Átköltöztetéssel óvnák meg a kihalástól a hegyi erszényespeléket Ausztráliában
A téli álmot alvó apró erszényes Délkelet-Ausztrália havasain él, de a téli hóesés csökkenése és a melegedő hőmérséklet miatt mostanra kevesebb mint 2500 egyede maradt a vadonban - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A hegyi erszényespelék a hótakaró által szigetelt kőhalmok alatt alusszák végig a telet és odújuk védelmet nyújt a nyári hőség ellen is. A nagy meleg ugyanis halálos lehet a számukra.
Az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa, Hayley Bates szerint Ausztrália egyetlen téli álmot alvó erszényesének alig valamivel fagypont feletti hőmérsékletre van szüksége a sikeres hibernációhoz, ám elegendő hó borítás nélkül a hideg levegő beáramlik a sziklák közé és lehűti az erszényespele menedékét. "A 0,6 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérséklet felébreszti a téli álmából, az állat vacogni kezdhet és éhen halhat. Két enyhe tél is elegendő ahhoz, hogy a faj összeomoljon" - mondta a szakember.
Az egyetem kutatói tenyészprogramba kezdtek Új-Dél-Wales állam egy alacsonyan fekvő területén annak érdekében, hogy a hegyi erszényespeléket hozzászoktassák az új környezethez, remélve, hogy sikerül létrehozniuk egy 25 egyedből álló kolóniát. Amennyiben a projekt sikeresnek bizonyul, akkor további példányokat költöztetnének le a havasokból.
A 25 millió évvel ezelőttről származó fosszíliák alapján a kutatók úgy vélik, hogy a hegyi erszényespelék ősei egy mérsékeltebb éghajlatú, kevésbé szélsőséges környezetben éltek. Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a hegyi erszényespelék közeli rokonai sokáig az alacsonyan fekvő területeken lévő esőerdőket lakták.
"Az történhetett, hogy a faj modern kori képviselői együtt mozogtak a havasok felé terjeszkedő hűvös esőerdőkkel, amikor az éghajlat még viszonylag melegebb, párásabb volt" - magyarázta Mike Archer, az egyetem paleontológusa. Hozzátette: "amikor azonban a klímaváltozás előrehaladtával ezek a feltételek fokozatosan megszűntek, az erszényesek egy olyan környezetben maradtak, amely az alkalmazkodóképességük határát feszegette".
A hegyi erszényespelékre további fenyegetést jelent, hogy a téli álmukból felébredve elsődleges táplálékukat jelentő bogong-bagolylepkék (Agrotis infusa) száma ugyancsak csökken, ami szintén a klímaváltozás és a szárazság számlájára írható.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások