A lila tengerisünöknél rendkívül magas a genetikai változékonyság
A természet hihetetlen alkalmazkodóképességét ismerjük, de úgy látszik leleményességével mindig képes rátromfolni az eddig ismertekre.
Most úgy tűnik, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt felszabaduló szén-dioxid okozta savasodó óceánhoz meglepően jól adaptálódik néhány tengeri organizmus. Az óceánok savasodása miatt rengeteg vízi élőlény számára válik egyre nehezebbé a váza felépítéséhez szükséges kalcium kivonása a tengervízből.
Az amerikai biológus, Melissa Pespeni és csapata megvizsgálta, hogy az evolúció képes-e lépést tartani a környezetváltozással. Laboratóriumi körülmények között lila tengerisünök (Strongylocentrotus purpuratus) lárváit kezdték nevelni normál illetve emelkedett savtartalmú vízben. Nem kis meglepetésükre a savasabb víz nem járt különösebb negatív hatással a lárvák vázának fejlődésére. Lényegében meg sem kottyant nekik.
A folyamatok mögött persze rengeteg genetikai változás húzódik. Miután Pespeni speciális módszerekkel tanulmányozni kezdte a fejlődő állatokat, kiderült, hogy a géngyakoriság mértéke jelentősen eltolódott a savas környezetben nevelt sünöknél. Főleg a növekedéshez, lipidanyagcseréhez és a sejtekbe áramló illetve távozó ionok mozgásához kapcsolható gének mutattak figyelemre méltó változást. Ezek azok a gének, amelyek segítik a savas környezettel történő "megbirkózást".
Pespeni szerint ilyen mértékű adaptálódás a lila tengerisünnel kapcsolatban jöhet szóba elsőként, hiszen rendkívül változatos környezetben fejlődött. Élőhelye az Észak-Amerika csendes-óceáni partjai mentén található, ahol igen gyakoriak a mély óceán felől érkező, szén-dioxid tartalmú áramlások. Már korábbi tanulmányok is bizonyították, hogy e fajnál szokatlanul magas a genetikai változékonyság.
Egy éve német kutatók hasonló adaptációt dokumentáltak egy egysejtű algánál is. Az azonban még csak a jövőben dőlhet el, hogy mely más fajok képesek elég gyorsan fejlődni ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani az óceáni savasodással. A tengerbiológusok korábban úgy tartották, ha ezeknél az állatoknál nem fejlődik ki hatékonyabb kalciumfelvétel, akkor akár ökológiai katasztrófa is bekövetkezhet.
Forrás: New Scientist
Most úgy tűnik, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt felszabaduló szén-dioxid okozta savasodó óceánhoz meglepően jól adaptálódik néhány tengeri organizmus. Az óceánok savasodása miatt rengeteg vízi élőlény számára válik egyre nehezebbé a váza felépítéséhez szükséges kalcium kivonása a tengervízből.Az amerikai biológus, Melissa Pespeni és csapata megvizsgálta, hogy az evolúció képes-e lépést tartani a környezetváltozással.
A folyamatok mögött persze rengeteg genetikai változás húzódik. Miután Pespeni speciális módszerekkel tanulmányozni kezdte a fejlődő állatokat, kiderült, hogy a géngyakoriság mértéke jelentősen eltolódott a savas környezetben nevelt sünöknél. Főleg a növekedéshez, lipidanyagcseréhez és a sejtekbe áramló illetve távozó ionok mozgásához kapcsolható gének mutattak figyelemre méltó változást. Ezek azok a gének, amelyek segítik a savas környezettel történő "megbirkózást".
Pespeni szerint ilyen mértékű adaptálódás a lila tengerisünnel kapcsolatban jöhet szóba elsőként, hiszen rendkívül változatos környezetben fejlődött. Élőhelye az Észak-Amerika csendes-óceáni partjai mentén található, ahol igen gyakoriak a mély óceán felől érkező, szén-dioxid tartalmú áramlások. Már korábbi tanulmányok is bizonyították, hogy e fajnál szokatlanul magas a genetikai változékonyság.
Egy éve német kutatók hasonló adaptációt dokumentáltak egy egysejtű algánál is. Az azonban még csak a jövőben dőlhet el, hogy mely más fajok képesek elég gyorsan fejlődni ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani az óceáni savasodással. A tengerbiológusok korábban úgy tartották, ha ezeknél az állatoknál nem fejlődik ki hatékonyabb kalciumfelvétel, akkor akár ökológiai katasztrófa is bekövetkezhet.
Forrás: New Scientist
Hozzászólások