Ritkán emlegetett ökoszisztémák, amelyek örökre eltűnhetnek

Az emberi tevékenységek és az elmúlt évtizedek változásai miatt került veszélybe ez a hét terület.Az egész világon léteznek olyan ökoszisztémák, amelyeket képtelenség pótolni, hiszen nagy szerepük van a földi élet megőrzésében, például a víztisztítás, az árvízvédelem és a klímaváltozás elleni védekezés terén.

Az elmúlt évtizedek változásai és emberi tevékenységei miatt azonban több ökoszisztémát is a pusztulás veszélye fenyeget. Ezek között akad, amely talán még megmenthető, de mások esetében fennáll a teljes eltűnés veszélye.

Az alábbi gyűjteményben olyan ökoszisztémák szerepelnek, amelyekről ritkán hallani, pedig komoly bajban vannak.

Alaszka moszaterdeje: Sok ideje küzd az életedben maradásért az Alaszka partvonalán elterülő, hatalmas tengeri-moszat-erdő.

Az ökoszisztéma kényes egyensúlyára a halászat és a szennyezés jelenti a legnagyobb veszélyt. A halak eltűnésével például a vidrapopuláció is visszaesett.A dél-afrikai Fokváros körüli ökoszisztéma: Több száz hangaféle, Proteák, hatszáz fajta nősziromféle és közel ezer fészkesvirágzatú növény él a területen, ahol a száraz nyárak miatt hagymás virágok is nyílnak a derékig érő bokros vegetáció apró tisztásain.

Az ökoszisztémát Fokváros terjeszkedése, a gyomnövények és a haszonállatok tenyésztése veszélyezteti, ugyanis ezek miatt rengeteg növényt fenyeget a kihalás veszélye. Mivel itt él Afrika őshonos növényeinek közel 20 százaléka, ezért az UNESCO 2004-ben felvette a Világörökség Listájára a területet.Az Aral-tó: A Kaszpi-tengertől keletre, Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Turáni-alföldön található lefolyástalan sóstóra drasztikus változás vár. Néhány szervezet, így például az Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN), úgy gondolja, hogy az Aral-tó menthetetlen.

1960-ban még ez volt a Föld egyik legnagyobb tava, de az elmúlt évtizedek során úgy összehúzódott, hogy alig maradt belőle valami, ráadásul mára eltűnt több, mint huszonnyolc őshonos faj. Mindennek oka a peszticidek túlzott felhasználása, a rengeteg öntözés és a gátépítés.A Karib-tenger korallzátonyai: A Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN) jelenlegi meglátása arra enged következtetni, hogy a Karib-tenger korallzátonyai komoly veszélybe kerültek, leginkább a turizmus, a halászat és más emberi tényezők miatt.

Más kutatóintézetek, így például a Korallzátonyok Megfigyelésének Világhálózata (GCRMN), a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) azon a véleményen van, hogy a kényes ökoszisztéma teljesen elpusztulhat néhány évtizeden belül.Az ausztráliai Piccaninnie-tó: Az Ausztráliában található karszt-vizes élőhely létfontosságú ökoszisztéma, ami jelenleg komoly veszélybe került. A Piccaninnie-tó csaknem ötven rákfajnak ad otthont, közülük több, mint harminc veszélyeztetett, míg a maradék kritikusan veszélyeztetett, aminek oka az, hogy a vízszint drasztikus mértékben csökkent az elmúlt esztendőkben. A terület részben védett, de a szakértők szerint ez nem lesz elég az ökoszisztéma megmeneküléséhez.Az ausztráliai Darling-folyó: A pusztulás fenyegeti a vízgyűjtő területet. A Darling-folyó több, mint 3500 kilométeren halad, és szállít vizet Ausztrália legnépesebb részeire, ami miatt létfontosságú az állat- és növényvilág életben maradásához.

A területet azonban súlyosan veszélyeztetik az aszályok, és az egyre jelentősebb területeket elfoglaló termőföldek öntözése.A nyugat-afrikai Szenegál folyó: Több állat és növény, valamint Szenegál, Mali és Mauritánia őslakosai miatt kulcsfontosságú a folyó és medencéje, ám a táj örökre megváltozott az intenzív mezőgazdaság, állattenyésztés és a gátak építése miatt. Sok törzs kénytelen volt elköltözni.

Mivel a termékeny árterületek teljes átalakításon estek át, ezért rengeteg faj, például a magvakon és gabonákon élő madarak, kénytelenek volna új élőhelyet keresni.

(Forrás: raketa.hu)