Laboratóriumban próbálják megmenteni a kihalás szélére került nagy sonkakagylót Horvátországban
Laboratóriumi körülmények között próbálják megmenteni Horvátországban a kihalás szélére került nagy sonkakagylót, a Földközi-tenger legnagyobb kagylófaját, amely néhány év alatt szinte teljesen eltűnt az Adriai-tengerből - írta a horvát sajtó.
A Pinna nobilis néven ismert faj korábban az Adria egyik jellegzetes és ökológiai szempontból fontos élőlénye volt, mára azonban a horvát tengerparton becslések alapján csak néhány vadon élő példány maradt. A pusztulást főként a Haplosporidium pinnae nevű parazita okozta, amely 2016-ban jelent meg a Földközi-tengerben, és néhány év alatt végigsöpört a térségen.
A horvátországi mentőprogram központja a pulai akvárium lett, ahol ellenőrzött körülmények között tartják életben a megmaradt egyedeket, és laboratóriumi szaporításukkal kísérleteznek.
Az akváriumban él a Morana nevű példány is, amely fiatal korában került a gondozókhoz, és mára 21 centiméteresre nőtt. Az intézmény egyedülálló túlélőként tartja számon: hosszabb távon is életben maradt annak ellenére, hogy többször ki volt téve a kórokozónak. A pulai akváriumban emellett Vrsar és Porec térségéből származó fiatal példányokat is tartanak, ezeknél azonban már kimutatták a parazita jelenlétét, így túlélésük bizonytalan.
A szakemberek úgy vélik, hogy a nagy sonkakagyló adriai állománya természetes úton már aligha képes megújulni. A faj fennmaradása jelenleg attól függ, sikerül-e hosszú távon stabil laboratóriumi körülményeket fenntartani, időben kimutatni a fertőzést, és rendszeressé tenni az ellenőrzött szaporítást.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nagy sonkakagyló eltűnése nemcsak természetvédelmi veszteség lenne, hanem az adriai ökoszisztémára is hatással lehet. A kifejlett példányok nagy mennyiségű tengervizet szűrnek meg, javítják a vízminőséget, és számos kisebb tengeri élőlénynek nyújtanak menedéket.
A Pinna nobilis a Földközi-tengerben őshonos kagylófaj, amely akár 120 centiméteresre is megnőhet. Sekélyebb vizekben és mintegy 50 méteres mélységig fordul elő, hegyes végével félig a homokba fúródva él, és fonalszerű képződményekkel rögzíti magát az aljzathoz. Horvátországban az 1970-es évek óta védett.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások