Marssal kapcsolatos tévhitek

Emberi arcot, rabszolgákat, de fegyvert is láttak azok, akik fantáziáját megmozgatta a vörös bolygó.Általában a Mars sokak érdeklődését felkelti, de ezen a héten különösen nagy figyelem irányult a vörös bolygóra, hiszen a napokban odaért Hope űrszonda után, tegnap a NASA Mars 2020, azaz a Perseverance marsjáró is sikeres landolást hajtott végre, hogy megkezdje a küldetését, amelyhez hozzátartózik a marsi kőzetminták összegyűjtése, amit pár év múlva a következő misszió részeként visszahoznak a Földre, hogy aztán laboratóriumi vizsgálatoknak vessék alá őket a kutatók, leginkább azzal a céllal, hogy az élet lehetőségét keressék és jobban megértsék a bolygót.

A Mars azonban nem csak tudományos értelemben mozgatja meg az emberek fantáziáját, aminek eredményeként rengeteg tévhit és összeesküvés-elmélet kering a köztudatban. Ezek közül a legrégebbi lehet az értelmes lények által létrehozott Mars-csatornákról szóló elmélet, ami egy fordítási hibának köszönhető.

Történt ugyanis, hogy egy olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli az 1877-es nagy Mars-közelség idején elnyúlt, vonalszerű alakzatokat vett észre egyes foltok között, amit korábban a szintén olasz, Angelo Secchi is felfedezett.

A megfigyelései alapján készült írásban az olasz „canali” szó természetes vízszállító mélyedést jelent, ám az angol fordításban hibásan a „channels” kifejezés helyett a „canals” szerepel, ami viszont mesterséges csatornát jelent, ami jól illett a XIX.

Az 1900 évek elején Percival Lowell csillagász csatornákat fedezett fel a Marson az arizonai távcsöves megfigyelései során, ám az ezekről készült fényképek közül értékelhető minőségű soha nem került elő.

Ugyanakkor sokaknak tetszett az az elképzelés, amely szerint a haldokló marsi civilizáció a sarki jégsapkák anyagából szállít vizet az alacsonyabb szélességi fokú területekre, és a fotókon a csatornák mentén kivirágzó növényzet látható. Erre a teóriára azonban rácáfolt a Mariner-6 űrszonda első képei 1969-ben, majd az ezt követő szondák mérései, amelyek bizonyították, hogy a Marson nem találhatóak mesterséges csatornák.

Ugyanitt kell megemlíteni, hogy Lowell legtöbb észlelő kortársa nem látta a csillagász marsi csatornáit, amelyek létezésének bizonyítékával csak később sikerült előállni a fotográfia korlátozott lehetőségei miatt.A Mars arcai: A Viking-űrszondák keringő egységeinek képeiből állították össze a Mars térképet az 1970-es végén, majd ezen a térképen vették észre a „Mars-arc” névre keresztelt alakzatot, ami egy emberi arcra hasonlít, ám valójában egy kisebb hegyről van szó, a később és jobb minőségben készült fotókon pedig az is jól látszik, hogy a szikla nemigen hasonlít emberi arcra, tehát a mesterséges eredet ötletét megcáfolták.

Később újabb, de az előzőnél nem sokkal komolyabb, ugyancsak arcra emlékeztető alakzatokat láttak az emberek azokba a képekbe, amelyeket a leszállóegységek örökítettek meg. A marsi sziklák között sok arcot lehet észrevenni, sőt, arra is akadt példa, hogy az egyiket részben „eltaposta” az egyik rover. Az egyik legismertebb fura alakú kőzet az, amelybe egy emberi, játékmedve méretű, alakot láttak bele.

Valójában itt ugyanarról van szó, mint a földi sziklasivatagokban, csak míg a bolygónkon senki sem csodálkozik, ha a sziklákba különféle alakzatokat, például emberfejet, kutyát, vagy macskát lát, addig a Mars különféle szikláiról készült felvételek esetében ugyanennek hírértéket tulajdonítanak.

Hatalmas Mars a vírusként terjedő e-mailben: 2003-ban terjedt el az a téves e-mail, amely arról szólt, hogy az adott évben a Mars annyira közel lesz a Földhöz, amilyen közel csak 60 ezer évente szokott, és olyan nagynak látszik majd, mint a telihold, tehát kár volna kihagyni ezt a ritka eseményt, úgyhogy a felhasználó mindenképpen továbbítsa az üzenetet az ismerőseinek.

Természetesen a laikus felhasználók eleget tettek a kérésének, ám azok, akik valamennyire foglalkoznak a csillagászattal, vagy utánanéztek a Naprendszer szerkezetét mutató ábrán, vagy a Google-ben a dolognak, tudják, hogy a Mars soha nem látszódhat akkorának szabad szemmel, mint a Hold.

Ha összehasonlítjuk a Hold és a Mars távolságát, akkor pillanatok alatt kiderül, hogy a Mars 54 millió km-nél soha nem jár közelebb a Földhöz, míg a Hold átlagos távolsága csupán 0,4 millió km körül van. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a Mars átmérője nagyjából 6800 km, míg a Holdé kb. 3500 km. A kétszer nagyobb Mars tehát minimum 100-szor távolabb van a Holdnál, még akkor is, ha a Föld közelében jár.

A lánclevél egyébként nemcsak 2003-ban terjedt el, hanem a következő évek minden nyarán, hiszen évszám nem szerepelt benne, viszont néhány évvel ezelőtt végre fokozatosan megszűnt az e-mail terjedése.

Csont, kígyó, pisztoly, piramis: Pár esztendővel ezelőtt a Curiosity rover lefényképezett egy hosszúkás követ a Marson. Ez a kép „combcsont” névvel terjedt el az interneten, pedig csak egy hosszúkás kődarabról volt szó.

A kígyó alakú, elnyúlt köveknél érdekesebbek a kevésbé elnyúlt, zömök alakú kövek, amelyek olykor piramis formát vesznek fel, köszönhetően annak, hogy a két domináns szélirány évszázadokon keresztül formálja őket a szállított porszemekkel. Ezeket a köveket nevezik a Földön sarkos kavicsoknak, avagy dreikantereknek.

A tudományos magyarázat ellenére, a vörös bolygó piramis formájú köveivel kapcsolatban felmerült, hogy biztos miniatűr marslakók építették azokat. Ezek a teóriák azonban nem álltak meg néhány érdekes kőnél, ugyanis a közösségi oldalakon rengeteg követője van azoknak az összeesküvés-elméleteknek, amelyek azt állítják, hogy a Marson emberek, elsősorban rabszolgák, vagy elrabolt gyerekek, élnek.

Az, hogy valójában ember még nem járt a Marson, nem érdekli azokat, akik hisznek az emberi marsbázis létezésében, amit egyesek szerint az oroszok már leromboltak. Sőt, vannak, akik azt állítják, hogy látták azokat az űrhajósokat, akik megszerelték a marsi rovereket (ha ez igaz volna, annak a NASA örülne), de akad olyan is, aki azt állítja, hogy Barack Obama, az USA korábbi elnöke, tizenévesen járt a Marson.

A különféle elméletek sorát még lehetne folytatni, elvégre az internet sok mindent elbír, és sajnos, a valóság, a szakemberek véleménye, a mérhető és megörökíthető tények pedig egyre kevesebbeket érdekel.Magyarázat az emberi gondolkodásban: Elsősorban kreativitás kérdése, hogy milyen formákat látunk a kősivatagban. Az ember evolúciósan arra van bekódolva, hogy mintázatot keressen és azonosítson, méghozzá azért, hogy például felismerje az ehető növényeket vagy a veszélyes állatokat. Ha ehhez még hozzájön a gyanakvás, akkor már kész is bizonytalan látnivalót befogadó hozzáállás.

A gyanakvás hasznos volt az őseinknek, hiszen ha néhány bizonytalan jel alapján ragadozót sejtettek a közelben, akkor nem volt baj, ha tévedtek, viszont az könnyen az életükbe kerülhetett, ha nem voltak elég gyanakvóak.

Ugyanez napjainkban már inkább kulturális és pszichológiai elemzések miatt érdekes, hiszen ez alapján jól látható, hogy az ember mennyire vágyik arra, hogy az igényeinek és képzelt reményeinek megfelelő világot képzeljen el magának. A tudományos mérések viszont a valóságot mutatják, vagy azt, ami a legközelebb áll a valósághoz.

(Forrás: csillagaszat.hu)