Megható történetek a hosszú idő után hazatérő kutyákról

Gazdik mesélték el, hogy hogyan élték meg azt a rémálmot, hogy eltűnt a kedvencük, majd azt a boldogságot, amit az újra egymásra találáskor éreztek.Ha van kutyád, akkor valószínűleg te is egyet értesz azzal az állítással, hogy a kutya az ember legjobb barátja, éppen ezért hatalmas fájdalom, amikor a kedvenc négylábú itt hagyja a földi létet, ám még ennél is kegyetlen érzés, ha egyik napról a másikra eltűnik a kedvenc.

A gazdik ilyenkor sokáig, talán örökké reménykednek, hogy talán ma visszatalál hozzájuk a kutyus. Olykor előfordul, hogy a csoda tényleg megtörténik, és hosszú idő után megtörténik az újra egymásra találás.

Négy kutyatulajdonos arról a rémálomról mesélt, amit akkor éltek át, amikor eltűnt a kutyájuk, majd arról a boldogságról, amit akkor éreztek, amikor minden jóra fordult.

1. 2013 augusztusában az angliai Colefordból, egy zárt kennelből lopták el a 7 éves cocker spánieljét, Scampit. A gazdi, Nicola Phillips mindent megtett, hogy megtalálja az otthonából elvitt kutyát. Ennek érdekében értesítette a rendőrséget, az utcákat járta és létrehozott egy Facebook-oldalt.

A következő években Nicola számos üzenetet kapott, miszerint megtalálták Scampit, de ezek mindegyike téves információnak bizonyult. Egy idő után a gazdi sokáig nem nézett rá Facebook-oldalra, ám amikor végül megtette, akkor talált ott egy videót, aminek megnyitása után egy kutyát látott, aki egyedül kószált az utcán.

Az egy járókelő által rögzített felvétel alapján Nicola biztos volt benne, hogy Scampi szerepel a felvételen, ezért 200 mérföldet utazott Észak-Londonba, ahol a kutyát öt évvel az ellopása után, befogadták.

Nicola így mesélt a viszontlátás pillanatáról:

– Először nem ismert fel. A feje ferdén állt. Később kiderült, hogy stroke-ja volt, félig megvakult és megsüketült. A bundája összegubancolódott és bolhás volt. Olyan szomorúnak tűnt. Borzasztó volt. Nem ismert meg, de a hazafelé vezető úton folyamatosan figyelt, mintha próbálna emlékezni, hogy honnan ismerhet. Aztán ahogy kilépett az autóból, úgy már rögtön tudta, hogy hol van. A farkát csóválva szaladgált.

Az elrablása óta Scampi félősebb, visszahúzódóbb lett. Az enni- és innivalót azonnal, szinte pánikszerűen elfogyasztja. A gazdinak ezt fáj látnia, mert szerinte a kedvence sokszor éhezhetett, szomjazhatott, amíg távol volt.

– Szerintem azok, akik ilyet tesznek, fel sem tudják fogni, hogy milyen nagy fájdalmat okoznak. Hetekig nem aludtam, teljesen összetörtem, amiért elvették tőlem a családom egyik tagját – mondta Nicola, aki arról is beszélt, hogy Scampi ma már idős kutyaként tölti a mindennapjait, sokat alszik, a gazdi pedig igyekszik minden napot kihasználni, amit a kedvencével tölthet.2. Ruth Kirby arról a szörnyű emlékről mesélt, amiben a 18 hónapos, Holtz névre hallgató, angol bulldogját lopták el a Waltham Cross-ban található ház kertjéből, ahol a kutyus játszott. Ebben a legfurcsább az volt, hogy Ruth egy csendes, barátságos környéken lakott, az udvart pedig közel 2 méter magas kerítés vette körül.

A gazdi biztonságban érezte a kutyáit, ezért Holtz-ot és a Scamp nevű Jack Russelt, gyakran kiengedte az udvarra. Holtz eltűnésekor Ruth eleinte azt hitte, hogy csak a kutyabejárón keresztül kiment a kertbe.

Miután rájött, hogy az angol bulldog eltűnt, mindent megtett, hogy megtalálja, ezért értesítette a rendőrséget, hirdetéseket adott fel a helyi újságokban és a közösségi médiában. Ruth azt gyanította, hogy a kedvencét a tenyésztés miatt vitték el, ugyanis az angol bulldog kölyköket drágán lehet eladni, ez pedig igazán nyomasztotta a nőt.

Ruth így beszélt a történtekről:

– Kölyökkora óta velem volt. Imádtam őt, olyan volt nekem, mint egy gyerek. Nagy dühített, ha arra gondoltam, hogy milyen gonoszul bánhatnak vele. Nem tudtam aludni, képtelen voltam koncentrálni, csak vissza akartam kapni. Hét év alatt nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna Holtz-ra.

