A kulturális átvitel az állatvilágban is működik
Lakótársunktól vagy családtagjainktól új trükköket leshetünk el a főzés terén, míg például a csimpánzok azt tanítják meg egymásnak, hogyan használhatnak bizonyos eszközöket. Amikor egy adott csoport tagjai egymástól tanulnak, azt kulturális átvitelnek hívjuk. Egy a Science című lapban megjelent új tanulmány azt állítja, hogy ugyanez a tanulási folyamat állhat a New England partjai mentén élő hosszúszárnyú bálnák körében megfigyelhető új vadászati technika megjelenése mögött.A kutatók azt figyelték meg, hogy a hosszúszárnyú bálnák farokúszójukkal csapkodják a vízfelszínt. A keletkező buborékkal a kisméretű préda halak is felszínre sodródnak, amiket a bálna azon nyomban bekebelez. A kutatók az 1980-as években számoltak be először erről a különleges viselkedésről. Meglepő módon az azóta eltelt 30 év során ezt a vadászati módszert a megfigyelt hosszúszárnyú bálnák 37%-a elsajátította.
A kutatók annak érdekében, hogy matematikailag modellezhessék a farokúszós módszer terjedését, összesen 27 évnyi adatot használtak fel, amelyet a bálnamegfigyelő hajók gyűjtöttek ez idő alatt a Maine-öböl környékén. Az összesítést követően kiderült, hogy az a modell felelt meg leginkább az adatoknak, amelybe belekalkulálták a kulturális átvitelt is, mint tényezőt. A kutatók ugyanis a kezdetektől azt feltételezték, hogy azok a bálnák nagyobb valószínűséggel kezdik alkalmazni ezt a módszert, amelyek több időt töltenek olyan egyedek társaságában, amelyek már ilyen technika segítségével táplálkoznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a bálnák igen kifinomult szociális interakciókra képesek - s a fent leírt tanulmány alapján feltételezhető, hogy mindez még csak a jéghegy csúcsa.
Forrás: www.scientificamerican.com
Hozzászólások