A tudománytagadás mozgatórugói

A kutatók szerint a műveltségnek és az intelligenciának nincs köze tudománnyal szembeni szkepticizmus kialakulásához.Sokan, akik hisznek a tudományoknak, a fejüket fogják, amikor azt hallják, hogy vannak, akik komolyan elhiszik, hogy a Föld lapos, a védőoltások nem biztonságosak, a klímaváltozás pedig nem létezik.

Félreértés ne essék, azzal nincs baj, ha valaki szkeptikus, ám nagy különbség van a bizonyítékokkal nem alátámasztható szkepticizmus és például az ember okozta klímaváltozással szembeni szkepticizmus között, mert az utóbbit hatalmas mennyiségű, tudományos tényfal támasztja alá.

De akkor mégis miért kételkednek tömegek valamiben, amit a tudomány sziklaszilárdan bebizonyított? Erre a kérdésre keresték a választ az Amszterdam Egyetem kutatói. A pszichológusokból álló csapat nemrég megjelent tanulmányából kiderült, hogy az előzetes spirituális, vallási hiedelmek, és a politikai meggyőződés szoros összefüggésben áll a tudományos szkepticizmussal.

A kutatók szerint a tudományos konszenzus elfogadásának vagy tagadásának a legfőbb tényezői a vallási és a politika orientáció, az erkölcsi és a tudományok megértése.

Akik például a klímaváltozással kapcsolatban szkeptikusak, azok nagy valószínűséggel konzervatívak a politikai nézettük tekintetében, míg a vakcinák biztonságát megkérdőjelező személyektől valószínűleg nem áll távol a vallásosság és az erkölcsi tisztaság.

A kutatók munkájának azon eredménye nem meglepő, hogy azok, akik a vallás szilárd elveire támaszkodnak, sokkal kevésbé hisznek a tudománynak, a megnyilvánulásaik pedig azt bizonyítják, hogy nem támogatják a tudományokat.

A felmérésekből kiderült, hogy azok, akik szkeptikusan gondolkodnak a génmódosított növényekkel kapcsolatban, nem feltétlenül bíznak a természettudományokban, de az sem kizárható, hogy csak kevés ismeretük vagy a témáról.

Az Amszterdam Egyetem kutatócsoportja arra is rámutatott, hogy a tudománytagadók általában ugyanannyira jártasak a tudományokban, mint mások, és azt sem lehet kijelenteni, hogy műveletlenek, tájékozatlanok lennének egy témában, ám az igaz, hogy a már meglévő hiedelemrendszerek és eltérő világnézetek miatt máshogy látják a dolgokat.

Ebből következik, hogy amennyiben szeretnénk meggyőzni egy oltásellenes ismerősünket arról, hogy nincs miért tartania a vakcináktól, akkor az kevés lesz, ha pusztán felsoroljuk a tényeket, mert a tudománnyal szemben szkeptikusak gondosan kiválogatják az igazukat alátámasztó tanulmányokat, amiket aztán a végtelenségig szajkóznak.A többféle kísérletből álló kutatásba a szakemberek különféle korú, demográfiai hátterű és előzetes hiedelemmel rendelkező, felnőtt alanyt vontak be. A résztvevőket arra kérték, hogy értékeljék egy skálán azt, hogy szerintük mennyire fontos a tudomány az igazság eléréséhez.

Egy másik feladatban azt kellett pontozniuk az embereknek, hogy mennyire értenek egyet az olyan kijelentésekkel, mint például az, hogy „A HIV-fertőzés AIDS-hez vezet”, „Az emberi széndioxid-kibocsátásnak köszönhető a klímaváltozás”.

A kísérlet alanyai emellett lehetőséget kaptak arra, hogy egy saját szövetségi költségvetést készítsenek. Miután a kutatók bemutattak a résztvevőknek egy 2015-ös adatokat ábrázoló kördiagramot, arra kérték az alanyokat, hogy a kördiagram szeleteit rendezzék át. A kísérlet vezetőjének célja ezzel az volt, hogy azt szemléltesse, hogy azok, akik nagyobb összeggel támogatnák a tudományos kutatásokat, nagyobb valószínűséggel támogatják a tudományt.

