Egész óceánt rejthet a Szaturnusz kicsiny holdja, az Enceladus
Egész óceánnyi vizet rejthet a Szaturnusz holdja, az Enceladus; úgy tűnik, erre bizonyítékokat találtak amerikai csillagászok.
A kis égitest azóta tartja izgalomban a tudósokat, mióta déli féltekéjének egy térségéből vízgőz kerül az űrbe az észlelések szerint - tudósított a BBC hírportálja a Science című tudományos lapban megjelent tanulmányról.
Most az amerikai űrutazási hivatal (NASA) Cassini űrjárműve elhaladt a hold mellett, és precíz mérései alapján a kutatók kimutatták a gravitáció jeleit. A mérések szerin az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a kis hold, ez 245-ször annyi, mint a Garda-tó vize - írták a kutatók.
Az eredmények azt a nézetet támaszthatják alá, hogy az ötszáz kilométer széles hold az egyik legalkalmasabb arra, hogy a Földön kívüli élet jeleit keressék rajta.
A Cassini adatai alapján az Enceladus jégpáncélja alatt negyven kilométerrel mintegy 12 ezer köbkilométernyi vízréteg helyezkedik el közvetlenül az égitest rétegzett, köves belseje fölött.
Ugyancsak a Cassini észlelte először a légkör szórványos nyomait az Enceladus körül 2005-ben. Az ezt követő megfigyelések szerint a légkör forrásai azok az ásványokban gazdag vízgőzsugarak, melyek a felszín tigriscsíkoknak nevezett repedéseiből törnek föl. A Cassini egyenesen a töréscsíkok fölé repült, hogy megvizsgálja, mennyi a sugarak só- és szervesmolekula-tartalma.
Az Enceladus nagy, ellipszisalakú pályán kerüli meg a Szaturnuszt. Az óriásbolygó gravitációja tehát a pálya hozzá közeli szakaszán felmelegít és felolvaszt valamennyit a kis hold jegéből, az így keletkezett folyadék ezután a tigriscsíkokon keresztül az űrbe lökődik, bár pontosan nem tudni még, hogyan történik ez.
Luciano Iess és kutatócsoportja megmérte a Cassini sebességváltozását, amikor az űrjármű az Enceladus saját gravitációs mezőjén haladt keresztül. A változás igen csekély volt, mégis lehetővé tette, hogy a hold tömegeloszlásának variációit megmérje. Az égitest déli féltekéjén rögzített adatok anomáliáját legjobban a nagy víztömeg jelenléte magyarázhatja.
Bizonyítékok utalnak arra, hogy a Naprendszer több holdjának jégpáncélja alatt óceánok rejtőznek. Közülük egyik a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán, ide tartoznak a Jupiter Európa, Ganümédész és Kallisztó nevű holdjai és talán a Neptunusz Tritonja is.
(http://www.bbc.com/news/science-environment-26872184)
MTI
A kis égitest azóta tartja izgalomban a tudósokat, mióta déli féltekéjének egy térségéből vízgőz kerül az űrbe az észlelések szerint - tudósított a BBC hírportálja a Science című tudományos lapban megjelent tanulmányról.
Most az amerikai űrutazási hivatal (NASA) Cassini űrjárműve elhaladt a hold mellett, és precíz mérései alapján a kutatók kimutatták a gravitáció jeleit. A mérések szerin az észak-amerikai Felső-tó vízmennyiségét rejti a kis hold, ez 245-ször annyi, mint a Garda-tó vize - írták a kutatók.
Az eredmények azt a nézetet támaszthatják alá, hogy az ötszáz kilométer széles hold az egyik legalkalmasabb arra, hogy a Földön kívüli élet jeleit keressék rajta.
A Cassini adatai alapján az Enceladus jégpáncélja alatt negyven kilométerrel mintegy 12 ezer köbkilométernyi vízréteg helyezkedik el közvetlenül az égitest rétegzett, köves belseje fölött.
Ugyancsak a Cassini észlelte először a légkör szórványos nyomait az Enceladus körül 2005-ben. Az ezt követő megfigyelések szerint a légkör forrásai azok az ásványokban gazdag vízgőzsugarak, melyek a felszín tigriscsíkoknak nevezett repedéseiből törnek föl. A Cassini egyenesen a töréscsíkok fölé repült, hogy megvizsgálja, mennyi a sugarak só- és szervesmolekula-tartalma.
Az Enceladus nagy, ellipszisalakú pályán kerüli meg a Szaturnuszt. Az óriásbolygó gravitációja tehát a pálya hozzá közeli szakaszán felmelegít és felolvaszt valamennyit a kis hold jegéből, az így keletkezett folyadék ezután a tigriscsíkokon keresztül az űrbe lökődik, bár pontosan nem tudni még, hogyan történik ez.
Luciano Iess és kutatócsoportja megmérte a Cassini sebességváltozását, amikor az űrjármű az Enceladus saját gravitációs mezőjén haladt keresztül. A változás igen csekély volt, mégis lehetővé tette, hogy a hold tömegeloszlásának variációit megmérje. Az égitest déli féltekéjén rögzített adatok anomáliáját legjobban a nagy víztömeg jelenléte magyarázhatja.
Bizonyítékok utalnak arra, hogy a Naprendszer több holdjának jégpáncélja alatt óceánok rejtőznek. Közülük egyik a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán, ide tartoznak a Jupiter Európa, Ganümédész és Kallisztó nevű holdjai és talán a Neptunusz Tritonja is.
(http://www.bbc.com/news/science-environment-26872184)
MTI
Hozzászólások