A legnagyobb régészeti talányok

Tíz objektum, ami a kutatók és történészek számára is rejtély.
Ha nem léteznének régészeti feladványok, akkor kevés munkája lenne a kutatóknak és a történészeknek, emiatt azzal szeretnének fényes karriert befutni, hogy megfejtik ezek a talányokat. A régészetben gyakori, hogy egy-egy objektum olyan helyen kerül elő, ahol elméletileg semmi keresnivalója, vagy a kialakításából nem lehet rájönni, hogy mire használták.

A következő tíz objektum olyan rejtély, amely a mai napig komoly fejtörést okoz a kutatóknak. Rejtélyes érmék: 2016-ban, egy Japán vár ásatásán került elő tíz érme, amiről az okinawai régészek eleinte azt hitték, hogy a második világháború amerikai katonái által elrejtett egycentesekről van szó. Később már azt feltételezték, hogy az érmék olyan ősi veretek, amelyek időszámításunk után 300-400 körül készültek.

Mivel az érméken római figurák és betűk láthatóak, emiatt a második elméletet is el kellett vetniük a kutatóknak, akik nagyon szeretnének rájönni, hogy a két kultúra hogyan ért össze, és miképpen került japán földre a bronz és réz pénz, ugyanis a kelet-ázsiai kereskedők nem használták a nyugati érméket. A jeruzsálemi „V” betűk: Jeruzsálem keleti részén fedezték fel a legősibb alapkőből formált település helységeit, amelyek között akad egy rejtélyes karakter, amit a mai napig nem fejtettek meg a kutatók.

A mészkőaljzatba vésett tökéletes „V” barázda 5 méter mély és 50 centi hosszú. A fazekas leletek korát időszámításunk előtt 800-ra datálják, de akad, amelyiket időszámításunk előtt 3000-ben használhattak.

Az ősi helységek egy mesterien megformált erődítmény része, amelyek Jeruzsálem egyetlen természetes forrása köré épültek. Egy másik elkerített részen hasonló szimbólumokat találtak az állóköveken.

Itt fontos megemlíteni, hogy egy 100 éves, brit felfedező készített egy térképet, amin szerepel a „V”, ami ott egy földalatti csatornahálózatra utalhat, ám ezt még senki sem találta meg. Az alaszkai műtárgy: Az őskori klímaváltozást kutatta a University of Colorado 2011-es kutatócsoportja, amikor egy nem mindennapi leletre lettek figyelmesek. A munka központjában egy 1000 esztendős eszkimó település állt Cape Espenbergben.

A nem várt lelet századokkal idősebb, mint maga a település, ahol találták. Az objektum egy apró övcsatra hasonlító bronz tárgy, amit öntőformában készíthettek. Ha a kutatóknak igaza van, akkor ez az egyetlen olyan lelet, amely Alaszka területén bronzból készült.

A törött csathoz egy bőrszíj is tartozott. Ezt időszámításunk után 600-ra datálta a radiokarbonos vizsgálat, ám ez nem vonatkozik a fém életkorára. Mivel Alaszkában nem dolgoztak bronzzal, ezért a tárgy az Újvilágból érkezhetett ide.

A kutatók szerint a legvalószínűbb az, hogy Kelet-Ázsiából jutott el az inupiat eszkimókhoz, cserekereskedelem folytán, majd gazdag örökségnek vélve öröklődött apáról fiúra. A kutatóknak ötlete sincs, hogy mire használhatták Amerikában és Ázsiában. A Golán-szerkezet: 1967-ben fedezték fel a Közel-Keleten a Golán-fennsík ősi, kőből készült alkotását. A Szíria és Izrael közötti területen található körszerkezetű létesítményen napjainkban is folynak a kutatások.

Az öt misztikus körből a legkülső 152 méter széles, és nagyjából 5000 éves. A labirintus-szerű kialakítás 40,000 tonna bazaltkő-rakásból áll. A közepén egy temetkezési kamrát találtak, amelyet valószínűleg az asztrológiai számítások miatt alakítottak ki pont ott.

A kutatók azt is felfedezték, hogy mind a két napforduló igazodik a falon látható résekhez. Az építés eredeti szándékát valószínűleg soha nem fogják kideríteni a kutatók, akik azt feltételezik, hogy a munkálatok időszámításunk előtt 3500-ben kezdődhetett a bazalt gyűjtéssel, ami 2000 évig tarthatott. A Jordán fal: Egy brit diplomata fedezte fel 1948-ban a „Jordán falat” („Khatt Shebib”). A 150 kilométer hosszú és nagyjából 100 toronymaradvány még ma is komoly rejtély, mert a kutatóknak fogalma sincs, hogy kit vagy mit kellett távol tartania az építménynek, ami még fénykorában is szűk lehetett a barbár hordák ellen.