Végül egy nap Ruth telefonhívást kapott egy norfolki állatorvostól, aki azt kérdezte, hogy nem veszett-e el a kutyája. A gazdi először azt hitte, hogy a másik kedvence, Scamp az, de a mikrochip alapján kiderült, hogy Holtz-ot találták meg az út szélén, egy idősebb csivava társaságában.

Ruth 100 mérföldet vezetett Norfolkba, ahol újra találkozott a rémes állapotban lévő bulldogjával. Holtz testén egy hatalmas daganat, számos gyulladás volt, a körmei pedig annyira hosszúra nőttek, hogy nem tudott rendesen állni a lábain.

Ruth így élte meg a találkozást:

– Hét év telt el az életéből úgy, hogy nem szerették, nem törődtek vele. Csak azért tartották, hogy pénzt keressenek rajta, és az állapotából ítélve, sokat kereshettek rajta. Szívszorító volt. Amikor azonban megszaglászott, csóválni kezdte a farkát, és visszatértek a boldog emlékei.

A 34 éves Ruth már családot alapított, és mivel kisgyerekek is vannak a házban, ezért Holtz-ot a testvéréhez költöztette, hogy a kutyusnak nyugodt élete legyen. Ruth gyakran látogatja az idős kutyát, aki sokat alszik, de jól van. A gazdi szerint Holtz most már él, nem csak túlél.3. Francesca Debnam-Sharp arról mesélt, hogy a Bella névre hallgató cocker spánieljét házőrzőként és kedvencként tartották az angliai Braintree-ben található családi farmon, ahol éjszakára zárt kennelben tartották, ahonnan 2015 októberében ellopták.

A gazdik értesítették a rendőrséget, de a közösségi médiában is jelentették Bella eltűnését, valamint plakátokat tettek ki a környéken. A 25 éves Francesca mindig lassított, amikor meglátott az utcán egy cocker spánielt, hátha Bella az, de ahogy teltek az évek, úgy halványult a remény is.

Végül három évvel később jött a telefon, hogy megtalálták Bellát, akit négy másik kutyával együtt dobtak ki az út mellett. Bellát a mikrochipje alapján azonosították, majd értesítették a gazdáját, aki először alig akart hinni a szemének, amikor meglátta a kedvencét.

– Annyira boldog volt, hogy hazajöhetett, de az állapotát látva összeszorult a szívem. Rühes volt, a bőre tele sebekkel, az összegubancolódott szőre sárga volt a vizelettől. Hogy képes bárki ilyet tenni egy védtelen állattal? – mesélte Francesca, aki szerint Bellát tenyésztésre használták, majd egyszerűen kidobták, amikor erre alkalmatlanná vált.

Bella és a gazdija ma már újra a legjobb barátok lettek, de a nőt még most is bosszantja, hogy a kutyalopást úgy kezelik, mint a tárgyak ellopását:

– A kutya családtag, nem lehet az értékét pénzben meghatározni!4. 2016 decemberében lopták el Trisha Joseph 4 éves springer spánieljét, Belle-t, aki 3 hónapos kora óta élt a 45 éves nővel és annak családjával. Az estéket a házhoz tartozó zárt istállóban töltötte a kölykével, Bess-szel és egy Holly névre keresztelt terrierrel.

Az egyik éjjel a család arra ébredt, hogy Belle és Holly eltűnt, Bess pedig zaklatottan rohangál. A gazdik hívogatták a kutyákat, keresték őket az erdőben, de nem jártak sikerrel, ráadásul a rendőrség is tehetetlennek bizonyult.

Két nappal később a családot telefonon értesítették, hogy 100 mérfölddel arrébb megtalálták Hollyt, akit a mikrochipje alapján sikerült azonosítani, de Belle továbbra sem került elő. Trisha órákon keresztül böngészte az eltűnt kutyákkal foglalkozó oldalakat, de csak két évvel később kapott hírt Belle felől.

Nagyjából 40 idegen hívta fel azzal az asszonyt, hogy a Facebookon látták Belle-t, akit eladásra kínáltak. Trisha üzenetet írt az eladónak, aki bocsánatot kért, és elmondta, hogy 6 hónappal korábban, 300 fontért vásárolta a kutyát, akiről nem tudta, hogy ellopták.

Trisha annyira ideges volt, hogy nem tudott vezetni, ezért másnap a nővére elment vele Worcesterbe, ahol Trisha azonnal odarohant a kutyájához, amikor meglátta:

– Sírva öleltem magamhoz, és elmondtam neki, hogy mennyire szeretem. Belle félénk volt, de csóválta a farkát, mert még mindig megismert.

Trisha azt is elmondta, hogy tudja, hogy Belle-t, akit az előző ideiglenes gazdája Ladynek nevezett, tenyésztésre használták, de jól bántak vele. Most már a kutyák nem az istállóban, hanem a házban, a család többi tagjával töltik az éjszakákat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)