Ugyanebben az időben a kutatócsoport korábbi véleményfelmérések segítségével próbálta kideríteni, hogy a hiedelemrendszerek és a szkepticizmus különböző típusai között található-e összefüggés. Mint kiderült, található ilyen kapcsolat.

Az ortodoxia például ragaszkodik ahhoz, hogy az igazság elsődleges forrása nem a tudományok, hanem az egyén hite, tehát nem csoda, hogy rengeteg, köztük a legújabb, vizsgálat azt állítja, hogy a vallási konzervativizmus együtt jár a tudománytagadással.

Mint kiderült, más kutatások is azt támasztják alá, hogy a tudományokban való jártasság szintjétől függetlenül a konzervativizmus összefügg az antropogén klímaváltozás-elmélet megtagadásával, ami annak köszönhető, hogy azok, akik szkeptikusak a tudománnyal szemben, makacsul ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz.

A kutatók azt feltételezik, hogy a konzervatívok a klímaváltozás tudományának gazdasági és politikai következményei miatt aggódnak, ebből pedig az következik, hogy a szkeptikusok meggyőzésére a legjobb módszer a klímavédelemmel járó előnyökről szóló gazdasági viták lehetnek.Matthew Hornsey, az ausztrál Queenslandi Egyetem pszichológus kutatója, a tudományellenes nézetek lélektanának szakértője arról beszélt, hogy az oltásellenes mozgalom életeket olt ki, míg a klímaváltozással szembeni szkepticizmus lelassítja a nemzetközi reakciókat napjaink legnagyobb társadalmi, gazdasági és ökológiai veszélyével szemben.

A legnagyobb bajt az okozza, hogy az emberek a politikai vagy társadalmi érdekekkel kötik össze a tudományos következtetések. Dan Kahan, aki a jog és pszichológia kapcsolatával foglalkozik az amerikai Yale Egyetemen, úgy véli, hogy az egyáltalán nem új jelenség, hogy az emberek válogatósak a tudományos tényekkel kapcsolatban, mert ez mindig is így volt.

A különbség ott van, hogy a múltban ez még nem jelentett akkora problémát, mert a politikai és a kulturális vezetők egyetértettek a tudományos következtetésekkel, amiket úgy mutattak be a társadalomnak, hogy annak fontos érdeke fűződjön hozzá.

Kahan állítja, hogy napjainkban a kulturális fölényért vívott harcban a tudományos tényeket fegyverként használják, aminek eredménye egy szennyezett tudományos kommunikációs környezet. A tudományok megértésének és támogatásának hiánya a GM-szkepticizmust még érhetővé teszi, de az már zavaros, hogy az oltásellenesség hogyan függhet össze az erkölcsi tisztasággal.

A dolgot talán az teheti érthetőbbé, hogy a vallásosság gyakran leegyszerűsíti a morális tisztaságot, vagyis a megingathatatlan hit, hogy az a jó, amit teszel. Abban az esetben, ha azt nézzük, hogy a vakcinák elutasítása emberek életébe kerül, az oltásellenesek hozzáállása felvet néhány komoly kérdést.

A hiedelmek a tapasztalatok által formálódnak, vagyis a hiedelmekkel az emberek egy csoportja jól-rosszul lefedi a valóságot, tehát a valóságból annyit fogunk fel, amennyit a hiedelmeink közvetítenek felénk.

Míg a múltban ezzel nem volt gond, addig a modern időkben már komoly problémákat vetnek fel a hiedelemrendszerek. A hagyományos közösségek lassan eltűntek, a hiedelmek pedig egyéni hiedelmekké váltak, emiatt a valóságtól egyre távolabb kerülhetnek. A modern emberiség életében ez egy nagyon komoly problémát jelent.

(Forrás: divany.hu)