A vércsoportok szerepe
Több mint egy évszázaddal a vércsoportok felfedezése után még mindig maradtak megválaszolatlan kérdések a vércsoportokkal kapcsolatban: mikor számítanak?
A fehér emberek 40%-a tartozik az "A" vércsoportúak közé, míg az ázsiaiak közül csak 27%. Honnan erednek a vércsoportok, és mi a szerepük?
1900-ban Karl Landsteiner, osztrák származású amerikai orvos először jött rá a vércsoportok közötti különbségekre. Munkásságáért 30 évvel később, 1930-ban nyert Nobel-díjat. Akkorra a tudósok már továbbfejlesztették a vércsoport vizsgálatokat. Továbbá ennek kapcsán újabb felfedezésekre derült fény. Már ismert néhány összefüggés vércsoport és betegség között, de több évtized elteltével sem találtak minden kérdésre magyarázatot.
Ismert, hogy vérátömlesztés esetén mely vércsoportú ember mely vércsoportúnak adhat, illetve kiktől kaphat vért szükség esetén.
A reneszánsz kor orvosai feltételezték, hogy ha beteg embereknek vért adnának, akkor meggyógyulnak. Igaz, ők azt feltételezték, hogy ezzel a módszerrel minden betegség gyógyítható, még az elmebaj is. Az 1600-as években francia orvosok kísérleteztek a témában, de katasztrofális eredménnyel. A rossz tapasztalatok mintegy 150 évre visszavetették a vérátömlesztés kutatását. Még a XIX. században is csak néhány orvos merte alkalmazni. Először a frissen szült anyákon akartak segíteni, ugyanis magas volt a száma azoknak a nőknek, akik szülés alatt, vagy közvetlen utána elhunytak. James Blundel brit orvos 1817-ben írta le feltételezését, miszerint számos pácienst vérátömlesztéssel meg lehetett volna menteni. Arra rájött, hogy csak azonos fajú élőlények között alkalmazni, tehát állatból emberbe nem, ahogy azzal korábban kísérleteztek. Az első kísérletekbe a páciensek nagyobb százaléka belehalt.
Karl Landsteiner
Az 1880-as években jutottak további eredményre, amikor különböző emberek vérét összeöntve a csomósodást figyelték meg. Karl Landsteiner volt az első, aki nemcsak betegek, hanem egészséges emberek vére vörösvérsejtjeinek összetapadása is bekövetkezik. Landsteiner kollégái és saját maga vérével kísérletezett tovább.
Landsteiner megfigyelte, hogy csak bizonyos típusú vérek vörösvérsejtjei tapadnak csak össze. Akkor három csoportra osztotta a típusokat, A-ra, B-re és C-re. Ez utóbbit később 0-ra változtatták, majd más kutatók felfedezték az AB-vércsoportot is.
Landsteiner még nem ismerte a vércsoportok pontos természetét. Azt az őt követő tudósok munkája nyomán ismerjük. A különböző vércsoportokat a vörös vérsejtek felületén lévő különböző molekulák eredményezik.
A XX. század közepén Philip Levine amerikai kutató fedezte fel a vér Rhesus, a Rh-faktorát. A Landsteiner által meghatározott betűk után egy+ vagy egy - jelzik, hogy az adott ember rendelkezik-e a faktorral avagy nem.
Landsteiner felismerése indította el kutatások sorát. Az alapokat ő fektette le, ma is a vizsgálatok ezen alapulnak. Utat nyitott a biztonságos vérátömlesztés felé.
Egyidejűleg számos egyéb kérdés merült fel a vércsoport felismerése kapcsán: mi célt szolgálnak. Tudományos és áltudományos elméletek jelentek meg. Az egyik feltevés a táplálkozással kapcsolatos: a különböző vércsoportú embereknek különböző étrendre van szükségük? 1996-ban Peter Adamo jelentetett meg egy könyvet, mely szerint vércsoportunk szerint kellene táplálkoznunk. Adamo szerint a vércsoport szerinti étrenddel csökkenhetnének a fertőzések, és elejét lehetne venni a túlsúlynak, egyes betegségeknek, mint például a cukorbetegségnek, valamint lassítaná az öregedési folyamatot. Könyve hét millió példányban lelet gazdára és 60 nyelvre lefordították. Honlapján vércsoport szerint táplálék kiegészítőket forgalmaz. Követői és ellenzői egyaránt akadnak mind a szakmában, mind az átlagemberek között.
Az azóta elvégzett kutatások, kísérletek csak annyit bizonyítottak be, hogy egyes étrendek lehetnek jó hatással az emberekre, de eddig még azt nem támasztja alá tudományos bizonyíték, hogy ez a vércsoporttal lenne összefüggésben.
A kutatások tovább folytatódnak. Vizsgálják, hogy az állatvilágban is léteznek-e vércsoportok. Az bizonyos, hogy a főemlősöknél igen, de egyes majomfajtáknál eltérés mutatkozik.
Váratlan felfedezés volt az ötvenes években, amikor kiderült, hogy a Bombayben élő emberek egy részének egyáltalán nincs vércsoportja. Semmilyen kár ebből nem származik, kivéve a vérátömlesztés esetét. Csak hasonló vérű embertől kaphatnak. illetve csak hasonlónak adhatnak. Még az általános donortól, a 0-ás vércsoportútól kapott vér is végzetes lehet számukra.
