Egy hal is lehet nagy horgász, főként, ha horgászhalnak nevezik
Sötétben élő mélytengeri ragadozó.
Az óceánok három kilométeres mélységében egy olyan groteszk, dühös külsejű teremtmény éldegél, melyet elképzelni is lehetetlen.
Minden aránytalanra sikerült rajta: a feje, a teste, a fogai.
Az egyik legfurcsább testrésze a horgászbot, melyet a feje tetejéről lógat be maga elé, nevét is erről kapta.
Kerekded teste olyan, mintha lenyelt volna egy óriási labdát. Hatalmas szájában borotvaéles fogak honolnak.
Vérengző megjelenésének ellenére a horgászhal nem több 13 centiméternél. Sok más mélytengeri élőlényhez hasonlóan az organikus horgászbotot csupán csaléteknek használja, hogy a zsákmány csak úgy beleússzon a szájába. A horgászbot különlegessége, hogy képes vele fényt felvillantani a mélyben, ahova már a nap világossága nem érhet le, ezt biolumineszcencia nevezik.
A biolumineszcencia az élő organizmusban egy olyan kémiai reakció, ami fény kibocsátással jár. Amennyiben a zsákmány elég közel merészkedik, erős állkapcsával megragadja és gyorsan bekebelezi táguló gyomrába.
[video width="600" ][/video]
A hím horgászhal tízszer kisebb, mint a nőstény, megjelenése is egészen különbözik, mondhatjuk barátságosabb.
Amikor véletlenül egymásra találnak a végtelen sötétségben- ehhez hozzájárul, hogy a nőstény illatanyagot bocsát ki-, a hím habozás nélkül ráharap párja hasára, néhány hét után egybeolvad vele, testének részéve válik. A hím parazitává válik, a nőstény a saját vérkeringésén keresztül táplálja, miközben ő megtermékenyíti „igény” esetén. A hím innentől kezdve soha nem szakad el párjától.
A hím egyébként sem képes önállóan táplálkozni, így ha nem találja meg párját, az éhezésbe pusztul bele.
Az óceánok három kilométeres mélységében egy olyan groteszk, dühös külsejű teremtmény éldegél, melyet elképzelni is lehetetlen.
Minden aránytalanra sikerült rajta: a feje, a teste, a fogai.
Az egyik legfurcsább testrésze a horgászbot, melyet a feje tetejéről lógat be maga elé, nevét is erről kapta.
Kerekded teste olyan, mintha lenyelt volna egy óriási labdát. Hatalmas szájában borotvaéles fogak honolnak.
Vérengző megjelenésének ellenére a horgászhal nem több 13 centiméternél. Sok más mélytengeri élőlényhez hasonlóan az organikus horgászbotot csupán csaléteknek használja, hogy a zsákmány csak úgy beleússzon a szájába. A horgászbot különlegessége, hogy képes vele fényt felvillantani a mélyben, ahova már a nap világossága nem érhet le, ezt biolumineszcencia nevezik.
A biolumineszcencia az élő organizmusban egy olyan kémiai reakció, ami fény kibocsátással jár. Amennyiben a zsákmány elég közel merészkedik, erős állkapcsával megragadja és gyorsan bekebelezi táguló gyomrába.
[video width="600" ][/video]
A hím horgászhal tízszer kisebb, mint a nőstény, megjelenése is egészen különbözik, mondhatjuk barátságosabb.
Amikor véletlenül egymásra találnak a végtelen sötétségben- ehhez hozzájárul, hogy a nőstény illatanyagot bocsát ki-, a hím habozás nélkül ráharap párja hasára, néhány hét után egybeolvad vele, testének részéve válik. A hím parazitává válik, a nőstény a saját vérkeringésén keresztül táplálja, miközben ő megtermékenyíti „igény” esetén. A hím innentől kezdve soha nem szakad el párjától.
A hím egyébként sem képes önállóan táplálkozni, így ha nem találja meg párját, az éhezésbe pusztul bele.
Hozzászólások