Egy brit fényképész az Azori-szigetek közelében készítette az alábbi elképesztő felvételeket.
Több ezer makréla gyűlt össze szorosan egymás mellett – nem is nagyon tehettek mást –, így nagyjából kilenc méter átmérőjű halmazt alkottak, hogy közösen „védjék meg” magukat a rajukra vadászó delfinekkel és néhány cápával szemben.
A makréla ugyan nagyon sebesen képes úszni, s gyakran vándorol a vízfelszín közelében, nagy rajokba verődve, de a rövidcsőrű közönséges delfinekkel szemben, legfeljebb várni tudnak, hogy a jól lakott példányok tovább álljanak.
Christopher Swann felvételei, amelyek a rendkívül precíz és összehangolt támadást örökítették meg:
Galéria
010203040506070809
A delfin, mint tudjuk, csoportokban élő emlős. Elegáns, áramvonalas testével akár 45 km/órás sebességgel is képes úszni. A hajtóerőt főként farokúszójával fejti ki. Ez annyira erős, hogy képes a vízből messzire kirepíteni "gazdáját", így az több méter magasra is rendkívül pontosan kiszámítva képes ugrani. A közönséges delfin a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében elterjedt, de nem él helyhez kötött életet, hanem fő táplálékforrását, a halrajokat követi.
A közös vadászatnál a legfontosabb az egyedek közötti kommunikáció. Ezt és a tájékozódást szolgálja a delfinek magasan fejlett hanglokátor "rendszere". Az ultrahangokat akár 200 kHz fölött is érzékeli. Így a vízben, amely közismerten jól vezeti a hangokat, akár nagy távolságból is rendkívül hatékonyan képesek kommunikálni és viselkedésüket összehangolni.
A delfin tápláléka túlnyomórészt hering és szardínia, de a partközelben élő egyéb halfajok is potenciális célpontjaik lehetnek. Ősszel és télen a nyílt, mély vizű tengerekbe vonulnak, míg nyáron a partok közelében tartózkodnak.
A közönséges delfin nagyon jó példa arra, hogy a hasonló életfeltételek között egy emlős alkata mennyire halszerűvé idomulhat.
Hozzászólások