaii szigetén földrengés volt, s az azt követő szökőár százötven áldozatot követelt. Sajnos, a vészjelzést sokan április tréfának gondolták.
A változékony, szeszélyes áprilisi időjárást is szokták magyarázatul felhozni.
Hozzászólások