A fal 1 méter magas és fele ekkora széles. Ilyen kialakítást eddig csak a nyugati társadalmakban találtak, de azoknak a funkciója az, hogy elkerítse a hordákat és a termőföldeket. A kézműves leletekből arra következtettek a kutatók, hogy a Jordán fal időszámításunk után 750-312 között létezhetett. A karakizi oroszlán: 2001-ben értesítette egy karakizi török lakos a tudósokat, hogy talált egy ősi kőbányát, aminek a vizsgálata során előkerült egy mérethű, gránitból készült oroszlán, amit egy másik, hasonló állathoz csatoltak. Sajnos a másik leletet felrobbantották a busás zsákmányban reménykedő fosztogatók, úgyhogy csak az egyik oroszlánt vizsgálhatják a kutatók.

A 3200 éves műalkotásról kiderült, hogy a Hettita Birodalomhoz tartozik, amely akkor uralta a régiót, amikor az ázsiai oroszlán még nem halt ki a területen. Érdekesség, Karakiz észak-kelet részén találtak egy másik oroszlánt, de annak a párját is lerombolták.

Az, hogy az egyenként 5 tonnás alkotásokat hogyan szállították a múltban, rejtély, ahogy az is, hogy miért készítették el a Hettita Birodalomban. A legvalószínűbb az, hogy emlékműnek szánták az alkotásokat.

Az üres város: Látva ma egy élettel teli nagyvárost, nehéz elképzelni, hogy a társadalmak képesek úgy elhagyni egy települést, hogy később nem lehet azonosítani őket. A 4500 éves, téglavető Indus-völgyi civilizáció lehet az egyetlen, amely Harappa és Mohenjo Daro romjait maga mögött hagyta.

A nép 100 éven át fejlődött, Mezopotámiával kereskedett, és fejlett várostervezéssel rendelkezett. A nép majdnem minden lakóhelyén volt csatorna, fürdő, a város utcái pedig rácsformátumban készültek. A vizet bonyolult rendszerrel kezelték. Mohenjo Daro számos kúttal és medencével rendelkezett.

Uralkodói és vallási épületek nincsenek a területen, a leletekből pedig az derült ki, hogy az itt élő nép tiszta, rendezett, fazekasművességgel foglalkozó társadalom volt. A város gazdag volt, és a környék legnagyobbja, emiatt érthetetlen, hogy hogyan halhatott ki egy ilyen kereskedelmi csomópont, ahogy az is nagy kérdés, hogy miért tűnt el az Indus-völgyi civilizáció. A trükkös korsó: A kanadai múzeumban őrzött agyagedény rengeteg kérdést vet fel. Miután összeillesztették a 180 darabra tört objektumot, kiderült, hogy direkt lyukas, tehát az szinte biztos, hogy nem ételt vagy folyadékot tároltak benne, de állatok tárolására se alkalmas, ahogy arra se, hogy lámpabúra legyen.

Az Ontariói Régészeti Múzeum munkatársai tanácsot kértek a római kori fazekasság szakértőitől, de még ők sem ismerték fel az edényt, ami az 1950-es években érkezhetett Londonból, egy második világháborús kráter helyszínéről, ami 1800 évvel ezelőtt volt római terület.

Az edényt is tartalmazó raktárból még előkerültek az ősi Ur (Irak ősi városa) városból származó leletek is, amelyeknek kora 5000 év lehet. A kőnyelvű Briton: A III. és a IV. század bizarr temetési szertartásának helyszíne lehetett Northamptonshire, ahol 1991-ben találtak egy sírt, amelyben arccal lefelé, szájában a nyelve helyett kővel, eltemetett csontvázat fedeztek fel a régészek.

Eddig az ilyen megszégyenítés vagy büntetés ismeretlen volt, ugyanis a régészek nem ismertek olyan római szokást vagy törvényt, amely ezt a temetési rituálét lehetővé tette volna. Ellenben Britannia provincia területein több sír is azt bizonyítja, hogy a múltban az emberek tárgyakkal egészítették ki az elhunytak testrészeit.

Előfordult például, hogy a fejek helyén edények vagy kövek voltak, tehát kérdés, hogy a „kőnyelvű Briton” esetében arról van-e szó, hogy egésszé akarták formálni, vagy ennek megakadályozása volt a cél. A dán spirálok: Az amatőr régészek és kutatók arra vágynak, hogy megtalálják a „Nagy Leletet”. Ez két dán férfinak sikerült, amikor fémérzékelőkkel aranyat kerestek. A 4 nagyobb darab aranygyűrű láttán, a szakértők egyetértettek abban, hogy tovább ásatásokat kell végezni Boeslunde mezején.

A régészek bronzkori leleteket kerestek, ám az, amit találtak, felülmúlta a várakozásaikat. Egyrészről időszámításunk előtti 700 és 900 közötti aranymaradványokra bukkantak, másrészt több lelet is előkerült, így például a hajvastagságú arany spirálokat, amelyek 2,5 cm hosszúak, és legalább 2000-szer megcsavartak őket, mintha göndöríteni akarták volna.

A valószínűleg póthajként használt arany spirálok mellett, szőrmét és fa ereklyék is előkerültek. Mindez egy pazar dobozban lehetett eltemetve. A kutatók csak feltételezik, hogy a ruházkodáshoz, rituálékhoz használták az aranyat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)