Ez azt bizonyítja, hogy nem alapvető az ember vércsoportja az életben maradáshoz. A vércsoportok viszont megvédhetnek bizonyos betegségektől. Az ötvenes években jöttek rá egyes vércsoportok és egyes betegségek közötti összefüggésekre még olyan betegségek esetén is, amelyek közvetlenül nem a vérrel függnek össze.
www.bbc.com
A fehér emberek 40%-a tartozik az "A" vércsoportúak közé, míg az ázsiaiak közül csak 27%. Honnan erednek a vércsoportok, és mi a szerepük?1900-ban Karl Landsteiner, osztrák származású amerikai orvos először jött rá a vércsoportok közötti különbségekre. Munkásságáért 30 évvel később, 1930-ban nyert Nobel-díjat. Akkorra a tudósok már továbbfejlesztették a vércsoport vizsgálatokat. Továbbá ennek kapcsán újabb felfedezésekre derült fény. Már ismert néhány összefüggés vércsoport és betegség között, de több évtized elteltével sem találtak minden kérdésre magyarázatot.
Ismert, hogy vérátömlesztés esetén mely vércsoportú ember mely vércsoportúnak adhat, illetve kiktől kaphat vért szükség esetén.
A reneszánsz kor orvosai feltételezték, hogy ha beteg embereknek vért adnának, akkor meggyógyulnak. Igaz, ők azt feltételezték, hogy ezzel a módszerrel minden betegség gyógyítható, még az elmebaj is. Az 1600-as években francia orvosok kísérleteztek a témában, de katasztrofális eredménnyel. A rossz tapasztalatok mintegy 150 évre visszavetették a vérátömlesztés kutatását. Még a XIX. században is csak néhány orvos merte alkalmazni. Először a frissen szült anyákon akartak segíteni, ugyanis magas volt a száma azoknak a nőknek, akik szülés alatt, vagy közvetlen utána elhunytak. James Blundel brit orvos 1817-ben írta le feltételezését, miszerint számos pácienst vérátömlesztéssel meg lehetett volna menteni. Arra rájött, hogy csak azonos fajú élőlények között alkalmazni, tehát állatból emberbe nem, ahogy azzal korábban kísérleteztek. Az első kísérletekbe a páciensek nagyobb százaléka belehalt.
Karl LandsteinerAz 1880-as években jutottak további eredményre, amikor különböző emberek vérét összeöntve a csomósodást figyelték meg. Karl Landsteiner volt az első, aki nemcsak betegek, hanem egészséges emberek vére vörösvérsejtjeinek összetapadása is bekövetkezik. Landsteiner kollégái és saját maga vérével kísérletezett tovább.
Landsteiner megfigyelte, hogy csak bizonyos típusú vérek vörösvérsejtjei tapadnak csak össze. Akkor három csoportra osztotta a típusokat, A-ra, B-re és C-re. Ez utóbbit később 0-ra változtatták, majd más kutatók felfedezték az AB-vércsoportot is.
Landsteiner még nem ismerte a vércsoportok pontos természetét. Azt az őt követő tudósok munkája nyomán ismerjük. A különböző vércsoportokat a vörös vérsejtek felületén lévő különböző molekulák eredményezik.
A XX. század közepén Philip Levine amerikai kutató fedezte fel a vér Rhesus, a Rh-faktorát. A Landsteiner által meghatározott betűk után egy+ vagy egy - jelzik, hogy az adott ember rendelkezik-e a faktorral avagy nem.
Landsteiner felismerése indította el kutatások sorát. Az alapokat ő fektette le, ma is a vizsgálatok ezen alapulnak. Utat nyitott a biztonságos vérátömlesztés felé.
Egyidejűleg számos egyéb kérdés merült fel a vércsoport felismerése kapcsán: mi célt szolgálnak. Tudományos és áltudományos elméletek jelentek meg. Az egyik feltevés a táplálkozással kapcsolatos: a különböző vércsoportú embereknek különböző étrendre van szükségük? 1996-ban Peter Adamo jelentetett meg egy könyvet, mely szerint vércsoportunk szerint kellene táplálkoznunk. Adamo szerint a vércsoport szerinti étrenddel csökkenhetnének a fertőzések, és elejét lehetne venni a túlsúlynak, egyes betegségeknek, mint például a cukorbetegségnek, valamint lassítaná az öregedési folyamatot. Könyve hét millió példányban lelet gazdára és 60 nyelvre lefordították. Honlapján vércsoport szerint táplálék kiegészítőket forgalmaz. Követői és ellenzői egyaránt akadnak mind a szakmában, mind az átlagemberek között.
Az azóta elvégzett kutatások, kísérletek csak annyit bizonyítottak be, hogy egyes étrendek lehetnek jó hatással az emberekre, de eddig még azt nem támasztja alá tudományos bizonyíték, hogy ez a vércsoporttal lenne összefüggésben.
A kutatások tovább folytatódnak. Vizsgálják, hogy az állatvilágban is léteznek-e vércsoportok. Az bizonyos, hogy a főemlősöknél igen, de egyes majomfajtáknál eltérés mutatkozik.
Váratlan felfedezés volt az ötvenes években, amikor kiderült, hogy a Bombayben élő emberek egy részének egyáltalán nincs vércsoportja. Semmilyen kár ebből nem származik, kivéve a vérátömlesztés esetét. Csak hasonló vérű embertől kaphatnak. illetve csak hasonlónak adhatnak. Még az általános donortól, a 0-ás vércsoportútól kapott vér is végzetes lehet számukra.
Ez azt bizonyítja, hogy nem alapvető az ember vércsoportja az életben maradáshoz. A vércsoportok viszont megvédhetnek bizonyos betegségektől. Az ötvenes években jöttek rá egyes vércsoportok és egyes betegségek közötti összefüggésekre még olyan betegségek esetén is, amelyek közvetlenül nem a vérrel függnek össze.
www.bbc.com
Hozzászólások