Az óegyiptomi sírépítőknek fizetett betegszabadság járt
Fizetett betegszabadság és ingyenes orvosi ellátás járt a Dér-el-Medína településen élt sírépítő munkásoknak.
A mai Dér-el-Medína, óegyiptomi nevén Az igazság helye, a thébai nekropolisz nyugati oldalának egyik völgyében található ókori település. Elsősorban a XIX. és a XX. dinasztia idején, Kr.e. 1292 és 1077 közötti időszakban innen jártak át a munkások a Királyok és a Királynék völgyébe. A falu lakosai írástudók voltak, ennek köszönhetően dokumentumok tízezrei - számlák, személyes levelek, periratok, imák - kerültek napvilágra. A cseréptöredékekre (osztrakonokra), vagy papiruszdarabkákra írott szövegeknek köszönhetően rengeteg ismeretet szereztek a kutatók a település egykori lakóinak mindennapjairól - olvasható a PhysOrg hírportálon.
Dér-el-Medína nekropoliszát 1922 és 1951 között tárta fel Bernard Bruyére francia egyiptológus, ám mivel az oszteológia (csonttan) még gyerekcipőben járt, az elhunytak földi maradványait sok esetben nem vizsgálták. A sírépítő munkások első átfogó csonttani vizsgálatára Anne Austin, a Stanford Egyetem kutatója vállalkozott.
Mint a kutatás kimutatta, a sírépítők körében lényegesen gyakoribb volt a térd- és a bokaízület gyulladása, mint más óegyiptomi köznépi temetőkben nyugvóknál. Ez nem meglepő, hiszen Dér-el-Medína lakosainak naponta kellett elgyalogolniuk a thébai hegyeken keresztül munkahelyükre.
Az írásos dokumentumok tanúsága szerint a munkásoknak járt a fizetett betegszabadság és az ingyenes orvosi ellátás, ugyanakkor sokszor nem éltek a kedvezményekkel, hiszen óriási nyomás nehezedett rájuk, hogy megszolgálják kiváltságaikat. Az egyik megvizsgált múmia esetében Anne Austin például azt fedezte fel, hogy az elhunyt munkás csontvelőgyulladásban szenvedett, ám a súlyos fertőzés ellenére az illető nem hagyta abba a munkát.
"Valamilyen oknál fogva a haláláig keményen dolgozott" - fogalmazott a kutató.
A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a veleszületett rendellenességekkel élőknek is találtak feladatot a településen, amely elsődlegesen a sírépítésre "szakosodott". Erről tanúskodott egy 19-20 éves fiatalember múmiája, aki gyermekbénulás vagy izomsorvadás miatt születésétől nem tudta használni a jobb lábát.
"Nem dolgozhatott az építkezéseken, hiszen nem volt képes átjutni a thébai hegyeken, s csontjain nem hagyott nyomott a kemény munka. A jelek szerint azonban megtalálta a helyét a közösségben" - emelte ki Anne Austin, aki jövőre visszatér a helyszínre, hogy tovább vizsgálja a sírépítők földi maradványait, a csontvázakon nyomot hagyó specifikus betegségjegyek után kutatva.
http://phys.org/print335514167.html
MTI
A mai Dér-el-Medína, óegyiptomi nevén Az igazság helye, a thébai nekropolisz nyugati oldalának egyik völgyében található ókori település. Elsősorban a XIX. és a XX. dinasztia idején, Kr.e. 1292 és 1077 közötti időszakban innen jártak át a munkások a Királyok és a Királynék völgyébe. A falu lakosai írástudók voltak, ennek köszönhetően dokumentumok tízezrei - számlák, személyes levelek, periratok, imák - kerültek napvilágra.
Dér-el-Medína nekropoliszát 1922 és 1951 között tárta fel Bernard Bruyére francia egyiptológus, ám mivel az oszteológia (csonttan) még gyerekcipőben járt, az elhunytak földi maradványait sok esetben nem vizsgálták. A sírépítő munkások első átfogó csonttani vizsgálatára Anne Austin, a Stanford Egyetem kutatója vállalkozott.
Mint a kutatás kimutatta, a sírépítők körében lényegesen gyakoribb volt a térd- és a bokaízület gyulladása, mint más óegyiptomi köznépi temetőkben nyugvóknál. Ez nem meglepő, hiszen Dér-el-Medína lakosainak naponta kellett elgyalogolniuk a thébai hegyeken keresztül munkahelyükre.
Az írásos dokumentumok tanúsága szerint a munkásoknak járt a fizetett betegszabadság és az ingyenes orvosi ellátás, ugyanakkor sokszor nem éltek a kedvezményekkel, hiszen óriási nyomás nehezedett rájuk, hogy megszolgálják kiváltságaikat. Az egyik megvizsgált múmia esetében Anne Austin például azt fedezte fel, hogy az elhunyt munkás csontvelőgyulladásban szenvedett, ám a súlyos fertőzés ellenére az illető nem hagyta abba a munkát.
"Valamilyen oknál fogva a haláláig keményen dolgozott" - fogalmazott a kutató.
A vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a veleszületett rendellenességekkel élőknek is találtak feladatot a településen, amely elsődlegesen a sírépítésre "szakosodott". Erről tanúskodott egy 19-20 éves fiatalember múmiája, aki gyermekbénulás vagy izomsorvadás miatt születésétől nem tudta használni a jobb lábát.
"Nem dolgozhatott az építkezéseken, hiszen nem volt képes átjutni a thébai hegyeken, s csontjain nem hagyott nyomott a kemény munka. A jelek szerint azonban megtalálta a helyét a közösségben" - emelte ki Anne Austin, aki jövőre visszatér a helyszínre, hogy tovább vizsgálja a sírépítők földi maradványait, a csontvázakon nyomot hagyó specifikus betegségjegyek után kutatva.
http://phys.org/print335514167.html
MTI
Hozzászólások