A bolygórendszerek születéséről szereztek fontos információkat magyar kutatók

Úttörő eredményt ért el a bolygórendszerek születésének kutatásában egy magyar szakértők vezette nemzetközi kutatócsoport: elsőként állapította meg a bolygók kialakulásakor végbemenő anyagáramlás mértékét.

Mint az MTA honlapján megjelent összegzésben írják, a születő bolygórendszerek külső részén egy nagy, ritkás anyagburok helyezkedik el, amelyből a gáz és a por a központ felé, egy lapos korongra hullik. A korong a születő csillagot övezi. A korong belső részéről a csillag anyagot fog be, ez régóta tanulmányozott folyamat.


Azt azonban eddig nem sikerült pontosan megmérni, hogyan kapja a korong az utánpótlást kívülről, a külső anyagburokról. Ennek a beáramlásnak a mértékét sikerült most első alkalommal pontosan meghatározni: a behulló anyag mennyisége évi két földtömeg, vagyis a Nap tömegének közel egymilliomod része. Ez lényegesen több, mint a belső csillag körüli korong anyagának a protocsillagra való hullási üteme.


"Ez az első olyan mérés, amelynek keretében sikerült kitörésben lévő fiatal csillag esetében pontosan megállapítani a burokról a korongra és a korongról a csillagra történő anyagáramlás közti eltérés mértékét"- mondta az mta.hu-nak Kóspál Ágnes. A magyar vezetésű nemzetközi csoport a kivételesen jó felbontású és érzékenységű ALMA rádióteleszkóp-rendszernek köszönhetően tehette meg felfedezését a V346 Nor jelű fiatal csillag és környezete vizsgálata révén. A V346 Nor egy 0,1 naptömegű, néhány százezer éves, jelenleg is növekvő protocsillag, feltehetőleg most állnak össze körülötte az első bolygók.


Ideális célpont annak elemzésére, mi befolyásolhatja, hogy a kialakuló égitesteknek és környezetüknek milyen jellemzőik lesznek. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen összetételű, hőmérsékletű, szemcseméretű anyagból áll a korong, ahol a bolygók növekednek. Az eredmény megszületéséhez szükséges háttértudást jelentős részben az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben 2014 októberében indult Csillagkörüli korongok dinamikája - csillag- és bolygókeletkezés az ALMA-korszakban (LP2014-6) elnevezésű Lendület-kutatócsoport programja adta.


A kutatás során összeállt nemzetközi csapat a jövőben célzottan folytatja a hasonló méréseket. Kóspál Ágnes ugyanis nemrég az Európai Kutatási Tanács (ERC) nagy presztízsű ösztöndíját is elnyerte, így Magyarország a születő csillagok körüli korongok fizikájának megértése terén a nemzetközi élvonalba kerül. Az ALMA (Atacama Large Millimeter/Submillimeter Array) rádióantenna-rendszer az Atacama-sivatag 5000 méter magas, száraz vidékén található.


Teljesen kiépített állapotában 66 darab 12 és 7 méter átmérőjű rádiótávcsőből áll majd, ezek nagyobb része már most is a helyén van és üzemel. A műszer a 350 mikrométer és 3 milliméter közötti hullámhosszakon vizsgálja az égboltot. Ebben a színképtartományban figyelhetők meg a csillagkeletkezési területek legsűrűbb részei és a fiatal csillagok környezete, melyek a látható tartományban nem észlelhetők.


(Forrás: MTI)